Nád Béla blogja

A dombok közt megbúvó Feked Pár éve találtam rá a béke, a nyugalom szigetére! A hagyományok őrzőjére Fekedre és annak remek közösségére. Azóta vissza-vissza térek ide. Miért? A válasz triviális! Mert jó visszatérni! Egy régebbi egyesületi portyánk és egy táboroztatás élményeiből állt össze ez a cikk amely a Magyar Turistában jelent meg jó 5 éve. Egy hely, ahová jó visszatérni!                                             Feledhetetlen Fekedi nyaralások Vannak helyek…    Vannak helyek, sajnos egyre kevesebb, ahol körbevesz a csend, a makulátlan tisztaság, az emberség. Ahol nem tolakodóak, de odafigyelnek rád. Ahol egy nap alatt része lehetsz a csodának, egy összetartó, értékőrző, őseik hagyományát ápoló közösségnek. Ilyen hely Feked! Feked főutcáján   Ahogy Tillmann Péter polgármester úr írja a falu honlapján: „Amikor valaki Fekedet keresi, akkor azt helyet találja meg, amely nekünk fekedieknek bárminél többet jelent.” Miért is jelent ennek az alig 200

Szívmelengető napok a „Tündérkertben” II. Egy az Isten, de a Nap kétszer kél második fejezet Az előző számban írtam Torockóról, pár érdekesség kimaradt. Miután erről írtam ebben a számban még átruccanunk „szomszédvárba”. Sokszor hat ember viszi a koporsót   Ha Torockószentgyörgy felé indulunk el a piactérről az országúton. Bal kézre nyílik egy kis köz, mely a helyi temetőbe visz. Ott fenn a holtak hona A XVIII. század elejétől használják a meredekfalú, zergecsapásos részt, a Birgejt, temetőnek. Az első sírkövek még reneszánsz módi szerint egyszerűek voltak, aztán jött a barokkos díszítés, hogy a XIX. század 50-es éveitől már klasszicizáló oszlopok vegyék át a helyüket. Síremlék a házak felett A sírkövekre személyes adatok mellett rávésték a halott mesterségének szimbólumait is. A bányászokéra csákányt és kalapácsot, az ácsokéra fejszét és bárdot, a szűcsékére a rátét rozettáit.   A Birgej mélyén igazi nekropolisz van, oda sajnos nem juthattunk be. Boltozott