Nád Béla blogja

Szolcsva- A távoli szikla tövében bújik el a patak                                    Szívmelengető napok a „Tündérkertben” IV.                                                      A mártírok városától a kudarcok búvópatakjáig. A nehéz múltú város, ahol két fűzfa áll őrt   Másnap augusztus 2-án 4 fős kompániánk a szép váras, Nagyenyed felé indult. Nagyenyed felé az utunk a Kőközi-szoroson vezetett át. Ez volt ám a fincsi előétel. Zord sziklafalak között kanyargott az út célunk felé. Nagyenyed felé félúton  Nagyenyed (Auid vagy éppen Strassburg) a Maros völgyének álmosan szép ősi városa.   Miután 1241-42-ben a tatárok megtépázták hazánkat IV. Béla németeket (szászokat) hívott az országba. A lelkes és szorgos jövevények virágzó városokat hoztak létre. Nagyenyed ősi vára  Egy volt köztük Nagyenyed. Pont a gazdagsága okán sokan és sokszor szerették volna kifosztani. Páraknak sikerült. Ezért vértől „tocsogó” a város története. A XVI. századi csetepaték csa