25 évesek lettünk! Első fejezet.
25 évesek lettünk!
1997-ben alakult a Szigethalmi TE. 25 éves lett! A semmiből teremtettünk, akkor még páran, fiatalon és lelkesen! Azóta is nagy vidámság közepette és hatékonyan működünk pátriánk (légyen az tágabb vagy szűkebb) javára, na és saját épülésünkre. Egészségmegőrzés, a tömegsport népszerűsítése, környezetünk megóvása, az élsportban elért sikerek…
Hosszan sorolhatnám a dícsőséglajstromunkat, de nem teszem. A legnagyobb sikernek jómagam azt tartom hogy egy KÖZÖSSÉGET hoztunk létre mely kicsavarva őseink zengzetét: prosperált, prosperál és prosperálni is fog!
Úgy döntöttem hogy az évforduló alkalmából 25 blogbejegyzést írok a nagyszerű és mozgalmas multunk eseményeiről. Van miből válogatni, ennek a százszorosát is megírhatnám. A válogatás esetleges…
Az első bejegyzés Petőfi főhőséről és a „Szigetországunkról”, szeretett lakhelyünkről szól! Egy vidám de zimankós karácsony előtti túraversenyünkről 2010-ből.
A beszámoló: Túrázók százai a Szigetországban
2010. december 18-án pontosan 200 túratársunk vállalkozott a Horváth Nepomuki János emléktúra valamelyik távjának bejárására. Erre a száraz tényre sokan legyinthetnének, hiszen voltak ennél már sokkal többen a 17 éve Csepel teljesítménytúraként debütált rendezvényen. Volt, hogy közel 500-an nyüzsögtek Szigetországunk turistaútjain. Igen ám, de idén szigetünk az igazán zord arcát mutatta. Röpködtek a mínuszok. A hó egész nap szakadt. Valaha régen (idősebb túratársak talán még emlékeznek rá) a Delta című tévéműsor elején láthattunk hasonló képsort, hogy elszánt sarkkutatók csapata nekifeszülve a szélnek menetelt elszántan… Ki tudja hova?! No, aznap mi itt 200-an voltunk elszántak és menetelők.
A napot Ráckevén kezdtem, szalagoztam hűvös, de tiszta időben. Alig kukkantott ki a nap ágyából, de a Savoyai kastély csodás előterében (köszönet, hogy megkaptuk) már gyülekeztek a túrázók. Kis beszélgetés után tovább, várt Szigetújfalu. Itt is szalagoztam, közben meg kellett állapítanom, a bodeganyaralók nem lettek szebbek tavaly óta, viszont kezdett szállingózni a hó. A Duna most is fenségesen lomhán hömpölygött kopasz fagigászok között. Tessék csak ilyenkor Szigetújfaluba látogatni! A Napot kőkemény keresgélés után sem sikerült már felfedeznem az égen. Szigetcsép és Tököl között járva egyik kezemben tűzőgéppel másikban szalagok csokrával már időnként a harmadikkal a sapkámat kellett a fejemhez tapasztani. Szibéria, Antarktisz, örökhó, lavina – földrajztanári emlékfoszlányok.
Na! Gondoltam, mi a fityfenének szalagozok!? Ebben az időben még eszkimó sem mozdulna ki az iglujából.
Egy óra múlva, mikor kis társasággal a szigetcsépi állomáson neveztünk a 15 kilométerre megdöbbenve hallottam, már közel 200-an vagyunk. Miközben neveztem egyre jöttek az 50 és 30 kilométer viadorai. Ők már „megették” a táv javát. Onnan sejtettem, hogy nem hóemberek, hogy időnként pára csapott ki a szájukon és maguktól mozogtak. Jött egy kedves pár- Jégszakáll, a deli sarki herceg, Zúz Marával, a kedvesével.
Kedvesen mosolyogva tűrték a zaklatásaimat, ami őrült fotózásban kulminált. Nekizúdultunk a távnak. Ezen a napon csaknem 20 centis hó zúdult a MI szeretett síkunkra. Ott lépkedtünk, mint gólya koma a mocsárban- térdet fel, tappancs le! Egyre csökkenő frekvenciával. Vagy az ízületi folyadék kezd befagyni, vagy a szufla kevés. A Kis- Duna-part csodás- jobbra a befagyott folyót zizegő, hajladozó nádas kíséri, balra a sík makulátlan fehérsége. Közben hópelyhek támadnak. De vigyázz vándor, ha belefeledkezel a csodába jöhet a zutty, puff, nyekk és ezek együttese. A hó alatt pajkos gödrök, trükkös jégfoltok, a megfagyott, összejárt földút bordái teszik „játékossá” az élményt! Minden lépést egy merő meglepetés kíséri. Vajon eltűnök combig a hóban, vagy éppen egy jól-rosszul sikerült axellal örvendeztetem meg társaimat. Végre a szigethalmi díszkúthoz érünk, pecsét, nasi.
Tovább! Vár a tököli parkerdő. A pontőr itt forró teával és gyermekkorom pillecukrával vár. Újra összefutok pár zörgőszakállú túratárssal.
A szakállt alkotó jégcsapok hossza arasznyi. Innen már csak 1 óra a Szent István Általános Iskola melege. Az előtérben csöpögő, gőzölgő Mikrobik.(Hiába, no az ízületek tényleg befagytak!) Az ebédlőben zsivaj, vidáman „burkoló” turisták ülnek. Büszke vagyok! Rájuk, akik aznap megtiszteltek bennünket, hogy eljöttek ide a Csepel-szigetre, akik a győztesei voltak az egész napos „hócsatának”. No, és büszke voltam „Szigetországra”- egy teljesen új, gyönyörűséges arcát mutatta meg nekik.
2011-ben is lesz túránk itt!! Mondd csak Te sziget! Jövőre melyik arcod mutatod? A tocsogós sárost, a porzósan szárazat vagy a hófehér sziporkázót? Mindegy! Nekem mindenhogy tetszel!
Egy kis statisztika:
15 km 51 induló 51 teljesítő
20 km 83 induló 84 teljesítő ( egy 35 km-es átjött 20-ra)
35 km 31 induló 31 teljesítő (egy 50 km-es átjött 35 km-re)
50 km 35 induló 32 teljesítő
össz.: 200 induló 198 teljesítő
Ki volt Horvát Nepomuki János?
A hagyomány szerint Petőfi Sándor János Vitéz alakját a ráckevei születésű Horváth Nepomuki János (1774–1847) császári és királyi huszárkapitányról mintázta. E hagyományra a Szent István tér egy épületén emléktábla és az előtte 1999-ben felállított János Vitéz-díszkút emlékeztet. Markolt György kiskunfélegyházai születésű szobrászművész alkotása.
Érdekesség: Horváth Nepomuki János valóban élő személy volt, sírja a ráckevei temetőben ma is látható. János Vitéz Díszkút 1999-ben készült díszkút Markolt György szobrászművész alkotása. A díszkút lérrejöttének alapját egy legenda képezi, miszerint Petőfi, a János Vitéz alakját egy ráckevei jobbágyfiúból lett huszárkapitányról, Horváth Nepomuki Jánosról mintázta! A napóleoni és az olasz háborúk idején, mint az osztrák császár katonája, ezeken a helyeken kaptatott felfelé huszárszázadával, ahol „lovaik megbotlottak a csillagokban…”
Megjegyzések
Megjegyzés küldése