Lillafüredi pillanatok!
A szépséges Lilla, a Meseautó és a Mi Niagaránk
Mivel egyesületem, a Szigethalmi TE természetjárói, augusztusban Miskolcra készülnek, gondoltam egy kis "étvágygerjesztőt szervírozok" nekik. Ez a kis iromány egy régebbi Magyar Turistában cikkembő egy részlet!
Miután október 28-án elvarázsolt a Szalajka-völgy mesevilága, úgy döntöttem, hogy ideje a Bükk másik ikonikus, kihagyhatatlan turistaparadicsomát, Lillafüredet is felkeresnem. A csípős reggelen a Nap kínosan erőlködve pár sugarát átpréselte a felhők közti miniatűr réseken, így is optimistán és jókedvűen indultunk. Jól esik, ha nem esik! Az Eger és Miskolc közti műút a Bükkön átvezető szakasza jóllakatta a retinánkat. Még 10 óra előtt leparkoltunk közel a libegő alsó végállomásához.
Lillafüred, ahogy az irodalom gigászai látták egykor
A Szinva és a Garadna összefolyása, a szédítő magas sziklák hírességeink sorát ihlették meg. Mikor kiszálltunk az autóból, engem is elvarázsolt a szűk völgyet szegélyező meredek, buja növényzetű, az ősz ezer színében pompázó hegyoldalak látványa. Elkerekedett a szemem az őrt álló fehér sziklakoronákat látva. Hol vagyok én azon gigászainkhoz képest, akiket megihletett a hely varázsa.
 |
| Sziklák őrzik Lillafüredet |
Petőfi Sándor 1847-ben így ír erről: „...egyre szűkebb lesz a völgy, s végre egészen kősziklák közé szorul, meredek, vad kősziklák közé, s az út fölfelé tart kanyargósan a Szinva partján, mely számos zuhatagot képez, fönn pedig a hegyen tóba gyűl, melynek vize sötétzöld, minthogy tükre az őt környező bércek erdejének.”
1933-ban Lillafüred-vagy ahogy akkor nevezték a Magyar Helikon – vendégül látta költőink, íróink színe-javát. Itt volt Kosztolányi Dezső, Móricz Mihály és József Attila is. Az utóbbi itt a hely hatása alatt állva írta meg az Óda című költeményét, melyet sokan a műfaj non plus ultrájának tartanak. Álljon itt egy részlet:
„Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a szél.
És a törékeny lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlőidet és
- amint elfut a Szinva-patak -
ím újra látom, hogy fakad
a kerek, fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.”
Fekete István erre járva kapott ihletet, hogy megírja a Lutrát. Itt írta meg Gyulai Pál azon szösszenetét, mely polihisztorunk, Hermann Ottó rosszallását váltotta ki. (Erről később részletesen).
Az irodalom nagyjain kívül még filmeseink „elejét” is elvarázsolta ez a helyszín. Itt forgatták a Meseautó (a régebbi verzió) legszebb felvételeit. A stáb annyira beleszerelmesedett a helyszínbe, hogy meg kellett hosszabbítani a forgatást. (Ha egy Kabos Gyulát valami elvarázsolja, az már csak nekem is jó lesz!) Az 1934-es felvételek szépségének hatására megteltek a mozik és természetesen Lillafüred is érdeklődőkkel.
 |
| Egy ikonikus helyszín, egy ikonikus filmből a Meseautóból |
Honnan ez a furcsa név? Bethlen-Füred lehetett volna, de…
1882-ben egy miskolci küldöttség élén Soltész Nagy Alberttel, az akkori polgármester vezetésével felkereste Bethlen András minisztert, hogy megköszönje a városnak általa adott támogatást. Azt kérték, hadd nevezzék el az akkor a Hámori-tó alsó végénél formálódó települést Bethlen-Füredre. András uram szerény ember volt, visszautasította a megtiszteltetést. Akkor ment férjhez keresztlánya, Vay Erzsébet a horvát bánhoz, Pejacsevich Tivadarhoz, azt javasolta, hogy a lányról nevezzék el inkább. Jó, de akkor miért nem Erzsébetfüred? Vagy Erzsébetet hetedhét szépsége miatt a környezete- Csokonai után szabadon- Lillának nevezte.
Hát így lett meg akkor a név. Trianon után, mikor Wass Albert is kérte vissza a hegyeit, hirtelen felértékelődött Lillafüred is. Ez lett az új Ótátrafüred. Bethlen István gróf miniszterelnökként népszövetségi támogatással továbbfejlesztette a területet. A leírtak alapján azt hinnénk, hogy a XIX. század előtt ez egy járatlan, kihalt vidék volt. Hát nem!
Igaz állandó lakott település nem volt, de már az őskorban több környékbeli barlang zsivajától volt hangos. A Büdöspest, a Kecske-lyuk és a legnevezetesebb Szeleta is lakott volt. A középkorban dohogtak itt a hámorok. A mai Hámori-tó ősét a Fel-tavat már 1319-ben említi egy oklevél. 1950-ben csatolták Lillafüredet Miskolchoz.
Mára a turisták földi paradicsomává vált. Felcsühögve Miskolcról a kisvasúton természeti szépségek garmadája vár. Gyógyulhatunk a Szent István barlangban, kéjesen cuppogva falhatjuk a pisztrángot, libegőzhetünk, elámulhatunk a cseppkőcsodákat látva, megnézhetjük a páratlan- a világon is csak három látogatható ebből a raritásból- mésztufa-barlangot.
 |
| Egyedi csodavilág az Anna-barlangban |
Aki járt már Lillafüreden, az úgyis visszatér, aki nem, az sürgősen pótolja a hiátust! A következőkben -a teljesség igénye nélkül- Lillafüred attrakcióiból szemezgetek.
12 perc gondtalan lebegés
2015-ben adták át a Jávorhegy nyergébe felkúszó libegőt. Az országban mindössze 3 van: Budapesten, Sátoraljaújhelyen és itt Miskolcon. Közel 300 méteres szintemelkedést küzd le 12 perc alatt több mint 1 kilométeres pályáján. 333 méterről 606 méterig suhan fel velünk.
Elsők között ültünk be a libegőbe, dideregve néztük a nyiladékot. Ahogy felértünk egy minimalista büfét vettünk észre. Hoppá! Meleg ital is kapható. Mire befejeztük a szürcsölgetést, már tömegeket láttunk magunk körül. Jöttek, hogy bejárják a 7 kilométeres Oxigén túrautat vagy éppen -a merészebbek a Roller-ösvényen suhanjanak megfelelő alkalmatossággal. Szívesen csatlakoztam volna hozzájuk, de pár perces téblábolás után visszaültünk a libegőre.
 |
| Libegjünk Lillafüreden |
A felfelé „mikor ér véget a nyiladék” élményét felváltotta egy sokkal magával ragadóbb látvány. A lefelé menet miatt érdemes volt feljönni. A tér kitágult, a szemközti hegyoldal erdeje a haragoszöldtől a világosbarnáig a színek teljes palettáját felvonultatta. Egy hatalmas színkavalkádos mozaikban gyönyörködhettem hosszú percekig. Pestiesen szólva: Nem semmi!
A libegőzés után a Szinva őrült rohanását követve a Palotaszálló felé vettem az irányt. Egy szép parkban egy sajátos bronzszoborra lettem figyelmes. Láttam már sokféle bronzba álmodott állatot-tán Hédervár krumplibogara volt a legfurább-, de ez a szobor méltó vetélytársa volt annak. Egy lutrát ábrázolt. Egy mészkőtufán heverésző, hosszan elnyúló, jól táplált vidrát. Hogy került ide? Egyrészt, ahogy írtam, Fekete István itt kapott ihletet, másrészt a regényéből forgatott film egyik jelenetének ez volt a helyszíne.
 |
| A Lutra ami Lillafüreden megpihent |
A kisvasút aluljáróján áthaladva aztán teljes pompájával kitárulkozott a következő „hűha”!
„…szépségre és struktúrára nézve...” -érmes
A fenti csorba idézet a Palotaszállóról szól. Bővebben úgy hangzik Dobrossy István kacifántos mondata: „Mint egykor a fáraók parancsára, hegyeket hordtak el, alagutakat fúrtak, sziklákat fejtettek, utat vágtak a hegység sziklabércein, patakokat helyeztek át újonnan kiszakított mederbe és építettek egy olyan monumentális palotát, ami nagyságra, szépségre és struktúrára nézve a királyi vár és az országház után első helyen áll az országban.”
 |
| Disney filmek egyik helyszíne is lehetne! |
A gigantikus és Disney filmekbe kévánkozó csoda 1926 és 1930 között épült Lux Károly tervei alapján. Ő ide egy Mátyás király korát megidéző vadászkastély „ábrázolatú” hatalmas épületet álmodott meg, melyet függőkerttel, parkkal vett körül. Tervezett még ródli -bob- és sípályát, sőt síugró sáncot is. Az építkezés vége felé közmunkások tömegének biztosított megélhetést az építkezés, ami a világválság idején nem kis dolog volt. Képzeld el kedves Olvasóm, még az akkori ellenzék sem emelt kifogást ellene!
1930. június 5-én nyitott a szálló. Nyitása után egészen 1945-ig ez volt a „menő” hely. Aki számított a közéletben, az időnként megjelent itt. Aztán 1945 után hadikórház lett. A Vörös Hadsereg sebesültjeit kezelték benne. Az épületet ez a funkció megóvta az utókornak, de a berendezése ebek harmincadjára jutott. Aztán jó 40 évig SZOT üdülő volt. Napjainkban újra régi fényében ragyog. (Persze ezt a COVID mentes érára mondom!) Olyan jól sikerült a felújítása, hogy 2015-ben a Magyar Értéktár nemzeti értéke lett.
Percekbe telt – amíg egykor József Attila mamája, meg-megállva- körbesétáltam a hegynyi épületet. A szálló másik oldalán aztán újabb két vizuális „bumm” várt rám! Közvetlenül a lábaim előtt „hevertek” a függőkert teraszai, kicsit távolabb a Hámori-tó nyújtózkodott el hosszan.
18 és negyedmillió veder víz és feleslegből a csoda
A mai Hámori-tó másfél kilométer hosszú és 9 méter mély „vízgiliszta”, melynek ősi tisztes írott múltja jó 700 évre nyúlik vissza. Ahogy már említettem 1319-ben egy pálos kolostor számára kibocsátott oklevél említi. Ez még-már mint a Fel-tó- természetes tó volt. A Szinva travertinógátja mögött felhalmozódó víz hozta létre.
Később mikor már „ezerrel” dolgoztak a vashámorok itt, a kis tó vize kevés lett. Amikor 1913-ban Újmassán új kohó állt munkába, akkor már kellett egy sokkal komolyabb vízmennyiség. Nosza, Fazola Frigyes kezdeményezésére gát épült. Akkoriban írták azt, hogy ebben a tóban biz 18250000 veder víz van. Aki nem hiszi, merjen utána! Mikor elkészült a szálló, akkor rittyentettek cölöpökre épített strandfürdőt is. A vendéglétszám növelése érdekében nyáron még vitorlázni, télen pedig korcsolyázni is lehetett a tavon.
A Palotaszálló építése közben rengeteg felesleges kitermelt föld, kődarab „keletkezett”. Okos őseink ebből alakították ki a többszintes függőkertet, melynek bejárása nekem is felettébb nagy örömet szerzett. Ahol József Attila állt egykor, ma pedig a szobra, onnan remek kilátás nyílik hazánk legmagasabbról aláhulló, igaz, mesterséges vízesésére.
 |
| Ahol József Attila megpihent |
Létük letéteményese, a Szinva
A Szinvának, a kevesebb mint 20 kilométeres pataknak, két mirákulumot is köszönhetünk. Az egyik a 20 méteres vízesés, hazánk legnagyobbika, mely 1928 óta zajong. Ekkor készült el a Szinva új medre, mely a Palotaszálló parkjának határát jelölte ki. Ahogy közelebb értem, már hallatszott a lármája. (Ha ez a 20 méteres „csöppség” ilyen hangos, akkor milyen lehet a Niagara robaja?) Fotók tucatjait „lőttem el”, mikor a korláton-mely minket volt hivatva megóvni a túl közeli élménytől-lakatok tucatjait láttam. Arról hallottam, hogy sok helyen a szerelmesek lakatolnak lelkesen. Vajon itt is? Sajnos sem az internet, sem a helyiek erre nem adtak választ.
 |
| A Lillafüredi-vízesés zubogása |
 |
| Itt-ott már cseppkő is fejlődget az Anna-barlangban |
1833-ban fedezték fel. Stark András bányász tárót hajtott a mészkőbe forrás után kutatva. 1847. július 8-án Petőfi is megnézte. Ekkorra az üregeket mesterséges járatokkal kötötték össze. 1927-ben nyílt meg a látogatók előtt. 570 méternyi járataiból 200 méternyit nézhettem meg kb. fél óra alatt. Aki bejut, ne számítson cseppkövekre. Van ugyan pár aprócska kezdemény, de egyik sem a Csillagvizsgáló. Csipkefüggönyként lógnak le a mennyezetről a kőbe öltözött gyökérszálak, mohafonalak. Van, ahol fenyőágat nőtt körbe a mészbevonat. Ahol ilyen nincs, vannak aprócska forrásmészgöböcskék. Ahol a mészkő hatalmas fákat font körbe, ott azok elkorhadása után üregek keletkeztek.
Nekünk a vezetőnk még denevéreket is mutatott. Állítólag patkósorrúak, nos én az orrukig nem láttam és elhittem, hogy az árnyékpaca egy denevér. A barlangban vaku nélkül lehetett fotózni. Sajnos így a képek többségén csak a sejtelmes félhomály látszik. Tán a termek neve sejtetni engedi mindazt a csodát, ami ránk vár a barlangban. Ilyen nevekkel találkoztam: Északi fény, Jézus szíve és a Paradicsom. Az utóbbiban látható Éva almafája. Vagy a névadó volt túl kreatív, vagy a fantáziám szegényes…
A barlangból kiérve már a kettes felé igyekezett a nagymutató az órámon. Hogy világosban átkeljünk motorizált batárunkkal a Bükk masszívján, indulnunk kellett. Búcsúzóul, hogy Lillafüred szép emlékké ne meredjen, megosztom Veletek a kedvenc sztorimat, ami ide köthető.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése