Feked az örök falu

A dombok közt megbúvó Feked

Pár éve találtam rá a béke, a nyugalom szigetére! A hagyományok őrzőjére Fekedre és annak remek közösségére. Azóta vissza-vissza térek ide. Miért? A válasz triviális! Mert jó visszatérni!
Egy régebbi egyesületi portyánk és egy táboroztatás élményeiből állt össze ez a cikk amely a Magyar Turistában jelent meg jó 5 éve.

Egy hely, ahová jó visszatérni!

                     

                      Feledhetetlen Fekedi nyaralások

Vannak helyek…

   Vannak helyek, sajnos egyre kevesebb, ahol körbevesz a csend, a makulátlan tisztaság, az emberség. Ahol nem tolakodóak, de odafigyelnek rád. Ahol egy nap alatt része lehetsz a csodának, egy összetartó, értékőrző, őseik hagyományát ápoló közösségnek. Ilyen hely Feked!

Feked főutcáján

  Ahogy Tillmann Péter polgármester úr írja a falu honlapján: „Amikor valaki Fekedet keresi, akkor azt helyet találja meg, amely nekünk fekedieknek bárminél többet jelent.” Miért is jelent ennek az alig 200 embernek ez a falucska ennyit? Erre is választ kapunk: „Mára sajnos fel kellett adjuk iskolánkat, óvodánkat és szinte az összes intézményünket, de az önkormányzat, a lakosság, valamint az elszármazottak összefogásának köszönhetően településünk fejlődésnek indult, mely alatt nem csupán az infrastrukturális beruházásokat kell érteni, hanem ennél fontosabb annak a szellemnek az ereje, ami a közösséget formálja.” 

  Ezt a szellemet én is megtaláltam Fekeden, ezért az elmúlt két nyáron 4-4 napot töltöttem ott.

Feked gyönyörű barokk temploma

Egyszer túratársaimmal, hogy túráink bázisa legyen, egyszer ballagó diákjaimmal, hogy pár utolsó felejthetetlen nappal emeljük tovább „az együtt eltöltött 4 év fényét”.

Stiffollerek

   Feked címere gazdagon díszített, központi jelképei egy hatalmas gót betűstílussal megrajzolt F betű és egy hármas virágtő. Mindkét szimbólum a múltra utal.

 Ez a falu igen régi, már 1372-ben Feketh névalakban említi egy oklevél. Azonban a török korban teljesen elpusztult. A török kiűzése után aztán az új földesúr, Jányi Jakab Ferdinánd elhatározta, benépesíti a „pusztát”.

 Mint sok környékbeli földbirtokos ő is Hessenből hívott be szorgos embereket. Hessen déli részéről (Darmstadt környéke) érkezettek Tolnában, míg a kelet-hesseniek a Pécs-Mohács közti sávban telepedtek le. (Bizony annyian jöttek, hogy ezt a területet egy ideig Kis-Hessennnek nevezték).

  Kelet-Hessen legjelentősebb települése ebben a korban Fulda volt, ezért a bevándorlók a Stift Fuldaerek vagyis a fuldai apátságiak voltak (Egyébként az említett virág, ami a falu címerét ékíti az apátság ősi címerében is szerepel. A dolgos stiffollerek a XVIII. század első felétől építik-szépítik falujukat, hazájukat. Építettek maguknak egy helyre kis széptornyos barokk templomot, szép katonás rendben sorakozó, hasonló, de mégis más rendezett portákat, sokasodtak, gyarapodtak. 

Egy fekedi ház homlokzata

 Egészen a második világháború utáni „elmebajig”, ami egy-két győztes diktátor és diktátorpalánta közös őrülete volt… a kitelepítésig (A kollektív bűnösség képtelen őrjöngése sajnos más országokban minket is sújtott). Kitelepítették stiffollereket, de ők 3 család híján „visszaszivárogtak”, ahogy tehették. Hiszen ez a falu már az ő hazájuk volt. Vágytak arra a szellemre, ami Fekedet különlegessé teszi.

A makulátlan és egyedi

   Hollókő, Torockó, Kőszeg belvárosa- ezeknek a helyeknek a képe ugrott be mikor először végigsétáltam a falun.

 A Karasica (Fekete-víz, egyesek szerint innen ered Feked neve) új kövezett medrében folydogálja, osztja hosszában ketté a falut. Két oldalán egy-egy utca. Az utcák között a plébánia épületéből átalakított 2004 óta működő turistaszálló és rengeteg zöld. Focipálya, játszótér, sétányok és egy aprócska tó (tócska- mondaná orosz barátunk), közepén szigetecske (Ha Péntek bemenne az aprócska fahídon Robinsonnak ki kéne jönni).

Kis tavacska a falu közepén

 Az utcákat mézeskalács házikók szegélyezik. Egyforma elrendezésűek, mégis mennyire más mindegyik. Mindegyik porta hosszan benyúlik a telekre, végig az oldalakon árnyékos, hűs tornác húzódik végig. Magas homlokzatok, jó 3 méter magas alig fél méter széles bejárati ajtók. Egy kaptafára készült mind. Mégis ha szemléled őket nem találsz két egyformát. A tornácot tartó egyedi esztergált oszlopok, az egyedi feliratok, díszek a házak homlokzatán, kovácsoltvas zsanérok, kilincsek, a manöken alkatú ajtók sokszínű ablakai (ha átsütnek, rajtuk a nap sugarai a színek frenetikus orgiáját váltják ki, mind-mind originálissá teszik a házakat.

 60 felújított gyöngyszem van felfűzve a Karasica aprócska fonalára. Már sokszor végigsétáltam a házak között, de mindig felfedeztem valami újat, ami addig fel sem tűnt.  Olyan ez, mint a tanulás, minél több részletet tudsz, annál jobban rácsodálkozol az egészre. Persze a házak szépsége mellett ott van még az országos jelentőségű műemlék, a Szentháromság templom, a gót betűs aranyozott, ezüstözött egyedi síremlékek a temetőben, no és a határban szétszórtan peckesedő virággalériás keresztek.

A jövő ígéretei…

   Mikor Tillmann úrral beszélgettem, ő világossá tette Fekednek az egyedi falukép megőrzése, a múlt ápolása nemcsak az ősök iránti tisztelet miatt fontos, ez a falu jövője!

 Az emberek vágynak a rendre, tisztaságra, a csendre, a nyugalomra… Feked ezeket tökéletesen biztosítja, megadja az idelátogatóknak. Az utcákról szinte „enni lehet”, nincs hangos szó. Ha idejön valaki, úgy érzi, megállt az idő, nincs hova és miéért sietni, minden úgy jó, ahogy van.          

 A turistaszállás környékén minden megvan, ami szem-szájnak ingere. Kemence, óriás-sakk, lengőteke, baleset biztos játszótér. A falu határában napelemek. A vízmű teljes elektromos áram szükségletét biztosítják.

 No és itt a hamisítatlan „sváb” étek a stifolder. A tiszteletére minden évben a pünkösd utáni első héten fesztivált tartanak. Ilyenkor több ezer gourmand lepi el az alig 200 fős falut. Jönnek a stifolder szálak tömött sorban (Jönnek még Fuldából is). Mi is az a stifolder? Az bizony jóféle paprikás, eredetileg borssal fűszerezett vastag szalámi. Régebben Sommerwurstnak-nyári szaláminak hívták a stifolderek, mert az nyárra érett be aratásra.

 Az hogy ennyire őrzik épített és szellemi értékeiket remek turistacsalogató. Képzeld csak el túratársam, mikor felújítják a házakat a villamos- és telefonvezetékek csak a tetőre, a gázvezetékek a föld alá kerülhettek, hogy ne károsítsák a százéves házakat. A homlokzat és a kerítés színét sem lehet önkényesen megváltoztatni. Így egy modernizált, lakható skanzen falu jött létre.

Feked, mint túrabázis

 Mivel Fekedről a Keleti-Mecsek és a Szekszárdi-dombság legszebb részeit is könnyen elérhetjük ideális túrabázis. 2012 nyarán egyesületünk 15 fős kompániája ezért a fekedi turistaházat választotta bázisul.

A távolban a Zengő tölti be a tájat

Jól sikerült vidám 4 nap volt ez. Most röviden leírom a programot, természetesen ez csak ajánlat. Mivel Fekedre a buszok alig, más tömegközlekedési eszköz egyáltalán nem jár ez a „menü” csak a motorizált csapatoknak javallott.

Első nap- Prelúdium

   Leutazáskor a mi 6-os utat választottuk a találkozót Óbányára beszéltük meg. Felsétáltunk a meseszép Óbányai-völgyön Kisújbányára.

A Ferde-vízesés.Az Óbányai-völgyben

Utunkat csörgedező, fickándozó patak és évszázados fák árnya kísérte. Rácsodálkoztunk a Ferde-vízesésre. Kisújbányán nagy örömömre a fejlődés köszönt ránk. Újuló, szépülő faluközpont és templom. Egyik túratársam észrevett egy kis enyhelyet, egy háziszörpöket és langallót kínáló kis oázist. Jó látni egy feltámadóban lévő települést.

Kisújbányán központjában a csapat

 Miután visszasétáltunk Óbányára beültünk a kocsikba. Kis megálló, hogy felkeressük a Réka vár romjait. Kemény szuszlató, kevéske rom. 

 A következő megállónkon Zengővárkonyban először a Tojásgyűjteményt (ki gondolta volna, hogy mi mindennel lehet egy tojást kidekorálni?! ) majd a nagy előd, Rockenbauer Pál sírját kerestük fel. Itt a sírnál minden alkalommal felszínre törnek a régi „suhanckori” tévénézések, amikor rányílt a szemem-hazám szépségeire, értékeire.

Zengővárkony.A nagy előd sírja.

    A Fekedi szállásra érve még bezsebeltem az elismeréseket: micsoda jó hely ez! Tényleg csak 2000 egy éjszaka? Úgy tettem, mint egy dörzsölt „diplomata”, bezsebeltem a nem is nekem járó elismeréseket és jólesően elaludtam.

Második nap-kereszttúra

   Fekedről 2 körtúra indul, az egyik 10, a másik 13 kilométer hosszú. Mindkettőn kereszteket kereshetünk fel, szépen gondozott és megható történetű kereszteket. Mi a rövidebbet választottuk, részben lustaságból, részben azért, mert ennek jó része erdőben, árnyékos helyen halad (a másiknál ez jóindulattal sem állítható). Nyár derekán pedig errefelé mostanság igencsak tüzesen süt le a nyári nap sugára…Így 4 keresztet érintettünk. A Pest-, a Harsányi-, a Stiller- és a Schmidt-kereszteket.

A Harsányi-keresztnél

 Mindegyik előtt kis tábla, rajta az, hogy ki, mikor és miért állította őket. Most kettőről mesélek.( Tessék szépen felkeresni a többit!)

    A Pest-keresztet 1883-ban állította Elisabeth Pest, a cikóra vezető út mentén. Férje szívbeteg ember volt, akivel sokat jártak ott a cikói templomhoz imádkozni. Mikor a férj meghalt a felesége sokáig feljárt ide.

   A Stiller- keresztet 1904-ben állította egy apa, akinek a fia kőfaragó volt. Egyszer nagyot emelt, belső vérzése lett. Szekérrel azonnal Bonyhádra vitték, sajnos hazafelé itt a kereszt helyén meghalt.

 Lehet, hogy ezek a történetek sokaknak unalmasak, nekem a hitet, a család szentségét jelentik. Mert, ez volt és hitem szerint lesz is az a kötőanyag, ami megőriz minket embernek és magyarnak. ( Bocsánat a plagizálásért!)

Harmadik nap-csúcsra jutottunk majd jót fürödtünk

    A reggel Püspökszentlászlón talált minket. Megnéztük az arborétumot, közben a kastély falán egy emléktáblára lettem figyelmes. Az állt rajta, hogy Mindszenthy Józsefet a vörös terror idején itt (is) tartották fogva 1 évig.

Püspökszentlászló arborétuma

 A nézelődés után nekivágtunk a Zengő emelkedőjének. Rövid, az elején még halihós út a végére nagyon „bedurvul”. Az utolsó párszáz méteren gekko üzemmódba kapcsoltam (értsd: 4 végtaggal küzdöm magam felfelé!). A csúcson a Zengő-vár elhanyagolható romjai és a betonceruza. Ez a csúcs többet érdemelne!

A Zengő betonceruzájánál.

 Vissza a kocsikhoz a K háromszögön ereszkedünk le. Mivel igencsak leizzadtunk a „sétába” a Dombai-tónál megálltunk megmártózni. Eddig még nem voltam itt. Most már tudom miért olyan népszerű. A gyönyörű környezetben lévő tóban „pancsikolva” ott birizgálja a retinákat a Zengő peckese. Rövid megálló Pécsvárad ezredéves falainál, majd „haza” Fekedre. Itt jó adag lecsós hús koronázta meg a napot.

Negyedik nap-kerülővel hazafelé

  Kezdetnek felkerestük a Melegmányi-völgy mésztufa lépcsőit. Sajnos a szárazság miatt a víz csak csordogált rajtuk. Így is szép, de olvadáskor gondolom sokkal látványosabb.

 Kis megálló a ménfai Árpád-kori templomnál Sok hasonló korú templomot láttam már, de ez olyan köztük, mint a rút kiskacsa. Nézed, nézegeted szabálytalan fura tornyát és rájössz pont ettől szép, ettől egyéni.

Mánfa fura aszimmetrikus Árpád-kori temploma

 Mivel a rekkenő hőség csak nem akart alábbhagyni utolsó programként megmártóztunk a szálkai tóban. Kapaszkodj olvasó! A belépőjegy 300 forintot kóstált. A víz kristálytiszta, a díszletek festőiek.

   No, ez volt a mi 4 napos fekedi közös nyaralásunk. Higgyétek el még számtalan célpont érhető el könnyen és gyorsan innen. Feked és fekediek pedig szertettel, törődéssel várnak. Ez legjobban 2013 nyarán derült ki az osztályom búcsúkirándulásán.

Feked, mint kötőanyag

 „ Kell egy csapat!” Ha egy pedagógusnak osztálya van a legfontosabb, hogy a nebulók közösséggé kovácsolódjanak. Kell erre jobb hely, mint Feked?

  Idén ballagott az osztályom, búcsúkirándulásra mentünk Fekedre. Nem akartunk nagy programdömpinget. Együtt akartunk lenni! Utoljára! Bensőségesen! Fekeden ezt megkaptuk.

 Már odaérkezésünkkor meglepte a gyerekeket a falu tisztaság, rendezettsége. Meglepte őket, hogy a kerékpárok lakat nélkül álltak a bolt előtt, hogy hátizsákomat a templom mellett mertem hagyni, hogy a kiültetett virágok a köznek nyílnak.

 Az itt töltött napok bebizonyították van itt szórakozási lehetőség bőven. Nem kell ahhoz hangos diszkó, plázák, multiplexek, de még gyorséttermek sem.

      Már az első este a helyi gyereksereglet (úgy fél tucat lurkó) együtt rúgta a bőrt az enyémekkel. Mikor visszaértem a boltból (úgy 1 percre van a szállástól) csemetéim már egy kis tó partján sütkéreztek, páran pedig a tóban tapicskoltak. A tó közepén, egy vízililiom levelén vízisikló sütkérezett senkitől sem zavartatva.

Ez a tekercs bizony egy vízisikló

 Másnap aztán elmentünk a helyi homokbányába. A srácok másztak, csúsztak, gurultak. Az összecementált homokba a régmúlt erői völgyeket vágtak (volt olyan mély, hogy „elnyelt” egy embert is).

A fekedi homokbányában

Délután esküvőt tartottak a faluban. Mi sem volt természetesebb a helyieknek, hogy a kíváncsiskodó tanítványaimat teletömjék sütivel. Este egy helyi gazda, mivel látta, hogy egy csapat gyerek nyüzsög a faluban befogta a szekerét és elvitte a „bandát” szekerezni.

Egy helyi felajánlás-sétakocsikázás

 Harmadnap aztán felkerestünk pár keresztet és egy aprócska mesterséges tavat. Persze, hogy fürdés lett a vége. Este a polgármester úrral beszélgetve kiderült az bizony magánterület! Mea culpa, mea maxima culpa!

    Elteltek a napok, nem tettük ki a lábunkat Fekedről, mégis többet értek ezek a kurtának tűnő napok, mintha kaland-és élményparkokban múlattuk volna az időt.

   Együtt mi 22-en, no és közel 200 fekedi. Amikor indultunk haza gyerekeim nyúztak: Mikor jövünk ide újra megint? Mert Feked egy olyan hely, ahova jó visszatérni!

Nád Béla turista és pedagógus