Szarvas

Szarvas

Smaragdzöld és faforgácsösvény

            Bolyongtunk a Holt-Körös mentén, Szarvas peremén

 Iskolámban a tantestület minden évben egy napos közös kiránduláson vesz részt. Csapatot építünk, - ma úgy is nagy divatja van - no és lehetséges célpontokra is lelhetünk, ahova osztályainkkal elmehetünk.

 Mikor az idén főnököm megkért, hogy állítsak össze egy szarvasi programot- kicsit meglepődtem. Szarvas, ugyan már! Semmi hegy, semmi igazán ütős! Mivel töltjük ott az időt?

 Aztán a kirándulás előtt két héttel leutaztam oda, és rá kellett döbbenjek, ebben a meseszép városban annyi szépség és látnivaló zsúfolódott össze, hogy egész hét kéne, hogy mindent alaposan megnézhessünk. Úgy döntöttem, ide az osztályomat is el fogom hozni. Mivel a bőség zavarával küzdöttem, elhatároztam épp csak „belecsippentünk” a kiránduláson a városba. A Holt-Körös partjának varázslatos látnivalóit néztük végig.

Mihály Árpád szívbemarkoló emlékműve. Kik érted haltak hazám! (2. Világháborús emlékmű.)

„Körösök szívében, legendák földjén

   Itthon éld át…. Nálunk többet látsz!”

 A fenti mondatot az interneten találtam Szarvas honlapján. Megfogott! Kicsit utána olvastam a város múltjának. Jó helyen van az biztos, hiszen neolitikum óta lakott hely.

  Találtak rézkori leleteket, számtalan kunhalom emelkedik a határában. Megtelepedtek itt a szkíták, kelták, szarmaták. Közel 600 avarsírt tártak itt fel. ( A leletek között van rovásírásos csont tűtartó is!) Anonymus szerint honfoglaló őseink Szarvashalomnál keltek át a Tiszán (ez a mai Ótemplom helyén állhatott). A XIV. században területén sok falu népe élte mindennapi életét- Szarvas, Décse, Halásztelek, Káka. Urai a Csolt nemzetségből származó Ábrahámfyak voltak. 1469-ben még nem is Szarvasként, hanem Szarvashalomként említik a források.

 1570 körül a török elfoglalta. Felmérve a hely stratégiai jelentőségét palánkvárat emelt itt. Ezek a várak a középkor „mezítlábas” védművei voltak. Végy jó sokméretes fatörzset, két sorba verd le jó mélyen, a két sor közét töltsd meg sárral, kővel (amivel akarod)! A külsejét vond be sárral! Egyik hadtörténész ismerősöm szerint jobban állta a frontális ágyúzást, mint a kő. A tapasztott fal elnyelte a golyót, míg a követ összezúzta a lövedék.

 Mikor a török 1685-ben elhagyta a várost a lakosság szétszéledt. Harrucken János György kapta az uralkodótól a szarvasi pusztát. Ő hívott ide szlovák telepeseket. Az 1722. július 23-án kötött letelepedési szerződés a város feltámadásának napja. Valamit tudhatott Harrucken úr, mert Szarvas 1723-ban már vásártartási jogot és mezővárosi rangot kapott. Azóta is töretlenül fejlődik a város, féltőn óvja múltját, szorgosan építi jövőjét. Tömve van látnivalókkal. Kell annál nagyobb bizonyíték, minthogy 6 órás kirándulásunk során épphogy súroltuk a határát!

Az 1722-ben betelepülő és a várost újból felvirágoztató szlovákok emlékműve.

Érzékszervek tornája a Körös-völgyi Látogatóközpontban

 Itt Szarvason alig, hogy eléred a város határát (ha Budapest felől jössz a 44-esen) egy szerény tábla jelzi a leágazást jobbra a Körös-völgyi Látogatóközpont felé.

Körös-Maros Nemzeti Park-A  Körös-völgyi Látogatóközpont

 Ha gyerekeket is viszel, okvetlenül nézzél be. A központban megismerheted a terület múltját, élővilágát. Megnézheted azt a filmet, mely a puszta életét mutatja be napkeltétől napnyugtáig (a kísérőhangok fenomenálisak!). A tárlókban hatalmas mamutcsontok, hitelesen berendezett kora-középkori sírok és a ma is itt élő állatok ármádiája. 

Körös-Maros Nemzeti Park-A  Körös-völgyi Látogatóközpontban-réti sas

 Közel 1 óra után búcsút vettünk az épülettől. Elkezdjük sétánkat az Anna-ligeti tanösvényen. Először egy hatalmas füvészkertre lettem figyelmes. A zöld pázsit folytonosságát növénypamacsok tucatjai törik meg. Mindegyik más és más. A gyógyfüveket bemutató részen a kis táblák nemcsak a növény nevét árulják el, azt is milyen kórt lehet kúrálni velük.

Körös-Maros Nemzeti Park-Anna-ligeti tanösvény a gyógynövények ármádiája

 A tanösvény 8 állomását jó 2 kilométeres sétával lehet bejárni. Mikor a végére érek határozottan érzem: ezt látni kell a nebulóimnak! Ami a legjobban tetszik, hogy a legtöbb állomás interaktív.  Játszva szerezhetsz tudást.

 A körút végén egy masszív vakító épületre leszek figyelmes, ez a Csáky-Bolza kastély, itt székel a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatósága.

A Csáky-Bolza kastély, itt található a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatósága

Büszkeség és fájdalom

 A következő utam egy fájdalmas, kultikus helyre vezetett. Itt Szarvason található a „történelmi Magyarország” közepe.

A történelmi Magyarország közepe!

 2000. augusztus 18-a óta egy 1250 méter hosszú emlékút vezet oda. Ahogy a Holt-Körös hídján átérsz- forduló balra. Elhaladva az Ótemplom mellett rálelsz a kezdetére, amit egy székely kapu jelez.

 Még a XIX. század végén Mihálfi József evangélikus gimnáziumi tanár határozta meg. Itt egykor egy szélmalom állt, amit 1900 körül lebontottak. 1939-ben készült el a ma is álló 6,5 méteres magasságú jelképes malom nagy vitorlaszárnnyal egy mesterséges dombon. Bejárata fölött ez áll: „Isten malmai lassan őrölnek, az igazság győz, itt volt, itt lesz Nagy-Magyarország közepe”. A feliratot, a vitorlákat 1945-ben leverték.

 A rendszerváltás után 1993-ban helyreállították az emlékművet (sajnos a vitorlaszárnyak nélkül). Ma ez a felirat áll rajta: „Emlékezve a múltra, élve a jelent és bízva a jövőben.” Bölcs, megszívlelendő gondolat!

 2000-ben készült el a 17 stációs emlékút. Faforgács ösvény a gát tetején halad. Távolról olyan, mintha óriási felkiáltójelek állnának őrt a két oldalán. A faforgácson jól esik a séta, az emlékoszlopok népünk dicső és küzdelmes múltját idézik fel.

A Történelmi Emlékút székelykapuja. Tisztelgés az ősök előtt

 Épül a test, épül a lélek. Mindegyik oszlop tövében idézetek. Ismert és kevésbé ismert nagyjaink gondolatai. Kettőt idéznék közülük (mindet idézhetném a lélek épülésére… de inkább járd végig és olvasd el őket magad turistatársam!)

Az 1848-49-re emlékeznék Czuczor Gergely Riadó című verséből egy részletettel (bevallom ezelőtt nem ismertem ezt a verset):

„ Él még a magyarok istene,

   Jaj annak, ki feltámad ellene!

   Az Isten is segít, ki bír velünk?

   Szabad népek valánk, s azok legyünk!”

A sok-sok bölcs idézet közül engem ez a két sor talált meg leginkább!

„Én nemzetem, napod még fölragyog.

  Nem tudsz te tenni csak mindig nagyot.”    (Vajda János: Lenni vagy nem lenni)

Ha Szarvason jársz, kedves olvasó ezt az 1250 métert ne hagyd ki!

Az Államalapítást szimbolizáló állomás az emlékúton.

Smaragd ország a Holt-Körös partján

 Bolza Pál a XIX. század 2. felében nagybátyjától, Bolza Józseftől (ahogy a családja nevezte, Pepi bácsi) egy ajándékot kapott: 42 hektárnyi Körös-parti „ligetet és fás erdőt”.

  Itt alakult ki hazánk egyik legismertebb arborétuma, a Pepi-kert. 1943-ban gróf Bolza Pál kérésére védetté nyilvánították.

A Szarvasi Arborétum míves kapuja

 Ma több fa- és cserjefaj növekszik itt. A fás részeket üde gyepfoltok tarkítják (közel 250 lágyszárú növényfaj alkotja őket). Az erdőt 400 rovarfaj és puhatestű, csaknem 100 madár mellett számtalan emlősfaj lakta be.

Aprócska fióka az ágak rejtekében. Pepi-kert.

 Már a kapu is a természetről szól, remekmű az bizonyos.

A Szarvasi Arborétum míves kapujának részlete

  Ahogy belépsz az arborétumba úgy érzed, hogy katedrálisba léptél. Famatuzsálemek összehajló ágai között jársz. Körbe vesz a zöld ezernyi árnyalata, a fák sora gyakran megszakad. Zümmögős, tömött füvű rétecskék tagolják az erdőt. Ha szerencséd van, találkozhatsz a szelíd pávákkal, akik a félelem legcsekélyebb jele nélkül 2 méterről fixíroznak. Ha türelmes vagy széttárják faroktollaikat, hogy elkápráztassanak.

A Pepi-kert egyik lakója

 Nehéz innen szabadulni, minimum 2 óra és akkor még nagyon rohansz.

Borúra derű: avagy egy jól sikerült kirándulás

 Miután feltérképeztem Szarvas peremét a főnököm közölte maximum 6 óránk lesz Szarvason, de ebbe bele kell, hogy férjen az ebédelés is! Aki már volt ötvened magával étteremben tudja ez másfél óra alaphangon.

 Így fájó szívvel kihúztam a listáról a tanösvényt. Maradt a Pepi-kert és az emlékút mixe. (Hogy ez, hogy jött össze, arról később!). Mikor június első péntekjén 10 óra körül leözönlöttünk a buszról a Pepi-kert főkapujánál rá kellett döbbennünk, nemcsak mi özönlünk lefelé, de az égből az eső is. Volt egy jó másfél óránk a Katalin II. sétahajó indulásáig. A csapat szét a szélrózsa minden irányába.

 Én találtam egy bokrok alján megbúvó cinegefiókát és egy albínó pávát. Hölgytársaim pedig egy dísznövényeket árusító lerakatot. A csúcstartó 7 cserépnyi dzsungelt „rabolt” össze. (Visszafelé a buszunk akár Amazónia!). Mire hajóra szálltunk jött a derű, szó szerint (no és a nap is mosolygott már).

A Katalin-II csodás környezetben halad

 Demeter István, a hajó kapitánya két lábon járó lexikon és humorzsák egyben. Hol egy pajkos anekdota az erotikus formájú termésekről, amiket a vízbe hullatnak a fák, hol egy történet a csili-vili villa tulajdonosáról. Úgy ismeri a Holt-Köröst, mint a tenyerét. Lassít, mert itt szoktak napozni a teknősök- és valóban. Több mint 1 órányi szórakoztató biológia, földrajz és történelemóra. Közben fejtörők, talányok, a jó válaszok ajándékot érnek.

 Állítom a Katalin II. és kapitánya volt a nap fénypontja. Kérésemre kikötöttünk a Magyarország középpontját jelképező malomnál. 10 perc emlékezés, borongás…

 Így a Holt-Körösről mennyivel más az Ezredéves Emlék. Ez a mederből kiemelkedő oszlop- Mihály és Gabriel arkangyalok a Szent Koronával. Milyen szép a Bolza kastély homlokzata!

A Bolza-kastély még a ködön is "átragyog".

 A kastély előtt a Romulus és Remus szobor hiteles (az eredetinél nagyobb) másolata. A kikötés után kirándulásunk össznépi eszem-iszomba torkollik. Jóféle halételek, remek fagylalt.

 Sittty-suttty elszállt a 6 óra, indulnunk kellett haza. Mozgalmas, tartalmas nap volt ez, pedig éppen csak Szarvas peremét jártuk be!

                                                                                                                  Nád Béla