Nád Béla blogja

A szép kincses Kolozsvár központja Ez az utolsó része a 2018-as erdélyi utamról készült cikksorozatnak! Ezuttal két ősi városunkról írok. Szívmelengető napok a „Tündérkertben” (6. rész) Villámlátogatás a kincsesben és a színesben     2018. augusztus 6-án torockói bázisunkról korán reggel indultunk. Ezen a napon a Tordai-hasadék végigjárása után még egy rövid látogatást terveztünk Kolozsvárra.   Voltam ott már többször, de nekünk magyaroknak oly kedves ez a város, hogy ha Erdélyben járunk, akkor útba KELL ejtenünk. Történelmünk megannyi szép „felemelő” eseménye kötődik ide, de ez akkor is a MIÉNK, ha a történelem vihara ki is tépte Magyarország testéből. Ahogy az ifjonti hévvel író zsenink, József Attila 1922-ben írta: „Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége   Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!”   Sajnos a költőóriások is tévedhetnek olykor. Az azonban biztos, hogy a szívünkben, agyunk rejtett zugában a MIÉNK és az is marad mindörökre. Ahogy megér...

A Tordai-hasadék jól kiépített sétaútja Szívmelengető napok a „Tündérkertben” 5. rész Csodavilág és a legendák szorosa Ahol több mint 450 éve vallás- és lelkiismereti szabadságról döntöttek   2018. augusztus 3-án felvirradt végre az a nap, amikor Torda volt a menü fénypontja. Az a város, ahol 1568-ban az erdélyi országgyűlés a világon először törvényt hozott a szabad vallásgyakorlatról és a lelkiismeret szabadságáról. Nagy szó volt ez akkoriban a háborúktól szenvedő Európában.   Helyén állt a dákok Diernája, a rómaiak Potaissája. (Erről majd később részletesen írok!)  Tábla és más semmi...   Honfoglaló őseink szépen belakták ezt a helyet. Mi volt a hely vonzereje? Hát a só! I. Géza 1075-ből származó oklevele már említi az Aranus-menti Turdát és az innen befolyó sóvámot. Első vára a mai Várfalva feletti magaslaton állt. 1241-ben és 1285-ben a tatárok kétszer „leradírozták” a föld színéről.   1289-ben IV. László (a „kun”) székelye...