Erdély-2
Szívmelengető
napok a „Tündérkertben” II.
Egy
az Isten, de a Nap kétszer kél második fejezet
Az
előző számban írtam Torockóról, pár érdekesség kimaradt. Miután erről írtam
ebben a számban még átruccanunk „szomszédvárba”.
Sokszor hat ember viszi a
koporsót
Ha Torockószentgyörgy felé indulunk el a
piactérről az országúton. Bal kézre nyílik egy kis köz, mely a helyi temetőbe
visz.
A XVIII. század elejétől használják a meredekfalú, zergecsapásos részt, a
Birgejt, temetőnek. Az első sírkövek még reneszánsz módi szerint egyszerűek
voltak, aztán jött a barokkos díszítés, hogy a XIX. század 50-es éveitől már
klasszicizáló oszlopok vegyék át a helyüket.
A sírkövekre személyes adatok
mellett rávésték a halott mesterségének szimbólumait is. A bányászokéra csákányt
és kalapácsot, az ácsokéra fejszét és bárdot, a szűcsékére a rátét rozettáit.
Ott fenn a holtak hona |
Síremlék a házak felett |
A Birgej mélyén igazi nekropolisz van, oda
sajnos nem juthattunk be. Boltozott sírkamrákban nyugszanak a családok.
A
kiásott gödörbe leeresztették a koporsót, amit aztán beljebb tuszkoltak. A
temető kis ösvényein csúszós 45-50 fokos lejtők is vannak. Kérdeztem is a
házigazdámtól, hogy zajlott a temetés. Ő elmondta, hogy volt mikor 6 markos
ember izzadva, zihálva érte csak el a temetés helyét. Mikor a temetőben
sétáltam gyönyörű látvány tárult elém. A hétágra sütő napban száz színben
pompázott a Székelykő. Itt az ideje, hogy rövideb írjak a „hegyről” is.
Torockót legtöbbször úgy „reklámozzák”, mint azt a helyet, ahol kétszer kel fel
a Nap.
Torockó szűkös temetőjében |
A hegyek közé szorult
Torockó
Torockót mindkét oldalról gigászi hegyek
övezik. Nyugatról a Szálas és az 1250 méter magas Ordaskő szorongatja. Orbán
Balázs mikor megmászta az Ordaskőt, a csúcson töltötte át éjszakát.
Állítólag-én sajnos nem tapasztalhattam meg- innen a legcsodálatosabb a napfelkelte.
Orbán Balázs így írta le a látványt:” ...csúcson voltunk, hol egy bűvlátvány
varázs hatása alatt gyökeret vertek lábaink”.
Keletről a sebhelyes, 3 csúcsú, 1129 méter
magas Székelykő omlik a falura. A Várkő nevű csúcson már a rómaiak korában castrum
állt. Később az Ákos nembeli Thoroczkai család építtetett ide várat. A másik
két csúcs a hidasi és a csegezi Geszteg. Mikor a Nap reggel felkel, rövid ideig
látható csak, azután elbújik a Székelykő csúcsai mögött, hogy kis idő múlva
újra felragyogjon.
A Székelykő masszívja |
Ezt
a képet remekül ragadja meg Kiss Jenő erdélyi költő „A Székelykő” című
versében:
„Őszében
rája néz fel a vidék,
erőt,
megtartót, bízón tőle kap,
hiszen
az ég sem tudja erejét
csekélybe
venni: sziklái alatt
az
égi rend a medréből kilép:
itt
reggelente kétszer kél a nap!
Míg
sugarát egy csúcs átengedi,
egy
másik csúcs, egy sokkalta nagyobb,
a
nap korongját ismét elfedi,
útjában
várakozni hagyja ott –
hogy
végül engedélyt adjon neki;
elkezdheti
itt is az új napot.
Ilyen
a Székelykő! Parancsolón
oromlik,
ím, az ősi táj fölé;
ma
is, most is, akárcsak egykoron –
nagyobb
baj hát e tájra törhet-é?
E
kép – míg nézem – enyhít gondomon:
bízón
tekintek jobb időnk elé.”
Én kétszer abszolváltam a Jókai Emléktúrát.
Egyik alkalommal a piros sávon ereszkedtem le, másik alkalommal a Nagy Árok
sziklás őrületén. Mindkét alkalommal elbűvölt a látvány. Azt olvastam a neten,
hogy a csúcson piros-fehér-zöldre festett csúcskövet tavaly június negyedikén,
hogy jobban fájjon, pár lelkes román atyafi román nemzeti színekre pingálta
át.
Tudjátok mit látatlanul is tisztelt román
embertársaim? Legyen meg a Ti akaratotok, miképpen Mi is elvárnánk némi
tiszteletet. Mi lenne, ha a két trikolor ott lenne egy-egy kövön. Tán csak nem
bántják meg egymást ott a szélfútta csúcson.
A nemzeti színek tobzódása |
Ezt a részt azzal zárom, hogy egy helyi
legendát osztok meg Veletek kedves olvasók arról, hogy miért ilyen pompás a
Székelykő. Valaha Székelykő megmászhatatlan, masszív csúcsa unalmasan és
szürkén emelkedett Torockó fölé. Élt a faluban 4 rusnya asszony, akik csak
boszorkánysággal tudtak férfit „varázsolni” az ágyukba. Egyszer csak betelt a
pohár, a 4 boszorkát elzavarták a faluból fel a kopasz csúcsra. Ott élt Tavasz,
Nyár, Ősz és Tél asszonyság. A 4 boszinak mindene megvolt, csak az ágyba való
férfi hiányzott. Összegyűjtötték hát a falusiak verejtékét és abból egy forrást
fakasztottak, ami lecsorgott a hegy oldalán. Két ifjú, Bence és Fenyő elindult
a víz mentén felfelé. Ahogy közeledtek a 4 csúfság felé, azok rádöbbentek
bizony, ha ilyen kopár helyen laknak, kevesen látogatják meg őket. Tavasz és
Nyár Bencét bűvölte el bükkerdővé. Ősz és Tél pedig a másikból fenyvest
varázsolt. Azóta színes a Székelykő. A helyiek szerint főleg Ősz asszony idején
varázslatos.
A jövő az ambróziáé
A görögök hite szerint isteneik ambróziát
faltak (Persze újabban ez joghurttá alacsonyodott!) fenn az Olümposz ködfedte
csúcsán palotájukban heverészve. Mikor felkerekedtünk a szomszédvár,
Torockószentgyörgy felé, ami alig kőhajításnyira -ebben az esetben 4 kilométerre-
van, útközben egy minimalista benzinkúttól nem messze az út bal oldalán egy
üzemre lettünk figyelmesek. Mikor a helyiektől megkérdeztük, hogy miféle
termékeket fabrikálnak itt, akkor megtudtuk, hogy jóféle sajtok garmadáját
készítik. Túratársam, Laci szinte „felordított”: Orda! Az kell nekem, sok és
hamar. Mivel a gyárban kiszolgálják az „utcáról” betérő haspókokat, meg is
látogattuk hamar az üzemet.
A sajtimádók zarándokhelye az a kis bolt, ahol
beszereztünk egy kisebb fajta sajthegyet. Ó, Te levendulás sajt, nehezen
feledlek! A kis tőkével alapított üzem mára komoly céggé fejlődött. Munkát ad a
helyeknek, felvásárolja a tejet a környékről. Meggyőződésem, hogy az ilyen
kisüzemek a magyarság megmaradásának letéteményesei. Jó volt látni a magyar
„sziget” egy sikersztoriját. Ha sok ilyennel találkozunk, akkor nem hal ki a
magyar Erdélyország földjén.
Egy szomszédvár vára vár!
Ha Torockón nyaralunk kötelező program a
szomszédos falu, a szinte színmagyar Torockószentgyörgy bús düledékeit
megtekinteni. A vár a falutól két kilométernyi szuszogtató sétára található.
Úgy emelkedik a Havas-patak völgye fölé, mint egy sasfészek. Jó 200 méteres
szintkülönbséget kell annak rövid időn belül leküzdeni, aki meg akarja nézni a
viseletesen is grandiózus romokat. A faluból a Havas-patak folyásával szemben
érünk ki. A szélső háznál át kell kelni a patakon. Innen elvileg van
turistajelzés, de felesleges. Mint egy bumfordi felkiáltójel trónol a vár fenn
egy sziklakupac tetején. Széles, jó időben autóval is járható, úton
közelíthetjük meg a várat. Mikor ott jártunk egy tekintélyes méretű birkabanda
legelt a vár tövében. Nem mondom kell szuszogni, de a kilátás megéri. Jó 10 éve
volt szerencsém jó időben látni a várat, mert a tavaly nyári bús, borongós idő
sokat rontott a vizuális élményen. (Még egy Wehner Géza szervezte Jókai úton!) Csak
annyit mondhatok Király elvtárs után szabadon: Az bizony fincsi volt! Alattam,
mint kismadár a fészkében a falu, északkeletre a Székelykő zord meredélye,
északnyugatra az Ordaskő oldalának zöldje…Bizony mondom, ezt mindenkinek látnia
kell!
A várat tépő viharok
Mikor Gyulai Pál uram erre járt a XIX.
században, akkor megihlette a vár látványa:
„Szép
Torda vármegyében, Szent György határinál,
Óriáslak hajdanában: Torockó vára áll.
E fényes, büszke várnak most csak romját
leled.
Bizony
súlyos történelme van ennek a várnak. Pedig igazán nagy ostromot nem állt ki.
„Nem voltak itt országos jelentőségű, nagy durrogtatások.” Mégis tele a
történelme mesékkel, intrikákkal…
Orbán Balázs szerint a vár építésének 3
meghatározó korszaka volt. Az első a XIV. századi szakaszban I. Thoroczkay
Ehellős -ritka név, az biztos- megépíttette itt a 7 méter magas és közel 2,5
méter széles masszív falakat és egy lakótornyot. A XV. században épült a vár volt déli része,
ahol már nem a masszív „fapadosság” a jellemző. Majd miután 1514-ben Dózsa
hadai feldúlták, helyre kellett pofozni. A vár mindvégig a Thoroczkay család
birtoka volt. A Rákóczi -szabadságharc idején a család kurucnak állt, ezért
1704-ben a Tiege vezette labancok elfoglalták és a falakat felrobbantották.
Azóta ilyen viseletes a vár. Történelme során volt dolga tatárral, dühös
paraszthadakkal, belviszállyal, állta rendesen a próbákat, a labanc már sok
volt neki.
…tán igaz se vót
A tatárjárás idején igencsak szorongatta a
beste a várat. Szerencsére két székely legény vezetésével az istenadta nép
elkergette őket. A hálás várúr azt mondta a két székely vitéznek, hogy járják
be a várat és ami csak megtetszik nekik, azt vigyék. Jött az egyik legény,
miután ráakadt a várúr meseszép lányára, hogy őt választja. Jött pár percre rá
a másik, ő is a lányt választotta. Az úr kérdezte: Melyiket? Kettő volt neki:
Klára és Katalin. Előbb Katalin jött. A két legény összenézett, már húzták is
ki a kardjukat. Veszett vagdalkozásba kezdtek a lyányért. A nagy ricsajra
befutott Klára is. A két legény kiejtette a kezéből a kardot, merthogy Klára és
Katalin ikrek voltak, így mindegyiküknek jutott az „áldásból”. Hogy ne keverjék
össze az arákat, az egyik arany a másik ezüst gyűrűt kapott. Biztos, ami biztos
beléverették a neveket is.
Egy másik hagyomány szerint a férjük által
elűzött rossz asszonyok a Thoroczkay kastély halastavában tündérekké váltak. Az
volt a kedvenc szórakozásuk, hogy az általuk elragadott férfiakat a várba
hurcolták és ott addig táncoltatták őket, míg a csizmájuk szárából ki nem
csordult a vér. Mára már sajnos eltűntek a tündérek, kihaltak az óriások. Maradtak
a szélfútta méretes falak, a gyönyörű kilátás.
Üde zöldben áll a romnak bús düledéke |
A Thoroczkayak falva ma
is magyar szóval él
Visszafelé a vártól érdemes kicsit
Torockószentgyörgy raritásait megnézni. 1910-ben még 983, zömében magyar lakosa
volt. Mára jócskán lecsökkent a lakosság száma, de a magyar túlsúly megmaradt. Ebben
a faluban minden a Thoroczkay családról szól. Ők birtokolták közel 700 éven át
a környéket. Volt grófi, bárói, köznemesi ága a családnak. Az egyik az
unitárius, a másik a református templomot emeltette, szépítgette, még a
harmadik a katolikusoké volt.
Thoroczkay Mátyás uram az unitáriusokat
preferálta János Zsigmond idején. Leszármazottja, Thoroczkay Zsigmond építteti
az 1640-es években a csodás unitárius templomot. A grófi ág építteti újjá a 19.
században a református templomot, mely ma is ott szerénykedik az unitárius
tőszomszédságában.
Bizony a családban akadtak jó „firmák” is.
Thoroczkay Ferenc uram 1516-ban olyan rosszul emlékszik egy oklevél szövegére,
hogy egy 300 éves per kerekedik belőle. 1573-ban mikor per támadt a családtagok
között ultima ratio-ként előkerültek az ágyúk is. Na, szépen vagyunk!
A falu leghíresebb szülöttei Brassai Sámuel és
Kriza János voltak, akiknek emlékét nem csak táblák őrzik, hanem a helyiek
kollektív emlékezete is.
Ebben a két kis
szösszenetben épp, hogy felvillantottam Torockó pár látnivalóját. Ennél több
Torockó, sokkal több. Ha felkeresitek túratársak, titeket is megbabonáz ez az
ékszerdoboz.
Legközelebb megnézzük
a két fűzfa városát, a remetei kolostort, óriáskerékre ülünk a Föld gyomrában
és…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése