Kalandozások a Baranyai-dombságban 1.rész
Kilátás a Mecsekre a Kisgeresdi kilátóból |
Virágözön
és mézeskalácsfalu
Kalandozások
a Baranyai- dombságban 1.rész
2018 júliusának második felében (20. és 23.
között) egyesületem, a Szigethalmi TE kis 12 fős különítménye 4 mozgalmas és
élménydús napot töltött el. A bázisunk Fekeden volt. (Hol is lehetett volna
másutt, mint a szívemnek kedves faluban?) Úgy terveztük, hogy nem csak „rút szibarita”
módon tespedünk falva a finomságokat és kvaterkázva, hanem -igaz csak módjával-
túrázgatunk is.
Egy viszonylag érdekes
túramozgalom és a segítőkészség
Újabban rászoktam a túramozgalmakra. Különösen
az érintőpontosokat kedvelem, ahol szabadon választhatom meg a célpont
megközelítésének útvonalát. Nagy örömömre a neten „szörfözve” ráakadtam egy
ilyenre Baranyában. A túramozgalmat 2011-ben indították A Baranyai-dombság szelíd-lankás vidékén. A mozgalom teljesítése során apró, „elfeledett” falvakat
kereshetünk fel vagy éppen árnyas erdőkben, szőlőhegyeken vagy éppen szikrázó
ég alatt érő gabonaföldek közti látnivalókban gyönyörködhetünk. Letöltöttem a
netről az igazolófüzetet. Volt számomra pár homályos része a füzetkének. Mikor
ezt tisztázandó felvettük a kapcsolatot a kiíróval, szinte azonnal részletes
választ kaptunk. Ez érdekes! Hogy van az, hogy a baranyaiak mindig készségesen
és „postafordultával” válaszolnak nyűgjeimre, míg a szabolcsiaktól 2 éve várom
egyik teljesített túramozgalom elismerését?
„Ma rázza, holnap rázza,
holnapután nem rázza”
Hát akkor csapjunk a „közepibe”! Július 21-én
szombaton három falu környékén akartuk „kivégezni” az érintőpontokat. Hogy
miért lett belőle csak kettő? Az alábbiakban adok erre magyarázatot.
Reggel Marázán kezdtünk, ebben az alig 300 fős
zsákfaluban., mely Pécsváradtól 13 kilométerre található Baranya peremén.
Honnan ez a furcsa név? A helyi hagyomány
szerint mikor a „derékpróbáló” bombatölcséres úton erre szekerezett egy atyafi,
csak ennyit ismételgetett: „Ma rázza, ma rázza…” A másik a horvát Mrázból eredezteti,
amely deret jelent. Egy biztos: Maráza igen felkapott hely volt. Több helyi
csúfolódás is említi Marázát. Az egyik szerint: „Geresden az ember megbolondul,
Lakon kitörik a nyak, Bodán daganatot kap az ember, Marázán megdöglenek a kecskék.”
Maráza területét egy 1560-as összeírás említi először,
mint pusztát. A XVII. században horvátok költöztek ide. Egy 1721-es adólajstrom
23 adózó családfőről ír. 1730 és 35 között települtek ide németek, akik részben
az óhazából, részben a környező falvakból érkeztek. 1851-ben már ezt írja egy
könyv Marázáról: „német falu Baranya vármegyében: 582 kath., 4 zsidó lak.,
kath. fiókegyházzal, bortermesztéssel. Földesura a pesti egyetem utolsó porta:
Pécsvárad.” Hogy ez az utolsó mondat mit jelent?
1918
és 21 között Marázát a déli szomszéd megszállta, de szerencsénkre csak visszatért!
Zsolnay kerámiás
„kalpagú” ékszerdoboz
Az első pont, amit érintettünk a Marázától
alig másfél kilométerre lévő Mária kápolna és a tőle kőhajításnyira eredő Mária
-forrás volt.
A csodatevő forrás vizétől egy vak kislány meggyógyult egyszer
réges-régen. Az, hogy a kislány egy juhász vagy egy szőlejében kapáló horvát
asszony csemetéje volt-az még eldöntendő kérdés. Az viszont tény, hogy a csodás
gyógyulás hírére sokan zarándokoltak el a forráshoz, akik egy része
meggyógyult. Így búcsújáró hellyé „nemesedett”.
A marázai Mária forrás |
No, de egy ilyen szent helynek legalább egy
kápolna is dukál. A XVIII. századra elkészült az első fából, majd a fát később
téglára és kőre „cserélték”. A tetejét pedig Zsolnay kerámia borítja. Én
mondom, helyre egy darab!
A szép-cserepes Mária-kápolna |
A forrást a Marázáról induló Z sáv jelzésen
lehet megközelíteni. Ahogy elhagytuk az utolsó kicsit „roggyant” házat, utunkat
balról erdő, jobbról egy friss keskeny szántáscsík kísérte. Érdemes Figyelni!
Jobbra a szántáson átbillegve kell indulni a kápolnához.
Egy zöldes gyöngyházlepke Maráza határában |
Még szerencse, hogy
egy kereszt is jelzi a leágazást, melyen a corpus a romanika anorexiás
Jézusaira emlékeztet. Kis emelkedő után előbb a forrást, majd a kápolnát érjük
el.
A kápolnát rácsos vasajtó zárja le.
Szerencsére a vasrudak között be lehet szuszakolni a fényképezőgépet! A forrás
egyébként ma is nagyon népszerű. Minden évben szeptember 8-án tartanak itt a
semmi közepén misét.
Programunk felborítója, a
„bűnös falu”
A Valami Amerika című filmben szereplő filmcím
alapján Geresdlak a „bűnös falu”. Bűnös abban, hogy ott ragadtam és ahelyett,
hogy a túramozgalom érintőpontjait „hajszoltam” volna.
Alámerültem egy olyan település látnivalóiban,
amely unikum hazánkban. Teli van látnivalókkal, a múlt szeretetével, az élni
akarással, a fejlődés ígéretével. Ahogy a falu honlapja írja: „Ezt látni
kell-szokták volt mondani. Érezni a csodát! Az emberiség legnagyobb vívmánya-az
internet- kevés ahhoz utazva a képek világában, hogy érezzék, hogy megéljék.
Több kell! Itt kell lenni!”
Bizony, ha beütöd a keresőbe Geresdlak nevét,
csak úgy „ömlenek” a képernyőről a szebbnél szebb képek. Ugyanakkor nem „jön
át” a segítőkészség, a lokálpatriotizmus, az érzések áradása, amit akkor
éreztem, mikor a „helyiekkel” beszélgettem.
Kisgeresd, ahol az ötleteket
kaptam…
Kisgeresd a „rejtőzködő falu”, ahogy egy
internetes oldalon olvastam. Lelki szemeim előtt felsejlett egy a bokorban
settenkedő sokházas falu, amely bújócskát játszik. A valóság az, hogy tényleg
nehéz fellelni a modern kor vívmányai nélkül.1968-ban egyesült Geresd,
Püspöklak és Kisgeresd. Egyesült, de nem olvadt össze. Jelentős távok vannak ma
is köztük. A Geresd és Püspöklak közötti völgyben indul ki észak felé egy keskeny
aszfaltsáv, melyen meg lehet közelíteni Kisgeresdet.
A Kisgeresdi édes kilátó |
Az út mellet ott peckeskedik a kisdgeresdi
kilátó, amelyet a túramozgalom miatt fel kell keresni.
A frissen ácsolt
(2014-ben avatott) kilátó a semmi közepén nagy magányban ágaskodik. Olyan nagy benne
a nyugalom, hogy amikor felmentünk ide egy vadgalamb fészekre leltünk, melyben
nagy nyugalomban pihegett a nagy melegben a tollas. A kilátóból csodás látvány
árasztja el retinánkat. A Villányi-hegység délről, a Zengővel koronázott Mecsek
északnyugatról, Kisgeresd házsora északkeletről tölti be a teret.
Minden magyar akácok ősapja |
A kilátónál egy infótábla árasztja ránk Geresd
több mint 20 raritását. Gyula, a faiparos a 300 éves akácra, Erzsike a
mézeskalácsfalura lágyult el.12 tagú társaságunk minden tagja lelt valamit,
amit feltétlenül látnunk kell. Na, itt borult fel süllyedt el az aznapi
programunk szépen átgondolt terve, mint a Titanic az Atlanti-óceánon.
Nassolás és egy akácfa
Tessedik korából
Először a 300 éves akácot vettük célba.
Kisgeresd határában áll a „kis aranyos” .A kilátótól Kisgeresdig újra előjött a
„ma rázza” érzés. Elmentünk a harangtorony mellett! Mi nekünk? Vár az akác!
Volt azonban egy kis bibi: az akáchoz vezető út szederrel volt „kikövezve”. El
is tartott az 500 méteres szakasz abszolválása negyed óráig. Szederfalás élménye- lévén Pesten aranyárban
mérték a zamatos gömböcskéket- a hetedik mennyországba repítette csapatunk
zömét.
Elértük végre a 300 éves 310 centi átmérőjű
fehér akácot. Nem egy kis darab az biztos. Én még akácban ilyen drabálisat nem
láttam. Árnyékában pihenőpad, ahogy illik. Négy turistatársamnak kellett
összekapaszkodni, hogy átérjék a gigászt.
Azt tán le sem kéne írnom, hogy a
visszafelé 500 méteren a szedrezés okán lassúsági rekordot állított fel kis
csapatunk.
Minden magyar akácok ősapja |
A mézeskalácsfalu
A következő, a püspöklaki részen a régi iskola
egy teljes termét elfoglaló „csoda” volt. 2009-ben építettek a helyiek először
mézeskalácsfalut. Sikeres ötlet volt. Később
a térképek segítségével elkészült Geresdlak 800 lelkes falvának miniatűrje. Még a járólapok, az épületek feliratai is
„passzolnak”. Olyan, mint egy 3D-s puzzle, amit kemény munkával sikerült kirakni.
Van itt faluház, benzinkút, focipálya…
Geresdlak mézeskalácsba álmodva |
Nagy örömmel fedeztem fel a kilátót. Társaimat
nem lehetett „kizavarni” a kiállításról.
Én magam pedig mézet vásároltam, jó
lesz, ha meg akarom sütni Szigetszentmiklóst. Mikor megkérdeztem, hogy mi lesz
a falu sorsa, mely több mint 9 hónapja áll, vezetőnk azt mondta, hogy a
kutyának jó lesz jutalomfalatnak. Képzeljétek el kedves olvasók, minden évben
újra sütik a komplett falut! Most be kell ismernem, egy ehető járólappal én is
gazdagabb lettem a kiállításon, ezt meghallva.
Csak ámulunk, bámulunk és nyeldekelünk! |
Szőttesek és vánkosok |
Az épületben volt még egy cipészkiállítás,
ahol elbűvölő, hímzett „tutyik” garmadája sorjázott a polcokon.
Egy
zeneszerszám kiállítás is volt, ahol tangóharmonikák és rézfúvósok mindenféle
rendű és rangú tagja volt látható.
Tangóharmonika nélkül...Ugyan-már! |
Itt jegyzem meg nem voltunk bejelentkezve, sőt
azt sem tudtuk, hol van a kiállítás. A helyiek kedvességére jellemző, hogy
ennek ellenére „csont nélkül” oda és bejutottunk.
Bábok a lakodalomban,
iskolában, disznóvágáson, a fonóban
Lelkes vezetőnk felajánlotta, hogy nézzük meg
a babakiállítást is. Le a kalappal előtte. Délidőben hagyva ebédet, családot
egy tucat turistát terelgetett.
Én a babamúzeum említésekor, mint jó „macsó”
lelkileg „megzuhantam”. Az élet ismét bebizonyította, hogy a hamar ítélkezés
ritkán jó. Olyan kiállítást láttam, mely megdobogtatta a szívemet és nem
mellékesen rengeteg információval gazdagított.
Babák esküvője |
A 2007-ben alakult Babavarrókör tagjainak
autentikus anzugba öltözött babái úgy voltak elrendezve, hogy mint egy színes
képeskönyvben bemutatták a falu életének nevezetes és hétköznapjait. Életképeket állítottak össze, melyek a
mindennapokat modellezik le. Volt ott lakodalmas menet, egy iskolai osztály
nebulókkal, betlehemezés, disznótor…
Szorgos apróságok |
Az egyik sarokban babák kis csoportja állt. Kiríttak
a többiek közül. Ismerős és mégis idegen ruhákba voltak öltözve. Kiderült, hogy
ezeket a faluban lakó finnek ajándékozták a múzeumnak. Finnek?
„… oin punaviiniä illalla”
Ez a „Vörös bort ittam az este...” kezdetű
zengedmény finn szöveggel. Ez így szerepel a helyi kórus repertoárjában.
Miért? Dr. Habjánecz Tibor, a falu
polgármestere szerint az itt élők 70%-a sváb, 20%-a magyar és 10%-a finn.
Jelenleg több mint 20 finn családnak van itt háza. A finnek többsége tavasztól
őszig él itt. Van is szauna a faluban szépszámmal. Itt a legnagyobb az egy főre
eső „izzasztókamrák „ száma egész kis hazánkban. Három finn testvérfaluja is
van Geresdlaknak.
Ahogy fenn írtam a helyi Pacsirta kórus
Finnországban finnül dalolta népdalainkat. A finn „honfoglalás” hozadékai:
emelkedő ingatlanárak, több munkalehetőség és egy lelkes csapat, aki részt vesz
a falu mindennapjaiban. A falu kocsmájában szótárt készítettek, megtartják a Kalevala
napot.
Finn népviselet, finn babák |
Itt május elsején-ami a vappu- olyan játékos
finn versenyszámok is rákerültek az étlapra, mint a feleségcipelés vagy éppen a gumicsizma-hajítás. Érdekesség, hogy a férfiak 43-as, a nők 40-es, míg a
csemeték 35-ös gumicsizmát „vetnek”. Állítólag olyan versenyszám bevezetését is
tervezik, mint a kitartási hangyabolyban-ülés. Itt ünnepélyesen megjegyzem, ha
felkerül a műsorba én a következő évben benevezek!
Ezek után nem, hogy az idén 2018-ban a finn
köztársaság elnöke a Finn Oroszlán Lovagrend érdemrendjét adományozta a falu
polgármesterének.
Illat és zamat
2018. július 23-án adta közzé az eredményt a
világháló, hogy az 1000 fő alatti települések között a legvirágosabbnak
Geresdlakot ítélték a szavazók. A 800 fős falu 12500 szavazatot zsebelt be.
Higgyétek el- én, aki pár nappal előbb jártam ott-egyetértek a döntéssel.
Már a falu határában felborított boroshordó
fogadott, melyből a kifolyt vörösbort virágok adták, de volt ezüstös Duna,
bográcsban rotyogó gulyás…mind-mind virágból. Még a finnek is „beszálltak” a
versenybe. Kis szaunás, stéges tavukat, amelynek partján a finn zászló
magasodott pazar virággyűrű övezte.
Egy finn szaunás tó virágba borulva |
A végére hagytam-nagy haspók lévén- a falu országos-hírű gőzgombócát. Minden falunak megvan a maga helyi specialitása. Ez
Geresdlaknak a gőzgombóc. Idén 2018.szeptember 29-én immár 12. alkalommal
rendezik meg a Gőzgombócfesztivált, mely a sváb ételköltemény előtt tiszteleg.
Geresdlak, Geresdlak elcsábítottál! Biztos
vagyok benne, hogy nem utoljára koptattam utcáidat. Elmegyek én a vappura
gumicsizmát vetni, eszek én még a gőzgombócodból.
Legközelebb Erdősmárok, Görcsönydoboka, Székelyszabar
és Kisnyárád kevés turistát látott, de sokkal többre hivatott falvait keresem
fel! Addig azt javaslom mindenkinek, ha Baranyában jár, keresse fel ezeket az apró,
sokkincsű falvakat. „Csodák” várnak ott rá!
Nád Béla a Szigethalmi TE tiszteletbeli elnöke
Megjegyzések
Megjegyzés küldése