25 évesek lettünk! Harmadik fejezet.

Együtt vidáman jártuk az országot! Első Rész!

 Számtalan helyen jártunk szép hazánkban. Olykor közel száza tiportuk az avart, ziháltunk az elhíresült B-lankákon, néztük elkerekedő szájjal és tágra pattant szemekkel a kies panorámát! A nevetés, a jó társaság és a természet szeretete volt egyesületünk kovásza! Álljon itt egy kis válogatás a 2010-2011-2012-es évekből! Csak csipegettem a képek özönéből és a cikkek tengeréből!

 Bükki barangolásunk!-2010

 Képek:

Bükk-túrára készül a had

 

Bükki zihálás

 

 

 

Bükki mosolyok

 

 Katalinpusztai kalandozásunk!-2011

 Invitálásunk: A Szigethalmi TE ajánlata a természet barátainak márciusra Márciusra 20-án egyesületünk vezetett túrát szervez. Cél a Naszály! A Vác fölé magasodó megsebzett 600-as csúcs. Két táv közül választhatnak az érdeklődők. A rövidebb 7 és fél kilométeren több 300, míg a hosszabb 18 kilométeren csaknem 800 méteres szintemelkedést kell leküzdeni. Mit láthat, aki eljön? A Katalinpuszta határában álló Rockenbauer-kopjafát. (Ki ne emlékezne a „milliólépéses” EMBER-re?!) A gyadai tanösvény gondozott patakközépen pallósétás, billenőhidas útjait. Aki a hosszabb távra vállalkozik, az a Naszály mészkőragyás tetejéről körbepillantva gyönyörködhet a Cserhátban. Láthatja a tavasz nekibuzdulását.

  Ez lett belőle: Sárdagasztás, avagy a trutymó magával ragad Március 20-án egyesületünk zömmel ifjoncokból álló 100 fős csapata vidáman nyomakodott le a két buszról, amit csordultig megtöltött. A helyszín a Börzsöny és Cserhát között elfekvő Katalinpuszta. Két célunk volt. Egyrészt, hogy felkeressük Rockenbauer Pál kopjafáját, aki magyar bakancsos turizmus egy kiemelkedő alakjaként méltán megérdemel egy főhajtást. Másrészt be akartuk járni az ország egyik legkalandosabb tanösvényét, a gyadai tanösvényt. Az idő tökéletes volt, napsütés (eső ohne), de hét ágra ám. Ez azonban becsapós itt, aki már járt a tanösvényen az tudja, itt még a legnagyobb szárazságban is akad cuppanás. Mivel a túra előtti két napon megnyíltak az ég csatornái nemcsak cuppanra, de nyekkre és bakancsmarasztaló, „csüdig” érő sárra számíthattunk. No, meg is kaptuk! De megérte! A patak közepén vezető pallójárda, a billenőhíd, az egyensúlyt próbáló cölöpjárás és a függőhíd mind-mind igazi kuriózum! Különösen a cölöpjárás remek móka. Kistányérnyi felületen kell egyensúlyozva lépegetni, egy rossz mozdulat és jön a trutymó, kicsit később a „segítsé fel” kérés. A csapat fülig sárosan, de örök emlékekkel feltöltekezve töltötte meg ismét a buszokat. Az volt legjobb ezen a napon, hogy csak mosolygós arcok vettek körül (leszámítva a két buszsofőrt)! Nincs is jobb, mint egészségesen élve és szórakozva tanulni!

 Képek: 

Cuppogós élmények a Naszály tövében

Ugye mi jó barátok vagyunk.  Katalinpuszta határában

 

Óriások ha megpihennek. Az Óriások pihenőjénél!

Mocorkában, dagonyában, de vidáman

 Bakonyi battyogásunk-2011

 Az invitálásunk: Szeptember 17-én egyesületünk a Bakony erdő természeti csodáit keresi fel. Ide invitáljuk a természetbarátokat. A táv 20 kilométeres lesz, aminek teljesítéséhez 600 méteres szintemelkedést kell leküzdeni. Mit is láthatnak, aki velünk tartanak? Szentgált, Úrkúton a meseszép őskarsztot, az Ajka környéki csodákat. Friss levegő, remek látnivalók, jóízű források! Vár minket a „Bakonyerdő” ezernyi apró titka.

 Képek:

Alászálltunk Úrkút trópusi mélyébe

 

Barangolás a bakonyi bükkösben

A Szent Mihály pálos kolostor romos gótikája Nagyvázsony határában!

 Vándorlás Palócföld szívében!-2012

 Beszámoló: Egyesületünk, a Szigethalmi TE idén ünnepli 15 éves fennállását. Ebből az alkalomból vándoroltunk el Palócföldre. Több mint félszázan jártuk be a Cserhát nem is olyan enyhe lankáit. Láttuk Hollókő évszázados masszív múltját, patyolatfehér tornácos házait, pihentünk meg Kutasó „főterén” remetei magányban, támadt fel hitünk újra Herencsényben a 12 méteres óriáskereszt tövében. Most pár benyomásomat osztom meg Veletek túratársaim. Bízom benne, hogy sokan követitek utunkat Palócföld szívébe. Hiszen itt vár a mesélő bús-vidám múlt és a reményteljes jövő, hogy a Kárpát-medence sokat tépett, szétszaggatott magyarjai egyek voltunk és azok is maradunk.

 Vár, mondák, vakító fehérség: Utunk Felsőtoldtól Hollókőig tocsogósra és didergősre sikeredett. Tenyerünk, mint a csiga, a pulóver ujjába húzódott vissza, tőmondatokban, szaggatottan kommunikáltunk.

Felsőtold határában-még együtt a  fázós csapat

  Aztán előtűnt a vár masszívja fenségesen.

Hollókő romos várának tövében

  Holló hordta kövei közel 800 éve dacolnak a Cserhát huncut időjárásával. Megannyi mondát tartanak számon róla. A kedvencem a török időkből való Kapitán György és Hubiár aga párviadala. A „titánok” harcára 1550. augusztus 10-én a bujáki vár alatt került sor. Jól összeszabdalták egymást, oszt ki-ki a maga cimborái társaságában véresen, verítékesen átdorbézolta az éjszakát. (Bizony ilyen a vitézi élet…) A vártól lezúdultunk a faluba. Innentől a túra vezetője Kontha Gabi lett, robogtak is tovább. Én a „maródi”, a csapat felével belefeledkeztem Ófalu zegzugába.

Hollókői utcakép-tényleg egyedülálló!

 

 Megnéztük a mini panoptikumot, a fafaragónál „retrojátékokban” gyönyörködhettünk. Ki ne emlékezne a csattogó szárnyú lepkére?! Hófehér házak, virágok ezrei… Kutasó- csend és segítőkészség Buszunk következő megállója, Kutasó, a béke szigete volt. Kevesebb mint 100 lakója van, találkoztunk is a lakosság két százalékával a bő 2 óra alatt. Mindkettő kedves, segítőkész idős ember. Olyanok, akik miatt igazán szeretünk mi ilyen apró falvakba ellátogatni. Mivel a bolt (na, ez a „nem semmi”) 8 és 9 óra között volt nyitva, a kocsma viszont 16 órakor nyitott, maradt a játszótér. Fiataljaink több ricsajjal „ajándékozták” meg ezt a csendes falut, mint máskor 7 bő esztendő.

Kutasói pillanatkép

 

 Mivel a „hosszútávosok” lassan előtűntek a sárga ösvényről ott kellett hagyni a nyugalom honát. Mikor a cikket írtam „ellátogattam” Kutasó honlapjára. Egy apró gondolatsor onnan:” Otthon vagyunk. Lépteink és szavaink súlyát, kezünk munkáját megőrzi az idő. Kis falunk történetét, jövőjét közösen írjuk. A régi családok, az ide születettek, és az újonnan érkezők. „ „A kereszt, amely a gyökereink felé mutat, és a földre támaszkodik, de tekintetünket az ég felé viszi.” Úgy gondoltam a túra résztvevőinek a díjazást Herencsényben a Palócok Vigyázó Keresztjénél adjuk át. A buszról lekászálódva nekibuzdultunk a Gyürki-hegy szuszlatójának.

Mesés kilátás várt minket!

 

 Lihegve, zihálva haladtunk a virágos stációkon egészen a 12 méter magas két tonnás feszületig.

Útban a kereszthez

 

 Olvastam, hogy a gépi erőt mellőzve 6 magyar szürke marha húzta fel a hegyre és több mint száz palóc legény igazította a helyére. A palócok egységét, határtalan összetartozását kifejező óriás a hit jelképe. Hit abban, hogy ami egykor összetartozott az, bárhogy is törték szét durva antant öklök, összeforr újra. Még volt időnk ellátogatni a Haraszti puszta gótikus templomához. A gyönyörű ékszerdoboz belseje bizony szeméttel teli. Ez a szemet vonzó csomagolás bizony legalább egy ajtót megérdemelne, hogy a XXI. század „horda” népei ne tudják a belsejét összerondítani. Gyorsan vissza a buszba, a nagy bámészkodásban nem vettem észre, hogy a túra vezetője maradt a legvégére. Mikor hazafelé jöttünk láttam túratársaim arcán, hogy feltöltődtek legalább pár hétre. Csodát tesz ez a Palócföld. A csodához pedig nem kell csili-vili varázslat, de nem ám. A múlt tisztelete, szerető ápolása, mély hit a jövőben, „csak ennyi”.

 Csak javasolni tudom, ha eleged van a valóságshow-s, zakatoló világból merülj el Palócföld hagyomány- és hittengerében. Nád Béla 

Palócföldi piknik!