Erdély-3

                                                

 Hosszú szünet után jelentkezem újra! Sok dolgom akadt közben. Úgy döntöttem hogy szívem csücskével Erdéllyel folytatom:

Szívmelengető napok a „Tündérkertben” III.

Erdély kapujától a virágos templomig

 Még 2018-ban augusztus elsején 11 óra tájban szendvicsemet majszolgatva gyönyörködtem az elém táruló látványban. A szelíd hegyek a smaragd számtalan árnyalatában játszottak. A Királyhágón megpihenve-mert itt kötelező megállni Erdélyország felé menetünkben- elénk tárul a Tündérkert „fogadószobája”.
 

Erdély határán, a Királyhágónál

 Innen erős lejtőn nagy kanyarodások közepette pár perc alatt Csucsán találtam magam. Itt megálltunk! Csucsa „Erdély kapuja”. Innen indultak 1848. december 18-án Bem apó seregei, hogy kisöpörjék az ellent Erdélyből. Itt élt a Boncza család, kiknek Berta lány, Csinszka elbűvölte Adyt. Ide menekült a költő óriás az első világháború rettenete elől. 1915 karácsonyán itt írta:” Ha van ötszázezer halottunk a csatatereken, én legalább ennyiszer meghaltam.” Itt születtek az Őrizem a szemed örökzöld sorai. (Már vénülő kezemmel…) Egy kissé tiszteletlen, de igen meghatározás szerint ez „a rozoga Ady búbánatos és szépséges szerelmi vallomása”.  

 Magát a falut 1384-ben említik először az okiratok. 1910-ben még 200 református élt itt. Ma már alig akad itt magyar szó. Az itt élő őseinkre az 1913-ban épített református vakítóan fehér templom hetyke tornya emlékeztet, mely ott hever a lábunk alatt, ha megmásszuk a Boncza kastélyhoz vezető lépcsősorok hosszú sorát.

Goga lett a Boncza!

 A Legényanya című klasszikusban Józsi lett a Béla, itt Csucsán Goga lett a Boncza. Hogy történt ez?

 Boncza Miklós földbirtokos még a XIX. század farkincáján elvett egy nála 28 évvel fiatalabb menyecskét, Török Bertát. Neki építtette Alpár Ignáccal a kastélyt Miklós uram. Fura egy házasság volt az biztos, mert saját nővérének a lánya volt az ara. (Kellett is hozzá Ferenc Jóska királyi kegye!) Lányuk születése után Török Berta meghalt. Boncza uram lezárta a kastélyt és Budapestre menekült emlékei elől.  A kis Bertát Kolozsváron nevelte nagymamája. Később a lány visszaköltözött Csucsára, ekkor építtette apja a Fehér Házat, hogy ha hazalátogat lányához ott húzza meg magát. Ez a ház lett Ady menedéke, ahol imádott Csinszkája szemét őrizte elszántan.

A fehér ház,Ady menedéke

  Ady halála után Csinszka Márffy Ödön festőművésszel vigasztalódott. A kastélyt pedig eladta. Románia nemzeti költőjének és egykori miniszterelnökének, Octavian Gogának.  

 Goga aztán neobizánci stílusban átfazonírozta a kastélyt, sőt még egy emelettel gazdagította is. Az Ady éles „szemét” dicséri, hogy váteszként felismerte egykori jóbarátja Goga makuláit már csírájukban. 1913-ban már ezt írta: „Gogával nincs minden rendben, leginkább antiszemita világnézete miatt.” Igazolásul 2 töredék 1938-ból Gogától: „Túl sok zsidónk van Romániában” a zsidóprobléma régi itt, és ez egy román tragédia.” Ejnye, ejnye… Vagy nekik szabad? Ahogy Ady fogalmazott a Nyugatban:” a román zsidógyűlölet majdnem bizáncian szép.”

Látogatásom a nagy EMBER enyhelyén

 Csucsa Kolozsvár felé eső végénél álltunk meg autónkkal. Ahogy kikászálódtunk, ott magasodott a fejünk felett az út másik oldalán a kastély. Élénk sárgájánál csak egy valami vakított jobban- a kastély mögött a hegyoldalban fel-felszikrázó Goga mauzóleum. Goga szerette a neobizánci stílust. Ha látná saját nyughelyét, elégedetten csettintene. Ami ennél bizáncibb, az csal!

 Felszuszogtunk a lépcsőkön, leszurkoltuk a belépőt (5 kemény lej volt, nem vágott földhöz). Mikor bebocsáttatunk a Fehér Házba, abbamaradt a csicsergésünk. Tisztelettel és elérzékenyülve néztem a tárgyakat, melyeket a MI gigászunk használt.

Ahol Ady pihent egykor

  Néztem a fotókat, köztük azt, ahol Csinszkával kalotaszegi népviseletet öltött és azt, amelyet utoljára készítettek a nagybeteg költőről…

 A kiállításnak van néprajzi részlege is, ahol a Goga gyűjtemény legértékesebb darabjait állították ki. Az előtérben, hogy jól érezzem magam, felfedeztem az első világháború román hőseiről szóló rajzokat. Érdekes, hogy a Székely Hadosztályról nem készültek alkotások. (Pedig itt Csucsán is vitézkedtek a „fiúk”!)

 A kertben egész a Goga mauzóleumig felziháltam. Arany, kék, szentes, glóriás és harsány, ahogy a bizánci stílushoz illik. A kertben egy igazi gyöngyszem is található. Egy legalább 400 éves román fatemplom.
 

Ezt a templomot Goga telepíttette ide

 Beléptem, egyből körülölelt a múlt. Belül sötét volt, fojtogató nehéz illat szállta meg a templom légterét. Jó párszor láttam meg benne a csillagokat. Na, nem a vallási eksztázis okán. Mikor elfeledkeztem róla, hogy a kora újkor embere milyen „magas” volt, azonnal lefejeltem egy gerendát. Nem lettem tevévé, de két púpot beszereztem hozzá rövid 2 perc alatt.

 Mikor kiléptünk a friss levegőre az órámra pillantva kétségbeestem, mint a Szélestenyerű Fejenagy a templomban felriadván. Elkéstünk! Már délután kettő óra volt, Bánffyhunyad református fellegvárát pedig csak kettőig lehet belülről megtekinteni. Gyorsan autóba be…

Gótikus torony, reneszánsz díszítés Kalotaszeg szívében

 Bánffyhunyad Kalotaszeg szíve. Nincs 50 kilométerre Kolozsvártól. Ott alakult ki, ahol a Sebes-Körös és a Damos összeölelkeznek. Közelében a Vigyázó, a Kalota-Havas állja az idők szeszélyeit.

 Már 1332-ben emlegették Hunad néven. 1522-ben már Banffy-Hunyadija-ként említik iratok. 1430-ban kapta a Bánffy család. Páran közülük a templomba temetkeztek. Magának a templomnak egyes részei már a XIII. században álltak. A XV. században készült el a templom zömök tornya. Négy fiatornyos harangháza igazán magával ragadó látvány.

Bánffyhunyad reforátus széptornyos temploma

 A templom a még itt élő több mint 3000 magyarnak ma is erős vára. A református gyülekezet még ma is több mint 1800 lelket számlál.

Én már egyszer láttam virágos, széphímzéses belsejét, így önző módon azt javasoltam társaimnak igyekezzünk Körösfőre, ott még bejuthatunk a templomba. Azért nem rohantunk annyira, hogy körbe ne sétáljuk a templomot. Fejet hajtottunk Petőfi emléke előtt, megcsodáltuk Ravasz László és Kós Károly gazdagon faragott kopjafáját és indultunk tovább. Tudom ott kellett volna maradnunk és kivárni azt a röpke 1 órácskát, hogy bejuthassunk a Paradicsomba….   

 De várt minket egy másik számomra ismeretlen Éden, Körösfő erődtemploma. Utólag olvastam, hogy van egy helyi bor, amit kihagynom kár volt. Már a neve is elvarázsol: hunyadi guggolós. Belegondoltam, hogy úgy jó 100 éve a helyi korcsmában bőrmellesbe, muszujba öltözött lány ült a legény ölében, aki egy jóféle burgonyás laska után a helyi guggolóssal koronázta meg a napját. Ó. Te boldog „ántivilág!”

Körösfő látványos és megható temploma

 Bánffyhunyadról, mint őrült, „ki letépte láncát” rohantunk Körösfőre. Hátha bejutunk a leglátványosabbnak tartott református templomba. Már itthon annyi csodáról, hagyományról olvastam, hogy tudtam: ha ezt kihagyom, az egész utamat beárnyékolná. Persze jártam már régen is itt. Végig sétáltam a főutca kirakodóvásárán, ahol a gyönyörű népművészeti portékák kézfogót tartva a giccsel állnak hosszú glédában. Akkor nem sikerült bejutnom a templomba. Hátha most…! A remény hal meg utoljára. Megálltunk a csodálatos templomnál, vágyódva néztünk befelé a kerítésen.

Körösfő csodás erődtemploma

 Ekkor egy jótét lélek „megmentett” bennünket. A templommal szemben egy egyszerű házban lakott a kulcs őrizője. Bejutottunk végre a falon belülre.

 Hogy mikor épült a templom? Az első feltehetőleg a középkor legvégén épült templom már nagyon korán a reformáció erődje lett a kalotaszegi vidéken. Súlyos megpróbáltatások után-amelyekről majd később írok- 1764-re készült el a mai templom. Helyre kis fallal körülvett 4 fiatornyos kazettás mennyezetű ékszerdoboz lett belőle. 1833-34-ben még csinosíttatták rajta kicsinykét. A cimatorium falába ekkor került két római szarkofág, kicsit „kipofozták” Umling Lőrinc virágmezős fakazettáit. 1841-ben egy Kolonics István mester által készített orgona gazdagította még a templomot. Mindez nagyon szépen hangzik, de az igazi látványorgia akkor sült be az ideghártyámba, amikor beléptem a templomba.

 A mennyezetet 225 fakazetta díszítette. Nem volt 2 egyforma köztük.

Egyediek és kacskaringósak a fakazetták Körösfőn!

  Az előbb már említett Umling Lőrinc, a szász géniusz alkotta a legtöbbet, 135-öt. Erről a királykazetta ír is. „Ez Isten háza, építtetett Baczoni Incze Samuel prédikátorsága, István Mihály curator, Péntek István falusi bíró, Antal András egyházfi idejében anno 1764 Asztalos Umling Lőrincz által.” A virágmező mellett állatok, a Hold, a Nap is szerepel a képeken. A bútorzat igencsak szépen faragott. A szószék, a korona mind-mind mestermű. Engem mégis a falakat és berendezési tárgyakat gazdagon díszített piros írásos varrottasok nyűgöztek le.

Kalotaszegi hímzés

  A vakító fehéret színező piros minták, mint az ütőerekben keringő vér jelképezték az itteniek harcait, elszántságát, hitét. Az viszont nem igaz, hogy csak piros színűek. Saját szememmel láttam, hogy van köztük egy fekete. A világégések hősi halottairól emlékezik meg ez a vászon. Mert az itteniek bőségesen hullatták vérüket, ha a haza kérte.

Számtalan legenda, nagy hírnév

 Először csipegessünk kicsit Körösfő legendáktól, hiedelmektől dúsan zsúfolt történetéből. A helyiek esküsznek, hogy még a tatárjárás előtt állt itt egy város-Ordon. Mikor a tatárok jöttek, hatalmas kincseiket, harangjaikat elásták. Ezek még ma is az Ordományosban vannak elásva. Aki meg akarja találni őket, az hamar, ásóra fel! Az első említése a falunak 1276-ból származik. Ekkor Crisfeu a neve. 1371-ben Bebekek, 1471-ben a Bánffyak kapják. A XVII. században II. Rákóczi György lengyel király akart lenni-ahogy erről kedvenc íróm, Sienkiewicz az Özönvíz című regényében oly ékesen ír-, de ehhez elfelejtett engedélyt kérni az akkori szultántól. Jött az iszonyatos büntetés. 1658-ban a tatárok, rá három évre Ali pasa martalócai pusztítottak itt. Meg is teltek a templomdomb halottsírjai halottakkal. Jött a kettős adózás, a nyomor. Ahogy egy helyi ballada írja, volt, aki pénzért eladta a lányát a töröknek. A templom legnagyobb kincse is ebből az időből származik. Ez a Rákóczi szőnyeg. Mikor II. Rákóczi György fejedelem a szászfenesi csatában súlyosan megsebesült 1660 tavaszán, akkor itt pihent meg. Egy helyi ember ápolta. Ő kapta ajándékba a szép imaszőnyeget, ami azóta a legféltettebb kincse a helyi gyülekezetnek.

 Pár szösszenet még Körösfőről. Egy 1891-es leírás szerint (Jankó János etnográfus írta le) az itteniek úgy gondolták, hogy szenes víz jó az igézés ellen, hogy a határban lidércek garázdálkodnak, ördögök táncolnak. A pókot jobb békén hagyni, mert különben baj lesz, a bagoly, ha sokat huhog, akkor meglátogat minket a halál.

 Népdalkutatóink, Vikár Béla, Kodály Zoltán vagy éppen Bartók Béla beleszerelmesedtek Körösfőbe. Egyedül Bartók 60 dallamot „kapkodott” itt össze. Innen rendelte féltett bútorait, itt akart letelepedni. Kár, hogy az első világháború beleszólt! Járt itt Móricz Zsigmond is 1941-ben. Ő ezt írta: „Mennyi melegség van a szemükben, milyen okos arcok ezek, milyen szép magyar fajta…” Élményeiből született a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című regény. Itt forgatták a híres Kalotaszegi Madonna című filmet… Tényleg csak pár mozaik a nagy színes tablóból, melyet úgy hívnak-Körösfő. Mire kiálmélkodtuk magunkat már délután 5 óra lett. Volt egy óránk, hogy Torockóra érjünk. Várt minket a Muskátli puha paplanos ágya, de előtte egy hatalmas falás a helyi specialítétekből (Zimmer Feri után szabadon).