Kalandozások a Baranyai-dombságban 2.rész

Ilyen az igazi Baranyai-dombság

 A Baranyai-dombságba bele lehet szerelmesedni! Apró sok titkú és nagy értékeket hordozó falvak tucatjai várják ott a felfedezőket. A Magyar turistában megjelent cikksorozatom 2. részében három gyöngyszemről írtam, ahol a Szigethalmi TE kisded kompániájával volt szerencsém járni, Ezek Erdősmárok, Székelyszabar és Kisnyárád.

Kánikula, porfelhő és gólyafészek

                Kalandozások a Baranyai-dombságban (2.rész)

 Július 20-án indultunk el 4 napos kalandozásunkra a Baranyai-dombságba. A múltkori számban 21-e remek, élménydús napjáról számoltam be. Bevallom rögtön a közepibe vágtam. Most a 20-i és a 22-i nyögvenyelős napokról írok beszámolót. Ez a két nap keretbe foglalta a fényes 21-ét. 20-án három kis falut kerestünk fel. Mindhárom látványos egyedi dolgokkal örvendeztetett meg, mégis a nap végére úgy éreztem magam, mint Rejtő légionáriusai a Szahara homokját tapodva a „hűs” 40 fokban víz nélkül.

Valaha 3 náció faluja volt!

 Az első falu egy zsákfalu volt-Erdősmárok.1261-ben említik előszőr a települést Marok néven. Ekkor tulajdonosa Chaba fia Máté volt.

 Az érintőpontja a túramozgalomnak a falu Szent Lukács tiszteletére szentelt temploma volt. Hát fura és sok furcsaságot felvonultató templom az biztos. Az első „furi” dolog az volt, hogy a méretes templom egy aprócska fatornyot hordozott.

Erdősmárok tornyocskás temploma

Olyan volt, mintha Atlasz nem a Földet, hanem egy üveggolyót egyensúlyozna a vállán. A templom frontján egy fülke érdekes festményt óvott, benne a 4 evangélistát jellemző szimbólumokkal. Ott volt Márk oroszlánja, János sasa, Máté angyalkája na és persze Lukács bikája. Úgy látszik itt Lukács a nyerő. Az ő szárnyas jószága a falu címerét is ékíti. A templom ajtaja egyelőre még zárva maradt, így szembe tűntek azok a míves faragások, melyek szintén a 4 evangélistára utaltak. Nekem János „madárkája” volt a nyerő.

 Az ajtótól balra- ha szemben állunk- egy emlékmű állt, melyben a falu lakói a világégések hőseire emlékeztek. Az emlékmű igazi raritás, éjfekete fényesre csiszolt felülete 3 nyelven hirdeti  az ősök áldozatát: horvátul, németül és magyarul.

3 náció harcolt egy célért

Jó negyedórája voltunk Erdősmárokban, mikor az első helyit megláttuk. Kérdeztük: Hogy juthatunk be a templomba? A válasz jellemző a környék szívélyes népére: Várjanak, mindjárt szólok a bácsinak, akinél a kulcs van. Jött is a joviális atyafi, „a Kulcs Hordozója”. Szerencsénkre egy helyi „Andersen” volt. Bejutottunk a templomba. Szegényes, de tiszta belsejében egyből szemet szúrt egy sípok nélküli orgona. Rákérdeztem: Ez miért van? A helyi „mindentudó” már mondta is: Egy jószívű vállalkozó vállalta, hogy felújíttatja a sípokat. A sípokat és a vállalkozót elnyelte egy „fekete lyuk”. Mesélt még Erdősmárok „lexikonja” a helyi horvátság lassú beolvadásáról, arról, hogy igaz, hogy kevesebb mint 100-an vannak itt, de újabban egyre többen vesznek itt házat, hogy hétvégeikre enyhelyük legyen. Pontosan tudta, mit, hol és miért. (Mint a régi PIÉRT!) Felhívta a figyelmünket, hogy a halastavat okvetlenül nézzük meg!

Egy tó, ami 3

  Erdősmárok és Liptód között három tó található igazán festői környezetben.

Egy szép tó Erdősmárok határában

Ebből a legészakibb igazi horgászparadicsom. Erdősmárokról a zöld négyzet jelzésen egy rövid korzózás az egész. Mikor odaértünk a kapu zárva volt, a táblán pedig a felirat szünnapot jelzett. Mivel elég sok embert láttam a tó környékén, „behatoltunk” -lesz, ami lesz. Kiderült a gazda és kompániája jött össze egy „asszonymentes” délutánra. A tulaj engedélyével aztán mi is közelről rácsodálkozhattunk a tóra.

 Két dombhát közti völgyben csillogott a 4 ezüstös felület, melyet kettéosztott egy hosszú fahíd.

Híd a kéklő tó felett

A tóból a verőfényben halak ugráltak ki, hogy ők is részesüljenek a hétágra sütő fényéből. Kiderült, hogy a parti horgászjegy-ami, ha jól emlékszem 800 forint volt- csak arra jogosít fel, hogy áztasd a zsineget. A kifogott halért külön fizetni kell. Ha valaki csak úgy lófrálni akar, az 400 forintot kostál. Az interneten a következő mondatot találtam egy horgászoldalon: „Nehéz odatalálni, de ha valaki odaér és horgászik, nem fog csalódni. 2-8 kilogrammos tükörpontyok vannak.” Persze a ponty mellett még amurok, süllők és törpeharcsák is csak arra várnak (erős túlzással), hogy kint legyenek a vízből.

Az ősszel még Hercegszabarból tavaszra Szabar lesz

 A következő falu, amit útba ejtettünk Székelyszabar volt.1389-ben említik a források Székelyszabar nevét. A török idején a falu elnéptelenedett. 1720 körül érkeztek ide német telepesek. A XIX. század közepéig színnémet falu volt. 1930-ban még 1048 német lakosra 32 magyar jutott. 1970-re már csaknem fele-fele volt az arány. Mára alig 20% a német. A legfrissebb adatok szerint most csak 556-an lakják (Még így is gigásznak számít a meglátogatott falvak között!).

 Egy helyi történet szerint amikor a dobokaiak megkérdezték, hogy a nyáron vagy ősszel a vásárba érkező szabariak honnan jöttek, a választ úgy kicsapták, mint ultinál a hetest a végén-Hercegszabarról. Tavasszal ez a válasz, mikor kiürült a konyha, Szabarrá egyszerűsödött.  

 Tényleg honnan ez a hercegi titulus? A falu tulajdonosa a török kiűzése után Károly főherceg lett. A II. világháború után, mikor a mások által elűzött felvidékiek és székelyek betelepedtek az általunk elüldözött németek helyére, akkor lett a falu neve Székelyszabar. A falu határában két nevezetes hely van. Az egyik helyen 1526-ban a pécsi diákok vitézkedtek. A Vaskapunál Perty Frigyes XIX. századi tudós szerint: „Itt állott 1626-ban 200 pétri diák őrt a török ellen.” A másik helyen a már kivágott nagy tölgyfa helyén évszázadokon át a helyi legények gyújtogattak. Miért? Mert a falusiak hite szerint, amerre a hosszú rudakra erősített szalma vagy nádcsóva megforgatva füstölt és világított, arra termékeny lett a határ. A rész végére egy gonosz falucsúfolóból idézek. Fogadjunk, kitalálod kedves olvasó, melyik faluban született: „Hol van Kékesd, Szenterzsébet, Lak és Geresd nem fekszik a síkon, Szűrt egy völgybe űzték, Hímes egy moslékosvödör, Szabar a legszebb város…”

Kereszt, erdész- és vadászház egy csomagban

 Székelyszabaron három az egyben játék van a mozgalom füzete szerint. Az első érintési pont a székelyszabari autóspihenő. Ha Hímesháza felől érkezünk az országúton a falut jelző tábla előtt jobb oldalon egy keresztnél álljunk félre. Innen alig 50 méterre van egy kunyhó, asztal és padok, ahol kellemesen elkvaterkázhatunk. Maga a kereszt csili-vili, 2001-ben újította fel a Mecsekerdő Zrt. (Úgy látszik gondos gazdák. Sokfelé láttam a kezük nyomát!)

 Innen a sárga négyzeten kell elindulni, hogy a szabari erdészházhoz jussunk. Mikor az út bal oldalán feltűnik egy loncsos, lompos és bozontos focipálya, az út elágazik. A jobb oldali ágat kell követni. A másik út a Banya-tanyához vezet (Elnézést van böcsületes, unalmas neve is, de azt elfelejtettem!). Minket úgy megbabonázott a focipálya festői ziláltsága, hogy némi plusz távot is abszolváltunk. (Esküszöm ezen a pályán a labdát nem rúgják, keresik!). Végül a trópusi száraz meleg „áldásos” jelenléte mellett elvonszolódtunk az erdészházig. Szépen karbantartott épület. A környéke kiváló bográcsozásra.

Székelyszabar szépen felújított keresztje

 Innen kevesebb mint 4 kilométerre van a Molnár-hegyi vadászház. Félúton Székelyszabar és Kisnyárád között. Csak a sárga sávot kell követni rendületlenül! Közben, ha szerencsés vagy olyan csodákra lelhetsz az aljnövényzetben, mint a bíboros kosbor, a tavaszi hérics, a pirítógyökér, a szennyes infű, az epergyöngyike… Én a szemembe patakzó izzadság miatt nem hogy a virágot, de az erdőt sem nagyon láttam… Végre felsárgállott a vadászház.

Kompániánk a Szabari-erdészháznál

Irány Kisnyárád, a nagy menetelés helyszíne, ahol elenyészett a lelkesedésem...

Kisnyárád nagyon jó helyen van, az tuti.

 Miért is tuti? A szomszédja Lánycsók alig 8 kilométerre van tőle. Először 1285-ben említi egy oklevél., amikor is IV. (Kun) László odaadta egy bizonyos Leunard fiainak. Az oklevél Narag néven említi. Azóta sokféle névalak maradt fenn. Személyes kedvencem a Kschnaarad változat. A török időkben a legtöbb szomszédjához hasonlóan elnéptelenedett. A török kiűzése után először délszlávok jöttek. Ők a források szerint hamar mentek is.  1726 után Rajna-vidéki németek telepedtek le a faluban. Azóta is maradt a német túlsúly.

Pincesor Kisnyárádon

A lakosság száma 1930-ban még 650 fő volt. Ez azóta 350 körülire apadt. Neve Nyárád valószínűleg a nyárfa név származéka. (Talán nyárfával szegélyezett vízfolyást jelöl). A falunak az igazi attrakciója jó messze a falu határában van. A Csoda-forrás és a mellé épített kápolna.

Fogfájósok figyelem!

 A temetőnél parkoltunk le. Már ahogy kiléptünk, mellbevágott bennünket több mint 3 tucat kemény Celsius fok. Egy masszív pincesort elmellőzve vonszoltuk magunkat felfelé egy domboldalon. Mikor elértük a dombhátat, mint utolsó az egyelők közt, egy fura képoszlopra lettem figyelmes. No, nem a képoszlop volt a fura. Szépen felújított remek kis képoszlop volt. Azért volt számomra novum, mert Szent Apollónia nevével először találkoztam kóborlásaim során. Hazaérve a net segítségével kiderítettem, hogy a derék hölgy a fogorvosok, fogbetegek és fogfájósok védőszentje.

Hitünk szép bizonyítéka Kisnyárád közelében

 Ha február 9-én hozzá imádkozunk vagy imádságos cédulát írunk neki, akkor seperc alatt elmúlik az iszonyatos kín az álkapcánkban. (Én balga! Még hogy gyökérkezelés!!) Szegény Apollónia 249-ben halt vértanúhalált. Mivel nem tagadta meg hitét, olyan durván bántalmazták, hogy az összes foga kitört. Ezután máglyán akarták elégetni. A szent megelőzve őket bevetette magát a lángok közé. Még Cervantes is ír a szentről: „Azt akarja kegyelmed, hogy a Szent Apollónia imádságát mondjam el? Hiszen az akkor lenne a helyén, ha uramnak a foga fájna, már pedig neki az agyvelejében fészkel a nyavalya.”

A végére egy kis versrészlet-fájdalomcsillapító helyett

„Nyavalyák szószóllója,

 Foga fájók orvoslója

 Oh Apollónia Szent Szűz,

 kit Jesusért égetett láz

 Nyerd-meg nékünk szolgáidnak,

 Hogy fogaink ne fájjanak.”

A Csoda-kút és a porfelhő

 A Kisnyárádtól nyugatra lévő dombhátról mesés panoráma tárul elénk. Ha nem is arany mezők és ezüst folyók, de a napraforgó sárga tengere zúdul le a völgybe, a szomszédos domboldalon haragos zöld erdőfolyam omlik le. Távolban hepék-hupák. Gyönyörködve botladozom le a völgybe, ahol a kánikulához jó 5 centis porréteg is dukál. Végre elérjük a Csoda-kutat. Mivel oda-vissza Kisnyárádig az út nincs 4 kilométer, vizet nem hoztunk. Őszintén, a Csoda-kút esetemben csődöt mondott! Régóta működik itt a Csoda-forrás. Meggyógyított szembeteget nem keveset. Kifolyása a hagyomány szerint jól gyógyítja a darázscsípést és a villámcsapás miatti zavarokat is.1960-ra kiapadt a forrás. 2014-ben a Mecsek Egyesület újra vizet fakasztott.   

 Régebben június 24-én Iván napján a búcsú idején körmenetet tartottak itt. A forrás mellett áll a Keresztelő Szent János kápolna. Valamikor a XVIII. század derekán egy gróf erre vadászott. Eltévedt kocsijával, az ingoványba hajtott. Ekkor megfogadta, ha megmenekül, akkor kápolnát emeltet a forrás mellé. Mivel a kápolna utódja ma is áll, könnyű kitalálni, hogy happy end lett a vége. 1756-ban már állt itt egy fakápolna. Kisnyárád lakói jó 70 évvel később építették a ma is álló kápolnát. A szépen felújított, zömök kis kápolna mellett egy kereszt is látható.

A Keresztelő Szent János-kápolna,

 Kicsit pihegtünk a padoknál. Beszélgetés közben csapatunkban vita támadt az idvezítő visszaútról. Nekem a „Brian élete” és a judeai nép jutott eszembe erről. Csapatunk nagy része toronyiránt a meredek domboldalon zihált vissza a kocsikhoz. Én -az örök renegát- a térkép alapján egy hosszabb, de kevéssé kaptatós úton indultam el. Sajnos a választott utat borító port a fakitermeléshez járó teherautók időnként felkavarták. Ilyenkor eltűntem, mint ama szürke csacsi a ködben. Mondanom sem kell, nem én értem előbb vissza Kisnyárádra…

Lombkorona, gólyafészek és ökoközpont

 Július 22-re a meteorológusok zöme égszakadást, földindulást jósolt Baranya megye egész területére. Úgy döntöttünk, hogy Magyarhertelend kellemes termálvizében „dagonyázva” múlatjuk az időt. Mikor elértük a Mecsek előterét örömmel konstatáltuk, hogy alig csurran-cseppen. Egyből „újraterveztünk”. Meglátogattuk a Hetvehely határában a Sás-völgyben létrehozott tanösvényt. Itt hozták létre Dél-Dunántúl első fák koronája között haladó sétányát nem messze az Erdő Házától. 2014-ben adták át az 50 méter hosszú és 6 méter széles sztrádát a lombok közt.

Lombkorona tanösvény a Sás-völgyben

A sétányon nemcsak sétálni, hanem okulni is lehet. Megismerhetnénk a lombkorona élővilágát. Miért a feltételes mód? Mikor odaértünk a sétány éppen zárva volt. Megszállták a darazsak. Viszont jót szórakoztunk a közeli Odú és Fészek Tanodában. Itt ki lehet próbálni, hogy milyen lehet egy gólyafészekben ácsorogni, fejjel lefelé lógni egy denevérodúban.

Gólya, gólya, gilice

„Az erdő a világ egyetlen olyan könyvtára, amely akkor is tudáshoz juttat, ha csendben és nyitott szemmel jársz.” (Vadas László erdőmérnök gondolatai).

 Ami különösen tetszett, itt egy olyan szálláshelyet láttunk az erdő közepibe, amely 100%-ig öko! Van itt napkollektor, gyökérzónás szennyvíztisztító, komposzt WC. Jó volt látni, hogy ilyen is van. Nagy nézelődésünk közepette egyre jobban nekikeseredett az ég.

 Alig egy óra múlva a termálvízben lelkesen beszélgettünk az előző nap élményzuhatagáról. Tudtam, hogy még egy igazi ász vár ránk. A Baranyai-dombság ékköve, Máriakéménd még feltáratlan. Hogy milyen értékekre leltem ott, arról majd egy későbbi számban írok. Addig is egy jótanács: Veselkedjenek neki a Baranyai-dombságnak! Csudákat fognak ott látni!

Nád Béla a Szigethalmi TE tiszteletbeli elnöke