Kalandozások a Baranyai-dombságban 1.rész

Kilátás a Mecsekre a Kisgeresdi kilátóból

Szeretem a túramozgalmakat! Nemrégen fejeztem be egyet, mely ismeretek és egyedi élmények áradatát zúdította rám. Ez a Baranyai-dombság turistája túramozgalom volt! Egy négyrészes cikksorozat lett az élményeimből. Ebből 2 már megjelent a Magyar Turistában. A z elsőt most töltöm fel!

Virágözön és mézeskalácsfalu

Kalandozások a Baranyai- dombságban 1.rész

 2018 júliusának második felében (20. és 23. között) egyesületem, a Szigethalmi TE kis 12 fős különítménye 4 mozgalmas és élménydús napot töltött el. A bázisunk Fekeden volt. (Hol is lehetett volna másutt, mint a szívemnek kedves faluban?) Úgy terveztük, hogy nem csak „rút szibarita” módon tespedünk falva a finomságokat és kvaterkázva, hanem -igaz csak módjával- túrázgatunk is.

Egy viszonylag érdekes túramozgalom és a segítőkészség

 Újabban rászoktam a túramozgalmakra. Különösen az érintőpontosokat kedvelem, ahol szabadon választhatom meg a célpont megközelítésének útvonalát. Nagy örömömre a neten „szörfözve” ráakadtam egy ilyenre Baranyában. A túramozgalmat 2011-ben indították A Baranyai-dombság szelíd-lankás vidékén. A mozgalom teljesítése során apró, „elfeledett” falvakat kereshetünk fel vagy éppen árnyas erdőkben, szőlőhegyeken vagy éppen szikrázó ég alatt érő gabonaföldek közti látnivalókban gyönyörködhetünk. Letöltöttem a netről az igazolófüzetet. Volt számomra pár homályos része a füzetkének. Mikor ezt tisztázandó felvettük a kapcsolatot a kiíróval, szinte azonnal részletes választ kaptunk. Ez érdekes! Hogy van az, hogy a baranyaiak mindig készségesen és „postafordultával” válaszolnak nyűgjeimre, míg a szabolcsiaktól 2 éve várom egyik teljesített túramozgalom elismerését?

„Ma rázza, holnap rázza, holnapután nem rázza”

 Hát akkor csapjunk a „közepibe”! Július 21-én szombaton három falu környékén akartuk „kivégezni” az érintőpontokat. Hogy miért lett belőle csak kettő? Az alábbiakban adok erre magyarázatot.

 Reggel Marázán kezdtünk, ebben az alig 300 fős zsákfaluban., mely Pécsváradtól 13 kilométerre található Baranya peremén.

 Honnan ez a furcsa név? A helyi hagyomány szerint mikor a „derékpróbáló” bombatölcséres úton erre szekerezett egy atyafi, csak ennyit ismételgetett: „Ma rázza, ma rázza…” A másik a horvát Mrázból eredezteti, amely deret jelent. Egy biztos: Maráza igen felkapott hely volt. Több helyi csúfolódás is említi Marázát. Az egyik szerint: „Geresden az ember megbolondul, Lakon kitörik a nyak, Bodán daganatot kap az ember, Marázán megdöglenek a kecskék.”

 Maráza területét egy 1560-as összeírás említi először, mint pusztát. A XVII. században horvátok költöztek ide. Egy 1721-es adólajstrom 23 adózó családfőről ír. 1730 és 35 között települtek ide németek, akik részben az óhazából, részben a környező falvakból érkeztek. 1851-ben már ezt írja egy könyv Marázáról: „német falu Baranya vármegyében: 582 kath., 4 zsidó lak., kath. fiókegyházzal, bortermesztéssel. Földesura a pesti egyetem utolsó porta: Pécsvárad.” Hogy ez az utolsó mondat mit jelent?

1918 és 21 között Marázát a déli szomszéd megszállta, de szerencsénkre csak visszatért!

Zsolnay kerámiás „kalpagú” ékszerdoboz

 Az első pont, amit érintettünk a Marázától alig másfél kilométerre lévő Mária kápolna és a tőle kőhajításnyira eredő Mária -forrás volt.

A marázai Mária forrás

A csodatevő forrás vizétől egy vak kislány meggyógyult egyszer réges-régen. Az, hogy a kislány egy juhász vagy egy szőlejében kapáló horvát asszony csemetéje volt-az még eldöntendő kérdés. Az viszont tény, hogy a csodás gyógyulás hírére sokan zarándokoltak el a forráshoz, akik egy része meggyógyult. Így búcsújáró hellyé „nemesedett”.

 No, de egy ilyen szent helynek legalább egy kápolna is dukál. A XVIII. századra elkészült az első fából, majd a fát később téglára és kőre „cserélték”. A tetejét pedig Zsolnay kerámia borítja. Én mondom, helyre egy darab!

A szép-cserepes Mária-kápolna

 A forrást a Marázáról induló Z sáv jelzésen lehet megközelíteni. Ahogy elhagytuk az utolsó kicsit „roggyant” házat, utunkat balról erdő, jobbról egy friss keskeny szántáscsík kísérte. Érdemes Figyelni! Jobbra a szántáson átbillegve kell indulni a kápolnához.

Egy zöldes gyöngyházlepke Maráza határában

 Még szerencse, hogy egy kereszt is jelzi a leágazást, melyen a corpus a romanika anorexiás Jézusaira emlékeztet. Kis emelkedő után előbb a forrást, majd a kápolnát érjük el.

 A kápolnát rácsos vasajtó zárja le. Szerencsére a vasrudak között be lehet szuszakolni a fényképezőgépet! A forrás egyébként ma is nagyon népszerű. Minden évben szeptember 8-án tartanak itt a semmi közepén misét.

Programunk felborítója, a „bűnös falu”

 A Valami Amerika című filmben szereplő filmcím alapján Geresdlak a „bűnös falu”. Bűnös abban, hogy ott ragadtam és ahelyett, hogy a túramozgalom érintőpontjait „hajszoltam” volna. 

 Alámerültem egy olyan település látnivalóiban, amely unikum hazánkban. Teli van látnivalókkal, a múlt szeretetével, az élni akarással, a fejlődés ígéretével. Ahogy a falu honlapja írja: „Ezt látni kell-szokták volt mondani. Érezni a csodát! Az emberiség legnagyobb vívmánya-az internet- kevés ahhoz utazva a képek világában, hogy érezzék, hogy megéljék. Több kell! Itt kell lenni!”

 Bizony, ha beütöd a keresőbe Geresdlak nevét, csak úgy „ömlenek” a képernyőről a szebbnél szebb képek. Ugyanakkor nem „jön át” a segítőkészség, a lokálpatriotizmus, az érzések áradása, amit akkor éreztem, mikor a „helyiekkel” beszélgettem.

Kisgeresd, ahol az ötleteket kaptam…

 Kisgeresd a „rejtőzködő falu”, ahogy egy internetes oldalon olvastam. Lelki szemeim előtt felsejlett egy a bokorban settenkedő sokházas falu, amely bújócskát játszik. A valóság az, hogy tényleg nehéz fellelni a modern kor vívmányai nélkül.1968-ban egyesült Geresd, Püspöklak és Kisgeresd. Egyesült, de nem olvadt össze. Jelentős távok vannak ma is köztük. A Geresd és Püspöklak közötti völgyben indul ki észak felé egy keskeny aszfaltsáv, melyen meg lehet közelíteni Kisgeresdet.

A Kisgeresdi édes kilátó

 Az út mellet ott peckeskedik a kisdgeresdi kilátó, amelyet a túramozgalom miatt fel kell keresni.

Minden magyar akácok ősapja

A frissen ácsolt (2014-ben avatott) kilátó a semmi közepén nagy magányban ágaskodik. Olyan nagy benne a nyugalom, hogy amikor felmentünk ide egy vadgalamb fészekre leltünk, melyben nagy nyugalomban pihegett a nagy melegben a tollas. A kilátóból csodás látvány árasztja el retinánkat. A Villányi-hegység délről, a Zengővel koronázott Mecsek északnyugatról, Kisgeresd házsora északkeletről tölti be a teret.

 A kilátónál egy infótábla árasztja ránk Geresd több mint 20 raritását. Gyula, a faiparos a 300 éves akácra, Erzsike a mézeskalácsfalura lágyult el.12 tagú társaságunk minden tagja lelt valamit, amit feltétlenül látnunk kell. Na, itt borult fel süllyedt el az aznapi programunk szépen átgondolt terve, mint a Titanic az Atlanti-óceánon.

Nassolás és egy akácfa Tessedik korából

 Először a 300 éves akácot vettük célba. Kisgeresd határában áll a „kis aranyos” .A kilátótól Kisgeresdig újra előjött a „ma rázza” érzés. Elmentünk a harangtorony mellett! Mi nekünk? Vár az akác! Volt azonban egy kis bibi: az akáchoz vezető út szederrel volt „kikövezve”. El is tartott az 500 méteres szakasz abszolválása negyed óráig.  Szederfalás élménye- lévén Pesten aranyárban mérték a zamatos gömböcskéket- a hetedik mennyországba repítette csapatunk zömét.

 Elértük végre a 300 éves 310 centi átmérőjű fehér akácot. Nem egy kis darab az biztos. Én még akácban ilyen drabálisat nem láttam. Árnyékában pihenőpad, ahogy illik. Négy turistatársamnak kellett összekapaszkodni, hogy átérjék a gigászt.

Minden magyar akácok ősapja

Azt tán le sem kéne írnom, hogy a visszafelé 500 méteren a szedrezés okán lassúsági rekordot állított fel kis csapatunk.

A mézeskalácsfalu

 A következő, a püspöklaki részen a régi iskola egy teljes termét elfoglaló „csoda” volt. 2009-ben építettek a helyiek először mézeskalácsfalut. Sikeres ötlet volt.  Később a térképek segítségével elkészült Geresdlak 800 lelkes falvának miniatűrje.  Még a járólapok, az épületek feliratai is „passzolnak”. Olyan, mint egy 3D-s puzzle, amit kemény munkával sikerült kirakni. Van itt faluház, benzinkút, focipálya…

Geresdlak mézeskalácsba álmodva

 Nagy örömmel fedeztem fel a kilátót. Társaimat nem lehetett „kizavarni” a kiállításról.

Csak ámulunk, bámulunk és nyeldekelünk!

Én magam pedig mézet vásároltam, jó lesz, ha meg akarom sütni Szigetszentmiklóst. Mikor megkérdeztem, hogy mi lesz a falu sorsa, mely több mint 9 hónapja áll, vezetőnk azt mondta, hogy a kutyának jó lesz jutalomfalatnak. Képzeljétek el kedves olvasók, minden évben újra sütik a komplett falut! Most be kell ismernem, egy ehető járólappal én is gazdagabb lettem a kiállításon, ezt meghallva.

Szőttesek és vánkosok

 Az épületben volt még egy cipészkiállítás, ahol elbűvölő, hímzett „tutyik” garmadája sorjázott a polcokon.

Tangóharmonika nélkül...Ugyan-már!

Egy zeneszerszám kiállítás is volt, ahol tangóharmonikák és rézfúvósok mindenféle rendű és rangú tagja volt látható.

 Itt jegyzem meg nem voltunk bejelentkezve, sőt azt sem tudtuk, hol van a kiállítás. A helyiek kedvességére jellemző, hogy ennek ellenére „csont nélkül” oda és bejutottunk.

Bábok a lakodalomban, iskolában, disznóvágáson, a fonóban

 Lelkes vezetőnk felajánlotta, hogy nézzük meg a babakiállítást is. Le a kalappal előtte. Délidőben hagyva ebédet, családot egy tucat turistát terelgetett.

 Én a babamúzeum említésekor, mint jó „macsó” lelkileg „megzuhantam”. Az élet ismét bebizonyította, hogy a hamar ítélkezés ritkán jó. Olyan kiállítást láttam, mely megdobogtatta a szívemet és nem mellékesen rengeteg információval gazdagított.

Babák esküvője

 A 2007-ben alakult Babavarrókör tagjainak autentikus anzugba öltözött babái úgy voltak elrendezve, hogy mint egy színes képeskönyvben bemutatták a falu életének nevezetes és hétköznapjait.  Életképeket állítottak össze, melyek a mindennapokat modellezik le. Volt ott lakodalmas menet, egy iskolai osztály nebulókkal, betlehemezés, disznótor…

Szorgos apróságok

 Az egyik sarokban babák kis csoportja állt. Kiríttak a többiek közül. Ismerős és mégis idegen ruhákba voltak öltözve. Kiderült, hogy ezeket a faluban lakó finnek ajándékozták a múzeumnak. Finnek?

„… oin punaviiniä illalla”

 Ez a „Vörös bort ittam az este...” kezdetű zengedmény finn szöveggel. Ez így szerepel a helyi kórus repertoárjában.

 Miért? Dr. Habjánecz Tibor, a falu polgármestere szerint az itt élők 70%-a sváb, 20%-a magyar és 10%-a finn. Jelenleg több mint 20 finn családnak van itt háza. A finnek többsége tavasztól őszig él itt. Van is szauna a faluban szépszámmal. Itt a legnagyobb az egy főre eső „izzasztókamrák „ száma egész kis hazánkban. Három finn testvérfaluja is van Geresdlaknak.

 Ahogy fenn írtam a helyi Pacsirta kórus Finnországban finnül dalolta népdalainkat. A finn „honfoglalás” hozadékai: emelkedő ingatlanárak, több munkalehetőség és egy lelkes csapat, aki részt vesz a falu mindennapjaiban. A falu kocsmájában szótárt készítettek, megtartják a Kalevala napot.

Finn népviselet, finn babák

 Itt május elsején-ami a vappu- olyan játékos finn versenyszámok is rákerültek az étlapra, mint a feleségcipelés vagy éppen a gumicsizma-hajítás. Érdekesség, hogy a férfiak 43-as, a nők 40-es, míg a csemeték 35-ös gumicsizmát „vetnek”. Állítólag olyan versenyszám bevezetését is tervezik, mint a kitartási hangyabolyban-ülés. Itt ünnepélyesen megjegyzem, ha felkerül a műsorba én a következő évben benevezek!

 Ezek után nem, hogy az idén 2018-ban a finn köztársaság elnöke a Finn Oroszlán Lovagrend érdemrendjét adományozta a falu polgármesterének.

Illat és zamat

 2018. július 23-án adta közzé az eredményt a világháló, hogy az 1000 fő alatti települések között a legvirágosabbnak Geresdlakot ítélték a szavazók. A 800 fős falu 12500 szavazatot zsebelt be. Higgyétek el- én, aki pár nappal előbb jártam ott-egyetértek a döntéssel.

 Már a falu határában felborított boroshordó fogadott, melyből a kifolyt vörösbort virágok adták, de volt ezüstös Duna, bográcsban rotyogó gulyás…mind-mind virágból. Még a finnek is „beszálltak” a versenybe. Kis szaunás, stéges tavukat, amelynek partján a finn zászló magasodott pazar virággyűrű övezte.

Egy finn szaunás tó virágba borulva

 A végére hagytam-nagy haspók lévén- a falu országos-hírű gőzgombócát. Minden falunak megvan a maga helyi specialitása. Ez Geresdlaknak a gőzgombóc. Idén 2018.szeptember 29-én immár 12. alkalommal rendezik meg a Gőzgombócfesztivált, mely a sváb ételköltemény előtt tiszteleg.

 Geresdlak, Geresdlak elcsábítottál! Biztos vagyok benne, hogy nem utoljára koptattam utcáidat. Elmegyek én a vappura gumicsizmát vetni, eszek én még a gőzgombócodból.

 Legközelebb Erdősmárok, Görcsönydoboka, Székelyszabar és Kisnyárád kevés turistát látott, de sokkal többre hivatott falvait keresem fel! Addig azt javaslom mindenkinek, ha Baranyában jár, keresse fel ezeket az apró, sokkincsű falvakat. „Csodák” várnak ott rá!

Nád Béla a Szigethalmi TE tiszteletbeli elnöke