Nád Béla blogja

  Feked zöld szíve   Vannak olyan szegletei az országnak, amit, ha egyszer láttál, soha nem felejtesz. Beleette az élmény magát az agykéregbe, ott incselkedik veled állandóan. Arra ösztönöz, hogy újra és újra megmártózz az élményekben, a látványban, amit az „aranyos szegelet” egykor adott Neked. Így vagyok én Fekeddel, a két hosszú dombhát közt a völgyben megbújó baranyai faluval, melynek fő ütőere a Karasica, amelynek két oldalán a „magyarországi német építészet gyöngyszemei” sorjáznak. Ahol alig 200 ember őrzi identitását, emberségét. Ez az emberség, a végtelen hit, a ragaszkodás az ősök szellemiségéhez, ettől váltam a kis falu rajongójává. Már több alkalommal írtam róla és nagy örömömre most ismét van okom rá, hogy tollat ragadjak. Az apropó      2018. június 17-én egy tanösvény ünnepélyes átadására került sor Fekeden. Ez a tanösvény egy német nemzetiségi tanösvény. Bizony már ilyenek is vannak kies hazánkban. Az első Sombereken, a második Pilisszentivá...

A Sombereki pusztatemplom dacos falai Hosszú tornácos házak, mély hit és békesség   Végére érek most a Baranyai-dombságban zajlott portyámnak. Már „csak” 4 falu maradt, melyről most „kell” írnom. Igen kell! No nem külső hatalmak kényszerítenek erre, hanem az, hogy „közkinccsé” tegyem azt az élménybuzgárt, amelyben részem volt bejárásuk során. Sok bennük a közös, az ezredéves múlt sora, amely, mint a hullámvasút hol óriási magasságokba repítette az itt lakókat, hol pedig dantei mélységekbe. Ezek a falvak egytől egyig a hazai németség hagyománytiszteletéről, szorgalmáról tanúskodnak, arról a hűségről, amelyet „oly sok balszerencse közt…” tanúsítottak hazánk iránt.   Palotabozsok sokat tett a hazáért  A sok hasonlóság ellenére minden falu unikális, mindnek egyedi „zamata” van. Ideje, hogy kinyissam emlékeim zsilipjét. Már hallom is zúdulva előtörni emlékeim árját. Az egykori „mintafalu”, mely mai elbűvöl     Palotabozsokot már Szent István ki...