Nád Béla blogja

Szívmelengető napok a „Tündérkertben” II. Egy az Isten, de a Nap kétszer kél második fejezet Az előző számban írtam Torockóról, pár érdekesség kimaradt. Miután erről írtam ebben a számban még átruccanunk „szomszédvárba”. Sokszor hat ember viszi a koporsót   Ha Torockószentgyörgy felé indulunk el a piactérről az országúton. Bal kézre nyílik egy kis köz, mely a helyi temetőbe visz. Ott fenn a holtak hona A XVIII. század elejétől használják a meredekfalú, zergecsapásos részt, a Birgejt, temetőnek. Az első sírkövek még reneszánsz módi szerint egyszerűek voltak, aztán jött a barokkos díszítés, hogy a XIX. század 50-es éveitől már klasszicizáló oszlopok vegyék át a helyüket. Síremlék a házak felett A sírkövekre személyes adatok mellett rávésték a halott mesterségének szimbólumait is. A bányászokéra csákányt és kalapácsot, az ácsokéra fejszét és bárdot, a szűcsékére a rátét rozettáit.   A Birgej mélyén igazi nekropolisz van, oda sajnos nem juthattunk be. ...

Szívmelengető napok a „Tündérkertben” I. Egy az Isten, de a Nap kétszer kél   Az embernek, ahogy a kor dere már megüté a fejét, változnak a szokásai. Régebben kaptam a 60 literes hátizsákot, „csurig” tömtem és mint egy óriás csiga, vittem magammal a komplett cókmókomat több napon át vándorolva. Mostanra átálltam arra, hogy egy szállást kiválasztok, ahol a termetes batyumat ott hagyhatom és onnan barangolom be a környéket. Kardinális kérdés, hogy milyen a kiválasztott bázis.   2018 augusztusának elején remekül választottam. Tudom öndicséret… Azt hamar eldöntöttem, hogy a Torockói-hegység tágabb környezetét járom be. (Már amennyire lehet ezt a „tejjel-mézzel” folyó turisztikai Kánaánt röpke egy hét alatt bejárni!) A bázisom Torockón a Muskátli panzióban volt. Egy míves ék a szállásunkon   Maga a ház 1866-ban épült, de a „birodalmam” minden extrával felszerelt volt. Félpanziós ellátást választottunk, így naponta 2 alkalommal a mesés „terülj, terülj asztal...