A magyar lamantin, az osztrák sárkány és a közös piknik

Beszámoló egy Fertő-tó körüli portyáról 3.rész

A Fertőrákosi kőfejtő tágas udvara

                                    

  Álmomban sem gondoltam volna, hogy Fertőrákos feltérképezése két napot vesz igénybe. Bizony ez a párezres település rengeteg szépséggel varázsolja el az odalátogatót. Raritásainak, emblematikus helyeinek nagy száma vagyon. Én balga, mikor 5 napos utunkat terveztem, csak egy napot „ütemeztem” be Fertőrákosra. Most már így utólag bátran kijelenthetem, a röpke napocska oly kevés, mint fénysugár a sűrű ködben. 2019 július legelső napján utunkat Fertőrákos felé vettük. 

 „…a német újraegyesítés felé az első lépés a Páneurópai Pikniken történt.” 

 1946-ban a bölcs Churchill már vizionált egy vasfüggönyt. Sajnos-mint oly sok más dologban-ebben is igaza lett. Európa szerencsésebb fele boldogan habzsolta a szabadság áldásait. Mi itt a „vidám” barakk lakói a túlélés technikáit gyakorolhattuk különböző fajsúlyú diktátorok alattvalóiként. Hogy ne ürüljön ki az a „vidám” barakk, elkészült a vasfüggöny. Hazánkban 260 kilométernyi rafinált rendszer óvta a dolgozó népet a nyugati fertőtől. Volt vadfogó- és jelzőkerítés, hírvezetéksáv, járőrút, nyomsáv és előterep. Ezt a hosszú fonalat égbe nyúló őrtornyok ékítették, mint szülinapi tortát a gyertyák.

A  múlt egy lakli mementója

 Gondolj bele kedves olvasó: 5 méter széles sávot 260 kilométeren át minden nap frissen fel kellett gereblyéznie az ettől lelkesnek éppen nem mondható határőröknek. Sok-sok áldozata volt ennek a vasfüggönynek, mely 1949-től egészen 1989-ig tartotta távol tőlünk a szabadság „mételyét”. 1989. augusztus 19-én a debreceni MDF szervezet és a Soproni Ellenzéki Kerekasztal pártjai egy rendezvényt szerveztek Páneurópai Piknik névvel a Fertőrákoshoz tartozó területre, Szentmargitbánya és Sopronpuszta közé. Arra senki sem gondolt, hogy a többszáz keletnémet áttörve a határt „ellovagol a naplementébe.” Az egyik szemtanú, Lobenwein Tamás a következőképpen emlékezik az eseményre: „Egyszer csak üvöltést hallottam, abban a pillanatban a magyar oldalon nekifeszültek a kapunak, a zsanér reccsent és kinyílt a jobb oldali kapuszárny. Még gondoltam is magamban: miért kell ilyen otrombán viselkedni a magyaroknak, amikor úgyis mindenki átjöhet ezen a határon? Akkor döbbentem rá, hogy ezek keletnémetek, amikor láttam szomorú, elgyötört arcukat. Szívszorító élmény volt. A legemlékezetesebb talán éppen az, amikor egy menekülő anya öléből kiesett a gyermeke, a magyar határőr pedig felvette és odavitte hozzá. „Mindez ott történt, ahol előtte a „halálsáv” húzódott. 1990-ben Helmuth Kohl, német kancellár így emlékezett meg az eseményről: „A Berlini Fal lebontása Magyarországon kezdődött, a német újraegyesítés felé az első lépés a Páneurópai Pikniken történt.” Sürgés-forgás és remetei magány a semmi közepén Idén július elsején bizony nem spórolt a Nap.    

 Hétágra szórta éltető sugarait Sopron környékére. Már 9 óra tájban is égett a nap melegtől…. Ahogy elhagytuk az utolsó házakat még jó 4 kilométert „robogtunk” a Páneurópai Piknik Emlékhelyhez. Az Akadémia erdő mellett parkoltunk le. 2001-ben ünnepelte 175. évi fennállását a Magyar Tudományos Akadémia (hála az önzetlen grófnak), ekkor került a földbe 175 hársfacsemete. Azóta minden évben nő a számuk. Remek kezdeményezés. Ott állnak glédákban az ifjoncok, s mint egy pásztor, mint aki terelgeti nyáját, vigyáz rájuk egy míves kopjafa, mely a legnagyobb magyar emlékét hirdeti. Átsétáltunk a jelképes határon. Emléktáblák hirdetik magyarul és németül a nagy nap dicsőségét.

Ma már táblákkal zsúfolt és szabad a határ

A magyar oldalon lelkes kopácsolás hallik, munkások kurjantása és „harci” eszközeik zaja. Rajtuk kívül csak mi négyen járjuk az emlékhely fehér sétaútjait. Elsétálunk az égig érő őrtoronyhoz. Nézem: ki volt az a főemlőssel keresztezett gekkó, aki oda felmászott…A bokros rét virágain rózsabogarak csimbókjai himbálóznak.

Teltház a Fertőrákosi nyárban

Idill. Magányos és izzasztó, de idill. A teret Melocco Miklós emlékműve uralja. Az internet az ő nevét írja, de az emlékművön még két név szerepel: Párkányi Raab Péteré, ő volt a társépítész és Szénási Józsefé, ő pedig az építész tervező. Grandiózus és koncepciózus emlékmű ez, melynek a címe: „Áttörés-Umbruch”. A süttői mészkőből készült alkotás 5 méter magasba nyúlik. 15 szoboralakja (150-200 cm magasak) mellett a berlini fal egy darabja is megjelenik a művön. (Tán Kohl kancellár szavait erősítve?!) Az összeomló klasszicista épület előtt Kányádi Sándor alakja is felfedezhető. Hogy miért? Melocco Miklóst idézem: „Kányádi Sándor a barátom, s mivel ő Erdélyben küzdött a verseivel a szabadságért, miért ne képviselhetné a kompozícióban a szabadságvágyat?”

Melocco Miklós alkotása a szabadságról

A végére hagytam a hely számomra „legütősebb” emlékét, egy kopjafa áll pontosan azon a helyen, ahol annak idején áttörtek a menekülők. A kopjafán szalagok sokasága hirdeti a szabadság győzelmét.

Ahol 1989-ben áttörték a határt

„Határja jó…borai híresek…első osztálybeli” 

 A Fertőrákoshoz tartozó, de attól jelentős távolságra lévő „piknikezőtől” a kőfejtő felé vettük az irányt. Ideje, hogy a településről is essen szó. Vályi András a XVIII. század végén a következőket írta: „Rákos: Groisbach. Német mezőváros Sopron Vármegyében, földes Ura a Győri püspök, A Város kővel kerített, alatta pedig az Uraságnak gyönyörű kertye által vidámíttatik, határja jó, gabonát, búzát és zabot terem, borai híresek, erdeje elég van, vagyonnyaikat könnyen eladhattyák, első osztálybeli.” A festői környezetben fekvő település már rég óta lakott. A római korból nemcsak rengeteg római pénz, hanem egy igazi kuriózum is előkerült. Erről majd később! A honfoglalás után 1002-ben a terület a győri püspökség tulajdona lett. Racust (Rákost)1199-ben említi először egy oklevél. Miért lett Rákos? Valószínűleg a patakban régebben hemzsegő rákok miatt. 1241-ben már felszentelt temploma volt. A területen két vár is emelkedett a XIV. században. Az egyikben, Macskakő várában a XV. században rabló husziták tanyáztak egy darabig. Egészen addig, míg Mátyásunk ki nem ebrudalta őket. 1464-ben aztán le is romboltatta Macskakő várát. A mohácsi csata ugyan nem éppen a falu határában volt, de mivel a győri püspök is ott lelte vesztét, jött a zűrzavar. Mikor a török Győr környékét dúlta, az akkori püspök átköltözött ide. Lett is respektje a településnek!1582-ben mezőváros lett vásártartó joggal. Szép püspöki kastély, városfal, sőt még extra pellengér is dukált a „ranghoz”. Itt található hazánk legrégebbi, ma is az eredeti helyén álló pellengére. Ez egy kőoszlop, ahová megszégyenítő célzattal odakötötték a bűnösöket, aztán…jöhetett a sárral rohadt akármivel dobálás és a veretes szidalmazás. Istenem, azok az „ántik” idők! Érdekesség! Az 1930-as években kukoricalopáson értek egy atyafit. Három napra kikötözték a pellengérhez. (A humanizmus jegyében, mivel ez decemberben történt, az éjszakákat a fogdában tölthette.) A XVIII. században tovább virágzott Fertőrákos, Furlani jóvoltából csaknem gyógyfürdővé avanzsált. A derék „doki” 3 gyógyforrást is talált itt. A vizük „kékesen átlátszó, szaga kénes, íze kissé savanyú, összehúzza a nyelvet.” Ahogy írta: jó a köhögésre, nyugtatja a beleket, csillapítja a vérzést, sőt még az aggkori gyengeséget is gyógyítja. Ezek után felmerül a kérdés: Miért Balf és Hegykő ma a nyerő? Nos, azért, mert valamikor a XIX. században mindhárom forrás elapadt. 1921-ben egyike volt azon településeknek, melyek maradtak. Ugyan a helyiek több mint 60%-a ellene szavazott, de Sopron hű polgárjainak voksa „marasztotta”. Mielőtt ítélkeznénk a helyiek felett egy adat: 1920-ban a 3025 lakosból 2923 volt német és 62 a magyar. 1945 után a kitelepítések miatt ez az etnikai összetétel erősen megváltozott. A sors fura fintora, hogy a mi általunk kitelepítettek helyére az ő általuk (csehszlovákok) kitelepített magyarok érkeztek. Közép-Európa, Te csodás!

 Baradlay Richárd, Dohnányi Ernő és Szerb Antal

 Ugye veretes triumvirátus! Mi hozza őket „össze”? A Fertőrákosi Kőfejtő!

Fertőrákos kőfejtője

A kőfejtő története jó 12 millió éve a tercierben (harmadidőszakban) kezdődött. Az itt hullámzó tenger alján növények és állatok százmillióinak mészváza rakódott le. Létrejött a miocénkori könnyen és szépen faragható lajtamészkő. Ezt a követ faragták a rómaiak Scrabantiában, az osztrák mesterek a Stephansdom építésekor, a soproniak a Kecske-templom újra öltöztetése idején… Hosszan lehetne sorolni, hogy merre találkozhatunk még az itteni mészkőből készült cizellált remekekkel. A régóta működő bányát 1948-ban bezárták. A kőfejtőt 1951-ben műemlékké nyilvánították. Csodálatos barlangszínház épült itt, amit 2013 és 15 között nem kevés pénzből egy igazi szórakoztató komplexummá fejlesztettek.

A barlangszínház hűvösében!

Helyre tanösvénnyel, interaktív kiállítással és XXI. századira korszerűsített barlangszínházzal. Történelme során sok hírességünket igézte meg, sajnos volt olyan is köztük, aki nem önszántából jött ide... Forgatott itt Jancsó Miklós és Várkonyi Zoltán is. Aki látta a Kőszívű ember fiai című filmet, az egyből ráismer, ha idejön. A Baradlay fiú hős huszárjai itt ereszkedtek alá a függőleges mélységbe. Járt itt Szerb Antal is, ő igaz nem jószántából. A II. világháborúban itt egy lőszergyártó üzemet és raktárakat akartak a nácik létesíteni, ehhez zsidó munkaszolgálatosokat hajtottak ide. Sajnos közülük, mint egy 400-an itt haltak meg. Az első ember, aki ide művészetet álmodott, az Dohnányi Ernő, a híres zeneszerző volt. 1937-ben, ahogy a korabeliek emlegették, „tündérszép éjszaka” volt a premierje a kőfejtőnek, mint művészeti helyszínnek. A fáklyafényes, színes fényszórókkal „feltuningolt” csillagfényes operaestnek óriási sikere volt. Képzeld el kedves olvasó, egy jegy 50 fillérbe került. 1970-re elkészült a 743 férőhelyes barlangszínház. Mára 760 fős lett fűthető székekkel, hiper fény- és hangtechnikával.

 Szögesdrót góliát, lamantinmonstrum és a feneketlen száj!

 A kőfejtőhöz érve úgy döntöttünk, hogy először a sziklai bengérről elnevezett tanösvényt járjuk be. Ahogy mászva fel a lépcsők garmadáján egyre magasabbra jutottunk, úgy nyílt ki a táj teljes szépségében. Közvetlen körülöttünk a sziklagyepet cserjék foltjai pamacsolták. Keletre a nádasoktól galléros Fertő szikrázott. Nyugatra a Kecske-hegy lankás erdőktől zöldellő háta töltötte be a teret. Távolban a Soproni-hegység vonulatai húzódtak. Ahogy nézelődtem, egy hatalmas szikrázó fémoszlopot vettem észre, rajta méteres tüskékkel, lassan leesett, ez egy „fejre állított” szögesdrót, de luxe…

A szúrós bús múlt ágaskodása

Később olvastam, hogy ezt a fémplasztikát Gabriella von Habsburg készíttette a Páneurópai Piknik emlékére. Rajta ez a felirat áll: „A dolgokban egység- a kétesekben szabadság-de mindenben szeretet.” (Mindez persze ékes latin nyelven.) A tanösvény- mint fagyos téli éjszakán egy sál a fázós anyóka nyakát-körülöleli a bányaudvart. Lent az udvar „színe játszó csodaszép”. (Elnézést Laár Andrástól, hogy a Buborék című opuszából privatizáltam!) Sárga, piros, kék és zöld napernyők tömege állt ott látszólag minden funkciót nélkülözve. Egy fém csigalépcsőn lenyikorogtam a bányaudvarra.

Alászálltunk a csodavilágba

Körutam során a kihelyezett táblákról csak úgy nyakaltam a bölcsességeket. A kedvenc denevéreket népszerűsítő táblám például közölte, hogy a 28 hazai denevérfajból már 23-at láttak a környéken. Azt is megtudtam, hogy télen 8-10 Cº-ra hibernálják le magukat és úgy félpercenként szívnak be egy slukk levegőt. Végre az árnyékba értem. (A hőguta szó szerint kerülgetett bennünket. Esküszöm láttam is 2 nagyobbacskát meg egy süvöltvényt belőlük!) Benn a félhomály hűvösében aztán körülvett a miocén. A kivetítőn a 12 millió évvel ezelőtti tenger lakói úszkáltak. Azt mondjuk nem értem, miért nincs egy árva ülőhely sem, hogy kényelmesen végignézze a filmet a napon aszott, tikkadt vándor. A fejem felett a mennyezetről bálna, delfin, cápa és egy általam lamantinnak titulált gigász lógott alá.

A lamantin gólem

A fal mellett kövületek, az állványokon óriás kagylók álltak. Volt ott egy akkora cápa állkapca, hogy túratársam egyenes derékkal, akár a pálmák, simán besétált a félelmetes fogak közé. Hát, aki élőben találkozott egyszer ezzel a gyilkológéppel, az biztos nem mondta, hogy összefutottam egy cuki halacskával. Az őslények birodalma után megnéztük a színházat, majd a kőbányászat történetét feldolgozó szekciót is. Volt a kiállított tárgyak között XV. századi kőfaragvány, neogót fiatorony a Kecske-templomból.

Mily csodákat faragtak a kőfejtő mészkövéből

Sokat időztünk a barlang hűvösében. Kint a szikrázó napsütés és a 34 Cº várt ránk. Mivel a következő programunk időhöz volt kötve a végén kimerészkedtünk a pannon kánikulába. Irány a Fertő tavi hajókázás!

 Az egyszer van, hol meg nincs tó

 A Fertő tó Közép-Európa harmadik legnagyobb tava. A legnyugatibb képviselője a síkvidéki sóstavaknak. Hossza 35 kilométer, szélessége 7 és 15 kilométer között változik. A 337 négyzetkilométerének 75%-a a sógoroké, a miénk a déli 80%-ban nádas borította negyede. Átlagban 60-70 cm mély, de van, ahol „felnőtt” méretű (160 cm-es). Mivel igen sekély, hamar melegszik. Erősebb viharok idején pedig „felbillen” a tó. 1888. március 29-én az északi Nezsiderben 81 centivel volt alacsonyabb a vízszint, mint a déli Fertőbozon. 1926-ban egy 5 napig dühöngő szélvihar 80 négyzetkilométeréről „söpörte” ki a vizet. Története során többször is eltűnt, de aztán, mint Houdini újra megjelent a semmiből. 1866 és 1869 között a meder teljesen száraz volt. Egyes részeit még fel is szántották. 1869-ben a fertőrákosiak simán keresztbe sétálták a tavat a boldogasszonyi búcsúra sietve. A tó nagy kincse az alján lévő gyógyító iszap. Harmincháromszor sósabb a Balatonnál.

Tavi csendélet

 Hogy honnan a neve? A fertő ősi szavunk, jelentése mocsaras, agyagos, sáros hely. Egy szavunk se lehet a névadás ellen. A tó keletkezésének több verziójú mondájából most csak az egyiket idézem fel. Mikor a tó ki volt száradva, bizony a forrásból kellett korsóval a vizet a házhoz cipelni. Kiderült, hogy a boszorkány vizet kért egy lánytól. A smucig lány nem adott vizet. Következett a szörnyű átok, melynek folyományaként a lány elhasalt, a víz elfolyott. Folyott, csak folyott, amíg tele folyta a Fertő medencéjét. Félre a szélvágta, tektonikus eredettel, mit nekünk a 20000 év. A boszi és a smucig, ők alkották ezt a tavat.

Rusztikus és tájbaillő

 Szemet gyönyörködtető látvány és a tekergőző sárkány

 Autónkkal jó 3 kilométerre hatoltunk be a Fertő tó nádrengetegébe, mire elértük a tó hajózható, nyílt vizű partját. Itt Fertőrákos határában található a magyar oldal egyetlen strandja. De jó lesz megmártózni! Hát nem! Nem volt mártózás, éppen felújítás volt. Éppen megcsíptük a hazai hajót, felszálltunk a kis aranyosra. Szerencsénk volt, rajtunk kívül még egy népes család is megjelent. Azért kellemetlen, ha az ember csak a helyszínen tudja meg, hogy a tervezett hajóút érdeklődés hiányában elmarad. A lényeg, hogy elindultunk. Menet közben találkoztunk a tó nagy „halának”, a Drecher társaságnak a hajóival többször. Nagyobbak, kényelmesebbek, de amin utaztunk, az a miénk.

Csúcsforgalom a Fertő tavon

Kisebb, fapados, de magyar! (A tanú után szabadon!). A tó legszebb arcát mutatta. Van neki csúnya is! Itt a tavon a kánikula enyhül, a nádas zöldje nyugtatja a szemet, a parton dizájnos nyaralók kelletik magukat. A nagy meleg vagy a hajó dohogása volt az oka, de a gazdag madárvilágot két tikkadt hattyú és pár sirály képviselte mindössze. Jó fél óra álmosító csühögés után új erőre kaptam. Egy szörfdeszkaszerűségen egy bikinis lány állva evezett. Két következtetést vontam le a látványból: 1. A lány vízálló. 2. Nagyon dekoratív! Nem is értettem Laci barátomat, aki az ellenkező irányba nézve ámuldozott. Mi lehet ott, ami übereli a „vízisport” szépségeit? Mikor arra fordultam, bizony, mint Csokonai a papot, no meg a csapot, én is feledtem az előző látványt. A tóból egy gigászi sárkányfej és grandiózus hurkái álltak ki.

A viziszínpadok óriása Fertőmeggyesen

A parton egy hatalmas lelátó állt a tó felé nézve. Ez a Fertőmeggyesi Víziszínpad Európa legnagyobb szabadtéri színpada. 1957 óta játszanak itt főleg zenés darabokat. A nézőtér a parton 6000 férőhelyes. A színpad a tavon 3600 négyzetméteres. A sárkány meg akkora, hogy a Brontoszaurusznak kisebbrendűségi komplexusa lesz, ha ránéz. A visszaúton már nem is figyeltem a tájat. A színpad látványát próbáltam feldolgozni. Kevés sikerrel. A partraszállás után megtörve már, de fogyva nem betuszkoltuk magunkat a batárunkba. Várt minket a Lövér Hotel svédasztala!

 Közel 1700 éves római remek

 Fertőrákos legnagyobb durranása, a Mitrász-szentély július elsején már nem fért bele a programba. A történész lelkem csak zokogott, zokogott. Így július 4-én csütörtökön módosítva eredeti programomat beiktattunk egy gyors látogatást. A Mitrász-szentély tulajdonképpen a Fertőrákostól jó messze, a Fertőrákos felé vezető kerékpárúton a határtól egy pirinkó kőhajításnyira van. Két úton közelíthetjük meg. A kerékpárúton -nem lévén velocipédünk- az apostolok lován. Kerülővel Fertőmeggyesen át a határig autóval (Érdekes, hogy az osztrák oldalon a határig lehet autózni) azután 1 perces halihós sétával. Mi az utóbbit választottuk a pénz és az idő összefüggését figyelve.

 A szentélynél egy kedves egyetemista várt, hogy „ingyé” bebocsássa a turistákat és a tudás árját zúdítsa rájuk. Ennek a szentélynek igen hányattatott a sorsa! A perzsa napisten, Mitrász kultusza egészen a IV. századig virágzott. Ezután az államvallásra avanzsált keresztény egyház vezetőinek „nógatására” visszaszorult. Az elhagyott szentélyt belepte az erdő, feltöltötte az üledék. A föld mélye rejtette 1866-ig. Ekkor két ember szinte egyidőben fedezte fel. Ifjabb Stornó Ferenc és Malleschitz György megtalálta, idősebb Stornó Ferenc pedig feltárta. A kis szentély 3 oltárkövet, két oroszlános szobrot, 27 hamvasztásos sírt és egy csontvázas sírt rejtett. De a leletek „ásza” egy feliratos oltárkép volt, ami ma is az eredeti helyen látható. Készített is a derék Stornó úr egy boltozatot a szentély fölé. 1945 után jöttek a kommunista és a vasfüggöny, aki nem akart, az nem járt erre. Újra az agyagos hordalék lepte be. Ma már szerencsére látható a 3 négyzetméteres relief. Furi egy mű, az szent! Lerí róla a keleties jelleg. A perzsa ruhás Mitrász éppen egy bikát nyuvaszt. A vérző bikának egy kutyával, egy ágaskodó kígyóval és egy a heréjébe csípő skorpióval is meg kell küzdenie.

A Mithrász szentély  egy míves részlete

Hát nem egy csendélet, az tuti. Van még a reliefen pentagramma és egyenlő oldalú háromszög is, hogy a miszticizmus bajnokai is jól érezzék magukat. Én mondom, megérte a kitérő, így lett kerek egész a fertőrákosi „menüsor”. Legközelebb a hűség városának nagymúltú emlékeit, a Soproni-hegység haragoszöld erdeit járjuk be, miközben eljutunk a csokimennyországba is! 

Nád Béla a Szigethalmi TE tiszteletbeli elnöke