Erdély-2

Szívmelengető napok a „Tündérkertben” II.

Egy az Isten, de a Nap kétszer kél második fejezet

Az előző számban írtam Torockóról, pár érdekesség kimaradt. Miután erről írtam ebben a számban még átruccanunk „szomszédvárba”.

Sokszor hat ember viszi a koporsót

 Ha Torockószentgyörgy felé indulunk el a piactérről az országúton. Bal kézre nyílik egy kis köz, mely a helyi temetőbe visz.

Ott fenn a holtak hona

A XVIII. század elejétől használják a meredekfalú, zergecsapásos részt, a Birgejt, temetőnek. Az első sírkövek még reneszánsz módi szerint egyszerűek voltak, aztán jött a barokkos díszítés, hogy a XIX. század 50-es éveitől már klasszicizáló oszlopok vegyék át a helyüket.

Síremlék a házak felett

A sírkövekre személyes adatok mellett rávésték a halott mesterségének szimbólumait is. A bányászokéra csákányt és kalapácsot, az ácsokéra fejszét és bárdot, a szűcsékére a rátét rozettáit.

 A Birgej mélyén igazi nekropolisz van, oda sajnos nem juthattunk be. Boltozott sírkamrákban nyugszanak a családok.

Torockó szűkös temetőjében

A kiásott gödörbe leeresztették a koporsót, amit aztán beljebb tuszkoltak. A temető kis ösvényein csúszós 45-50 fokos lejtők is vannak. Kérdeztem is a házigazdámtól, hogy zajlott a temetés. Ő elmondta, hogy volt mikor 6 markos ember izzadva, zihálva érte csak el a temetés helyét. Mikor a temetőben sétáltam gyönyörű látvány tárult elém. A hétágra sütő napban száz színben pompázott a Székelykő. Itt az ideje, hogy rövideb írjak a „hegyről” is. Torockót legtöbbször úgy „reklámozzák”, mint azt a helyet, ahol kétszer kel fel a Nap.

A hegyek közé szorult Torockó

 Torockót mindkét oldalról gigászi hegyek övezik. Nyugatról a Szálas és az 1250 méter magas Ordaskő szorongatja. Orbán Balázs mikor megmászta az Ordaskőt, a csúcson töltötte át éjszakát. Állítólag-én sajnos nem tapasztalhattam meg- innen a legcsodálatosabb a napfelkelte. Orbán Balázs így írta le a látványt:” ...csúcson voltunk, hol egy bűvlátvány varázs hatása alatt gyökeret vertek lábaink”.

A Székelykő masszívja

  Keletről a sebhelyes, 3 csúcsú, 1129 méter magas Székelykő omlik a falura. A Várkő nevű csúcson már a rómaiak korában castrum állt. Később az Ákos nembeli Thoroczkai család építtetett ide várat. A másik két csúcs a hidasi és a csegezi Geszteg. Mikor a Nap reggel felkel, rövid ideig látható csak, azután elbújik a Székelykő csúcsai mögött, hogy kis idő múlva újra felragyogjon.

Ezt a képet remekül ragadja meg Kiss Jenő erdélyi költő „A Székelykő” című versében:

„Őszében rája néz fel a vidék,

erőt, megtartót, bízón tőle kap,

hiszen az ég sem tudja erejét

csekélybe venni: sziklái alatt

az égi rend a medréből kilép:

itt reggelente kétszer kél a nap!

Míg sugarát egy csúcs átengedi,

egy másik csúcs, egy sokkalta nagyobb,

a nap korongját ismét elfedi,

útjában várakozni hagyja ott –

hogy végül engedélyt adjon neki;

elkezdheti itt is az új napot.

Ilyen a Székelykő! Parancsolón

oromlik, ím, az ősi táj fölé;

ma is, most is, akárcsak egykoron –

nagyobb baj hát e tájra törhet-é?

E kép – míg nézem – enyhít gondomon:

bízón tekintek jobb időnk elé.”

 Én kétszer abszolváltam a Jókai Emléktúrát. Egyik alkalommal a piros sávon ereszkedtem le, másik alkalommal a Nagy Árok sziklás őrületén. Mindkét alkalommal elbűvölt a látvány. Azt olvastam a neten, hogy a csúcson piros-fehér-zöldre festett csúcskövet tavaly június negyedikén, hogy jobban fájjon, pár lelkes román atyafi román nemzeti színekre pingálta át. 

 Tudjátok mit látatlanul is tisztelt román embertársaim? Legyen meg a Ti akaratotok, miképpen Mi is elvárnánk némi tiszteletet. Mi lenne, ha a két trikolor ott lenne egy-egy kövön. Tán csak nem bántják meg egymást ott a szélfútta csúcson.

A nemzeti színek tobzódása

 Ezt a részt azzal zárom, hogy egy helyi legendát osztok meg Veletek kedves olvasók arról, hogy miért ilyen pompás a Székelykő. Valaha Székelykő megmászhatatlan, masszív csúcsa unalmasan és szürkén emelkedett Torockó fölé. Élt a faluban 4 rusnya asszony, akik csak boszorkánysággal tudtak férfit „varázsolni” az ágyukba. Egyszer csak betelt a pohár, a 4 boszorkát elzavarták a faluból fel a kopasz csúcsra. Ott élt Tavasz, Nyár, Ősz és Tél asszonyság. A 4 boszinak mindene megvolt, csak az ágyba való férfi hiányzott. Összegyűjtötték hát a falusiak verejtékét és abból egy forrást fakasztottak, ami lecsorgott a hegy oldalán. Két ifjú, Bence és Fenyő elindult a víz mentén felfelé. Ahogy közeledtek a 4 csúfság felé, azok rádöbbentek bizony, ha ilyen kopár helyen laknak, kevesen látogatják meg őket. Tavasz és Nyár Bencét bűvölte el bükkerdővé. Ősz és Tél pedig a másikból fenyvest varázsolt. Azóta színes a Székelykő. A helyiek szerint főleg Ősz asszony idején varázslatos.

A jövő az ambróziáé

 A görögök hite szerint isteneik ambróziát faltak (Persze újabban ez joghurttá alacsonyodott!) fenn az Olümposz ködfedte csúcsán palotájukban heverészve. Mikor felkerekedtünk a szomszédvár, Torockószentgyörgy felé, ami alig kőhajításnyira -ebben az esetben 4 kilométerre- van, útközben egy minimalista benzinkúttól nem messze az út bal oldalán egy üzemre lettünk figyelmesek. Mikor a helyiektől megkérdeztük, hogy miféle termékeket fabrikálnak itt, akkor megtudtuk, hogy jóféle sajtok garmadáját készítik. Túratársam, Laci szinte „felordított”: Orda! Az kell nekem, sok és hamar. Mivel a gyárban kiszolgálják az „utcáról” betérő haspókokat, meg is látogattuk hamar az üzemet.

 A sajtimádók zarándokhelye az a kis bolt, ahol beszereztünk egy kisebb fajta sajthegyet. Ó, Te levendulás sajt, nehezen feledlek! A kis tőkével alapított üzem mára komoly céggé fejlődött. Munkát ad a helyeknek, felvásárolja a tejet a környékről. Meggyőződésem, hogy az ilyen kisüzemek a magyarság megmaradásának letéteményesei. Jó volt látni a magyar „sziget” egy sikersztoriját. Ha sok ilyennel találkozunk, akkor nem hal ki a magyar Erdélyország földjén.

Egy szomszédvár vára vár!

 Ha Torockón nyaralunk kötelező program a szomszédos falu, a szinte színmagyar Torockószentgyörgy bús düledékeit megtekinteni. A vár a falutól két kilométernyi szuszogtató sétára található. Úgy emelkedik a Havas-patak völgye fölé, mint egy sasfészek. Jó 200 méteres szintkülönbséget kell annak rövid időn belül leküzdeni, aki meg akarja nézni a viseletesen is grandiózus romokat. A faluból a Havas-patak folyásával szemben érünk ki. A szélső háznál át kell kelni a patakon. Innen elvileg van turistajelzés, de felesleges. Mint egy bumfordi felkiáltójel trónol a vár fenn egy sziklakupac tetején. Széles, jó időben autóval is járható, úton közelíthetjük meg a várat. Mikor ott jártunk egy tekintélyes méretű birkabanda legelt a vár tövében. Nem mondom kell szuszogni, de a kilátás megéri. Jó 10 éve volt szerencsém jó időben látni a várat, mert a tavaly nyári bús, borongós idő sokat rontott a vizuális élményen. (Még egy Wehner Géza szervezte Jókai úton!) Csak annyit mondhatok Király elvtárs után szabadon: Az bizony fincsi volt! Alattam, mint kismadár a fészkében a falu, északkeletre a Székelykő zord meredélye, északnyugatra az Ordaskő oldalának zöldje…Bizony mondom, ezt mindenkinek látnia kell!

A várat tépő viharok

 Mikor Gyulai Pál uram erre járt a XIX. században, akkor megihlette a vár látványa:

„Szép Torda vármegyében, Szent György határinál,

  Óriáslak hajdanában: Torockó vára áll.

  E fényes, büszke várnak most csak romját leled.

  Lakói merre Vannak? Hiába kérdezed.”

Útban a Torockószentgyörgyi vár felé

Bizony súlyos történelme van ennek a várnak. Pedig igazán nagy ostromot nem állt ki. „Nem voltak itt országos jelentőségű, nagy durrogtatások.” Mégis tele a történelme mesékkel, intrikákkal…

 Orbán Balázs szerint a vár építésének 3 meghatározó korszaka volt. Az első a XIV. századi szakaszban I. Thoroczkay Ehellős -ritka név, az biztos- megépíttette itt a 7 méter magas és közel 2,5 méter széles masszív falakat és egy lakótornyot.  A XV. században épült a vár volt déli része, ahol már nem a masszív „fapadosság” a jellemző. Majd miután 1514-ben Dózsa hadai feldúlták, helyre kellett pofozni. A vár mindvégig a Thoroczkay család birtoka volt. A Rákóczi -szabadságharc idején a család kurucnak állt, ezért 1704-ben a Tiege vezette labancok elfoglalták és a falakat felrobbantották. Azóta ilyen viseletes a vár. Történelme során volt dolga tatárral, dühös paraszthadakkal, belviszállyal, állta rendesen a próbákat, a labanc már sok volt neki.

…tán igaz se vót

 A tatárjárás idején igencsak szorongatta a beste a várat. Szerencsére két székely legény vezetésével az istenadta nép elkergette őket. A hálás várúr azt mondta a két székely vitéznek, hogy járják be a várat és ami csak megtetszik nekik, azt vigyék. Jött az egyik legény, miután ráakadt a várúr meseszép lányára, hogy őt választja. Jött pár percre rá a másik, ő is a lányt választotta. Az úr kérdezte: Melyiket? Kettő volt neki: Klára és Katalin. Előbb Katalin jött. A két legény összenézett, már húzták is ki a kardjukat. Veszett vagdalkozásba kezdtek a lyányért. A nagy ricsajra befutott Klára is. A két legény kiejtette a kezéből a kardot, merthogy Klára és Katalin ikrek voltak, így mindegyiküknek jutott az „áldásból”. Hogy ne keverjék össze az arákat, az egyik arany a másik ezüst gyűrűt kapott. Biztos, ami biztos beléverették a neveket is.  

 Egy másik hagyomány szerint a férjük által elűzött rossz asszonyok a Thoroczkay kastély halastavában tündérekké váltak. Az volt a kedvenc szórakozásuk, hogy az általuk elragadott férfiakat a várba hurcolták és ott addig táncoltatták őket, míg a csizmájuk szárából ki nem csordult a vér. Mára már sajnos eltűntek a tündérek, kihaltak az óriások. Maradtak a szélfútta méretes falak, a gyönyörű kilátás.

Üde zöldben áll a romnak bús düledéke

A Thoroczkayak falva ma is magyar szóval él

 Visszafelé a vártól érdemes kicsit Torockószentgyörgy raritásait megnézni. 1910-ben még 983, zömében magyar lakosa volt. Mára jócskán lecsökkent a lakosság száma, de a magyar túlsúly megmaradt. Ebben a faluban minden a Thoroczkay családról szól. Ők birtokolták közel 700 éven át a környéket. Volt grófi, bárói, köznemesi ága a családnak. Az egyik az unitárius, a másik a református templomot emeltette, szépítgette, még a harmadik a katolikusoké volt.

 Thoroczkay Mátyás uram az unitáriusokat preferálta János Zsigmond idején. Leszármazottja, Thoroczkay Zsigmond építteti az 1640-es években a csodás unitárius templomot. A grófi ág építteti újjá a 19. században a református templomot, mely ma is ott szerénykedik az unitárius tőszomszédságában.

 Bizony a családban akadtak jó „firmák” is. Thoroczkay Ferenc uram 1516-ban olyan rosszul emlékszik egy oklevél szövegére, hogy egy 300 éves per kerekedik belőle. 1573-ban mikor per támadt a családtagok között ultima ratio-ként előkerültek az ágyúk is. Na, szépen vagyunk!

 A falu leghíresebb szülöttei Brassai Sámuel és Kriza János voltak, akiknek emlékét nem csak táblák őrzik, hanem a helyiek kollektív emlékezete is.

 Ebben a két kis szösszenetben épp, hogy felvillantottam Torockó pár látnivalóját. Ennél több Torockó, sokkal több. Ha felkeresitek túratársak, titeket is megbabonáz ez az ékszerdoboz.  

 Legközelebb megnézzük a két fűzfa városát, a remetei kolostort, óriáskerékre ülünk a Föld gyomrában és…

Nád Béla a Szigethalmi TE tiszteletbeli elnöke