25 évesek lettünk 4. fejezet

2013 Palócföld csodái: Grand-Canyon és Pompei 

2013-ba ösz elején „seregeink” a varázslatos Palócföldön kalandoztak és vigadoztak!

 A közös élmény-első fejezet

 Alaposan felkészültem a csodákból. Páran leutaztunk feltérképeztük a tájat augusztus végén, így nyugodt lélekkel szerveztünk meg a Szigethalmi TE tagságának egy buszos túrát. A fényképes ajánló olyan nagy sikert aratott, hogy a külön-busz”túlcsordult”. Így a tömött busz és 3 tele kocsi indult neki a nagy palóc csodák megtekintésének szeptember 7-én, szombaton. Hosszú zötyögés után (jó 3 és fél óra volt) kászálódott le a társaság a MI Grand Canyonunk bejáratánál.

2013- Palócföld A Páris-patak szurdokában-a Palóc Grand Canyonban

 Örömmel fedeztem fel, hogy a Nemzeti Park emberei elkezdték egy esőbeálló építését, új lépcső is készült szépen rakott kőből. Jó, hogy az alig ismert raritásnak is kiépül a turista infrastruktúrája. Hosszú sorban lépdelt a csapat. Kevés beszéddel, az addig zsivajgó turistanépet elhallgattatta a természet varázslata. Nézték a függőleges, sokszor visszahajló falakat. A varázslatos smaragd mohapárnákat a köveken. Elértük a szurdok végét. Sokáig álltunk és gyönyörködtünk. Igaz nem kilométeres, mint nagy testvére, de a miénk. A buszhoz visszafelé azon elmélkedünk: Vajon, ha kiépül, a látogatóhad mennyi kárt tesz benne? Szerintem semmit! Ide a Palócföld szegletébe turisták jönnek majd, igazi természetbarátok! Ugye igazam van?

 A közös élmény- második fejezet

 A busz alig 20 perc alatt Ipolytarnócra ért a csapattal. A belépőjegyek (800 Ft a gyermek, 1200 Ft a nyugdíjas) beszerzése után-mivel még volt egy kis idő a vezetett túra indulásáig- alaposan körbenéztünk.

2013- Palócföld A Szigethalmi TE felvonulása Ipolytarnócon

 Volt idő a bükkábrányi matuzsálem fenyők megnézésére. Mikor a bejáráson erre jártam remek természetfotókban gyönyörködtem. Gondoltam újra megnézem, hát csalódnom kellett. Ez a csalódás azonban nagyon kellemes volt. Új képek kerültek ki, ezúttal az év madara a gyurgyalag volt „terítéken”. Színzuhatagos tollruhájukban, a legmeghökkentőbb pozitúrákban, a legintimebb pillanatokban örökítette meg őket a fotós. Micsoda türelem, milyen mély szakmai tudás! Tudom az irigység ördögtől való, de…

 A vezetett túra után a csapat szétrebbent. Ki az életnagyságú ősállatszobrokat nézegette, ki a Kőszikla-tanösvényt járta be. A csapat zöme azonban két helyszínt preferált. Az egyik a 4D-és mozi volt. Ezt választottam én is, mert a bejáráskor ez kimaradt. Ez a 3D-s mozi felturbózva mozgó székekkel, melyek mozgása kombinálva a látvánnyal számomra új volt. Bevallom az alig 20 perces élményzuhatag után kelletlenül kászálódtam ki a „pilótaülésből”. (Amibe úgy be vagy szíjazva, mintha egy vadászrepülőgépben ülnél.). A másik „kupacunk” (főleg a kisgyermekek) a játszótér és a lombkoronasétány körül alakult ki.

2013- Palócföld Legelésző ősorrszarvú család

 A fiatalok imádtak a 10 méteres magasságban kifeszített pallókon sétálni. (Teljes biztonságban!) A két kilátó között húzódó 150 méteres kaland sok ismeretet és élményt adott számukra. Szinte észre sem vettük máris 16 óra lett.

 El kellett búcsúznunk Ipolytarnóctól. Nehezen ment. Sok látnivaló kimaradt még. Számomra bebizonyosodott ezen a napon: ez egy olyan hely, ahová bátran jöhetnek iskolás csoportok, családok… bárki. Itt egész napos élmény vár rájuk, alámerülhetnek a harmadidőszak nyüzsgő trópusi világába.

 A Szigethalom turistája 7. rendezvénye-Vár a Mátra! 2013.10.26.

 Egy kiírás, egy szíves invitáló a Mátra bejárására!

2013-Együtt a Mátrában

 Az őszi erdő színorgiája közhely. Egy zöld-sárga- vörös-barna színekben pompázó erdőbe hívjuk meg a természet szerelmeseit. Hazánk legmagasabbra ágaskodó hegységének, a Mátrának a második legmagasabb csúcsán, Galyatetőn kezdünk. Ezután meglátogatjuk Gályavár földsáncát, leóvakodunk egy nagyon meredek lejtőn és végigjárjuk Smiró Feri útját.

2013-Mátra Fenyőfák árnyasában

 (Ő nem egy mátrai betyár, hanem egy mátrai Don Juan volt, aki naponta „átsétált” szerelméhez a szomszéd faluba). Mátraszentimrén, a Vidróczki-csárdánál ér véget a rövidtáv (8 km). Innen a kitartóbbak még végighaladnak a Csörgő-patak völgyében (a szerencsések jáspisra is lelhetnek), megnézik a rövidke, de látványos Csörgő-szurdokot, aztán Mátraszentkeresztesig talpalnak (15 km). Sporttársak gyertek el! Vár a Mátra, vár a százszínű erdő, vár egy vidám „csapat”!

2013-Mátra Fenyőfák árnyasában

 

 2015 A Tihanyi varázslatos túránk beszámolójából egy kis részlet!

2015-Tihany felülnézetből

 Mitől is olyan nagy „kunszt” a tihanyi Gejzíritmező? 

 Valamikor réges-régen egy szép kis tenger hullámzott hazánk területének zömén, a Pannon-beltenger. Nyughatatlan Földünk „mocorogni” kezdett, a földkéregben repedések keletkeztek, aztán jó 7-8 millió éve a hígan folyós bazaltláva a felszínre buggyant. Itt a Tihanyi-félszigeten azonban nem buggyant az a bizonyos láva, itt nagy robbanással és erős törmelékszórással tört ki a vulkán. Lettek szép hegyecskék, helyre kaldera, no, és később a rengeteg hőforrás. Ezekből a forrásokból váltak ki a gyönyörűséges sziklaformációk. Egykor 100-150 kúp kellethette itt magát. Mára 50 maradt olyan hangzatos nevekkel, mint Aranyház, Borzvár vagy éppen Sajmegyes-kúp. A S kereszten felziháltunk egy emelkedőn és máris „szembejöttek” a sziklák. Egyediek, szélmarták, masszív sziklás-hátuk kimagaslott a zöldből. Az út két oldalán madárodúk vidám feliratokkal.

2015-Kúpra járt a csapat

 Rövid séta után elértük a gejzírkúpok „királyát”, az Aranyházat. Nevét, az oldalát sárgára színező zuzmókról kapta, melyek a csillogó napfényben aranyba „csomagolják”. Barlang, gomba, sziklatár Innen tettünk egy rövid körtúrát. A Z+-en balra el, majd neki a Z körnek (hát ez bizony kicsit viseltes jelzés). Az első megállónk ezen a kis körön az Átjáró-barlang volt. A gejzírit kúpba egy szellős lyuk tátong, ahol szó szerint át lehet járni. Ki lehet próbálni! Az igazság tényleg odaát van? Túratársam, Gyuri úgy körözött, mint Hamilton a Hungaroringen. Gyuri eltűnt, Gyuri feltűnt.

2015-Tihany-Ki mozog az Átjáró-barlangban

 Magára hagytuk, indultunk tovább! Következő megállónk egy furi gombaforma kúp volt. A gigantikus szikla egy karcsúbb talapzaton nyugodott. Ha éltesebb lesz, tán ingókő lesz belőle. Jöttek a gejzírit csodák szép sorjában. Egyszer csak egy masszív épület előtt álltunk. Egykor pince volt, ma már kőzetbemutató-hely. Megnézve a kiállítást visszatértünk a S+ jelzésre. Innen a Z+ jelzésen a Z sávjelzésre sétáltunk át. Az itt burjánzó cseres kocsánytalan tölgyes a Szarkádi-erdő. Ez az erdő telis teli van olyan ritka állatokkal, mint a nagy hőscincér, a pettyes gőte, a barna ásóbéka, a fekete harkály vagy éppen a füles kuvik. Az erdőben itt-ott tisztások, rajtuk mindenféle rendű és rangú elbűvölő gejzírit kúppal. A kedvencem a borzas sajtlyukas Borzvár volt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A "Sündörgök" sikere

Lillafüredi pillanatok!