„...ezt az őszt ismét egyszer Czenken fogom vígan és boldogan tölteni”

A fenti idézet 1814 áprilisából való. Gróf Széchenyi István éppen az általa legszebbnek és legkellemesebbnek nevezett Párizsában élte egy nyalka, győzedelmes huszártiszt vidám mindennapjait. A gróf mégis egy levelében ezt írta: „Megvallom, úgy örülök reá, mint egy gyermek, hogy ezt az őszt ismét egyszer Czenken fogom vígan és boldogan tölteni.” Én nem egy teljes őszt, hanem mindössze egy nyúlfarknyi napot töltöttem Nagycenken, ahol nemcsak sok csodát, de számtalan léleképítő és lékelemelő élményt is sikerült begyűjtenem. Mivel az irigység egy „főbűn”, most megosztom Veled kedves olvasó mindazt a szépet és jót, amely 2019 júliusának 3. napján körülölelt, mint egy yokozuna egy kezdő sumóst.

 Egy klasszicista előétel és a „hűha élmény”

  Miután kisded kompániánk „bucira” tömte magát a Hotel Lövér „ingyé” svédasztalos mennyországában, nekibuzdultunk, hogy alámerüljünk a nagycenki élményzuhatagban. Nagycenk felé útba ejtettük a Fertő-tó mentének bájos, alig 280 lakosú díszét, Fertőbozt. Ennek határában található a Széchenyi-örökség egy bűbájos emléke, a Gloriette. Ez egy „kettő az egyben” építmény. Egyszerre gloriette és belvedere. Enyhely és szemet jóllaktató kilátóhely. 1800 novemberében József nádor és a magyar nemesi sereg-amely később a győri csatában oly kevés sikerrel (le) szerepelt-Sopronban rendezte be főhadiszállását. Többször meglátogatta gróf Széchényi Ferencet, akivel többször gyönyörködtek innen a Fertő-tavi táj varázslatos panorámájában.

Egy nádort is fogságba ejtő kilátás

 

 

 Ennek emlékére 1802-ben emeltette a gróf ezt a klasszicista „bonbont”. A tervezője valószínűleg Ringer József volt. A Gloriette belül 210 centis átmérőjű, kövei a közeli Fertőrákosról származnak. Jó masszív a lelkem. A falai fél méter vastagok. Keleti és nyugati bejáratát 2-2 impozáns oszlop strázsálja. Északról mezítlábas ajtaja van, mert ugye ott a TÓ. Délről, arra csak egy dombhát szerénykedik, csak egy félköríves ablak töri át a falat. 1943-ra annyira „legatyásodott”, hogy gróf Széchenyi Endre renováltatta. Óvatosan jegyzem itt meg, lassan jöhetne egy új mecénás!

Egy klasszicista gloriette Fertőboznál

 

 Az internet szerint, aki Fertőtobozról keresi fel, az nagyobb kaptatóra számítson. Én dőre! Ezt gondoltam, amikor teli hassal zihálva, „haldokolva” haladtam fel, csak fel a katonaviselt lépcsőkön a nyikorgó, szakadt korlátba kapaszkodva. De nemcsak a jó, de a dőre is elnyeri jutalmát. A Gloriette kupolája kerekségétől valóban pazar volt a kilátás. Innen megérti az ember, mitől fertő a Fertő. Az ezüstös-kékes csillogást zöld foltok törik meg, a tó körül, mint erős teleken a sál a nyakban, növényfonat. A parton kis pamacsokban makettházak. Nyugatra a hűséges Sopron és a hegyek teszik még változatosabbá a képet. A kis dundi épület jó állapotú, de azért ráférne egy kis kozmetikázás. A neten beígért kényelmes pihenőpadok elég „fapadosak”. Én -az örök optimista- bízom benne, hogy ide is csurran-cseppen majd a turisztikai fejlesztések bőségszarujából. A kocsink felé visszaúton feltűnik egy érdekes és megkapó emlékmű, mely a „Hűség Napjának” és azokról a kisebb falvaknak állít méltó emléket, akik Sopronnal együtt 1921-ben itthon maradtak.

Egy emlék a maradóknak tisztelegve.

Egy örök szerelem cirádás emléke!

  Nagycenkről indul egy jó 2,5 kilométeres hársfasor. A több mint 20 méter széles fasort kb. 250 éve ültettette ide gróf Széchényi Antal és felesége Barkóczy Zsuzsanna. Eredetileg 645 kislevelű hárs szegélyezte ezt a lovaglóutat. A fák pusztultak, pusztultak, de még ma is 461 darab áll a vártán. (Nem számoltam, olvastam róla!) Annyira varázslatos és egyedi a hangulata, hogy már 1942-ben védetté nyilvánították. Én ugyan biológiát is tanítok, de nem a növénytani rész volt a kedvencem. Ezért nem hozott lázba a flóra raritásainak látványa, de a nagycenki hársfasor…

Több mint 450 hársfa áll az út mentén

Mea culpa, de nem a fák miatt, hanem azért, mert az út végén-akárcsak a dalban-ott áll, vár az örök szerelem piros gránitból emelt bronzdomborművekkel ékített tanúsága. Gróf Széchenyi Béla építtette ezt a gigantikus szarkofágot 27 évesen elhunyt nejének, Erdődy Hannának. Aztán 46 évi fájdalmas magány után 1918-ban ő is imádott asszonya mellett nyert nyugodalmat. A felirat akárcsak a domborművek allegorikus alakjai a hitről, a szeretetről és a reményről áradoznak. „Legyenek oly boldogok a túlvilágon, amint egymást az életben, hőn és hűn szerették.” Az emlékhelyhez a nagycenki kastélyból nyílegyenes út vezet. A mi csapatunk úgy döntött, hogy Fertőboz irányából közelítjük meg. Találtunk is egy széles földutat, ahol a piros Mária útjelzés kísérte utunkat végig. Ahogy elértük a fasort egyből előtűnt a Széchenyi kastély masszívja. Ne türelmetlenkedj! Te leszel a következő! Sokat időztünk a szarkofágnál. Megérintett az a végtelen szeretet és szerelem, amely belengte a helyet. (Most már elárulhatom, hogy szeretem Jókait!)

Az igaz szerelem emléke Nagycenk határában

Jó idő múlva visszasétáltunk az autónkhoz és Nagycenk felé vettük az irányt. 

 A mezolitikumtól napjainkig folyamatosan lakták a tájat.

 Kovaeszközök, baltatöredékek és anyagedénycserepek bizonyítják, hogy már az őskorban is éltek itt. Aztán az illírek, a kelták, a rómaiak, az avarok…A honfoglalás közbeni osztozkodásnál a Kér és Nyék törzsek töredékei lakták be a vidéket. A X. században Sur vezér alaposan kivette a részét a nyugatra vezetett „baráti” látogatásokból. Az ő utódai, az Osl-nemzetség sokáig birtokolta a tájat. 1243-ban egy IV. Béla király által kiállított adománylevél ír először Chenkről. Ez Cenk első írásos említése. Akkoriban és még sokáig utána két Cenk létezett, Kis-és Nagycenk. Ez a XVI. századra a Nádasdyak birtokává váltak. Ekkor -mivel a Nádasdyak lutheránusok voltak- a falu lakossága örömmel vagy kényszer hatása alatt szintén azzá vált. Miután a Wesselényi összeesküvésbe belebuktak a Nádasdyak Széchényi György, az akkori kalocsai érsek vette meg a területet. Apránként az egész környék a családé lett. Mielőtt Széchényi Ferenc (a Nemzeti Múzeum alapítója) meghalt három részre osztotta birtokát. A fiuk sorsot húztak: Istváné lett Nagy-és Kiscenk, Fertőboz, Fertőhomok, Hegykő és Hidegség határa. Lett is itt olyan mintagazdaság, hogy csuda! Csak a „szedres kertje” és a selyemhernyói 1853-ban 6500 forintot (650 tehén ára) jövedelmeztek évente. Volt selyemgyár, gázfejlesztő, angol telivér tenyészet… A „legnagyobb magyar” nem „szájkaratés” volt. Pl.: amikor a nemesség többségének derogált a földdel való foglalkozás, ő merinói juhokat vásárolt. 1825-ben 350 mázsa gyapja volt, melynek 1 mázsája 900 forintot ért. Nem csoda, hogy „félkézzel” kivágta a 60 ezer aranyforintot a „platzra”. Azt írta 1828-ban gazdatisztjének: „Legyen a parasztságé a határnak nagyobb és termékenyebb része!” Felsajdul a plebejus lelkem.: Hol vagytok Ti, a XXI. század Széchenyijei? Halála után Béla fia már kevésbé volt agilis gazdasági téren. Azt mondják, hogy a csúcson kell abbahagyni, így Nagycenk történetéről a „szó bennszakad”.

 A klasszicizmus iskolapéldája, korának high-tech csodái.

 A mai kastély helyén már 1603-ban állt egy kastély. Ebből az évből ránk maradt egy panaszoslevél, melyben a helyiek arról panaszkodnak, hogy őrizniük kell a kastélyt, ráadásul még a tűzifát is ők aprítják. A Széchenyiek idején először itt egy emeletes majorház épült. Ezt bővítette kastéllyá gróf Széchenyi Antal. 1750-re állt is a „kis” lak. Ebből az időszakból származik a rizalit (a kiugró középső rész) a rajta díszelgő Széchényi-Barkóczy címerrel. Megépültek a szép kovácsoltvas kaput két oldalt „felügyelő” őrépületek. Volt a kastélynak kétszintes kápolnája, hatalmas nagyterme és helyre franciakertje is. Ez az épület még a kor barokk anzugját hordozta. 1791-ben gróf Széchényi Ferenc kétemeletessé akarta bővíteni. Amikor meglátta a költségvetést-mivel nem volt egy pazarló fajta, így modestát tanúsítva- csak a meglévő két szintet alakíttatta át. Így vált a kastély a klasszicizmus legpregnánsabb hazai képviselőjévé. Ki az, aki ne látta volna legalább képen széptimpanonos homlokzatát?

A nagycenki Széchenyi-kastély timpanonja

Ferenc uram fia, István nem volt spórolós, csak taszította a barokk cicomája. Mikor Eszterházán szembesült a szertelen barokkal és a szeszélyes rokokóval, csak ennyit írt naplójába: „Viszolygásom támadt tőle.” István gróf ezt nem fukarsága miatt mondta. Nem sajnálta ő a pénzt, hogy kastélyába mindent beépíttessen, ami a kor „non plus ultrája”. Vízöblítéses toalett, dagonyázásra alkalmas kádak, gázvilágítás, két irányba nyíló ablakok. Fertőd szép volt, meseszép, Nagycenk csak szép, de kényelmes. Én Nagycenkre szavazok. Még arra is ügyelt, hogy a parkban egy kis épületben maguk fejlesszék a gázt. A modernizálást, átépítést Hild Ferdinánd soproni építész vezette. Fia, Béla főleg a kerttel törődött, neki köszönhető, hogy a hatalmas angolpark hemzseg a raritásoktól. 1944-ben sajnos az „égi áldás” súlyos károkat okozott a kastélyban. Az sem emelte a kastély fényét, hogy 1945 nyarán itt dorbézoltak az intelligencia nyomait sem mutató felszabadítók. Aprították, égették a berendezést nagy odaadással. Az 1950-es évek végére a kimúlás peremére került a kastély. Ekkor valami csoda folytán „megvilágosodtak” a „disznófejű” nagyurak. 1961-re tetőt kapott az épület, majd elkezdődött a rekonstrukció. 1973. szeptember 21-én -születésnapi ajándékként- megnyílt az Emlékmúzeum. 1988-ra teljesen megújult a „legnagyobb magyar” lakhelye. 2016-ban -a 225 éves jubileumra- nemzeti emlékhely lett.

 „Csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzeteket hordoz a szívében.”

 Úgy mentem be a kastélyba, hogy én most a klasszicizmus stílusjegyeit figyelem majd árgus szemmel. Na, ebből nem lett semmi! Míg a franciakertben tartozkodtam, lelkesen fotóztam a rizalitos főhomlokzatot, a szép szimmetrikus 5-5 egyenes záródású, ablakokkal tagolt „csatlakozó részeket”, a rizalit feletti szalag domborműveit, a gigantikus címert.

A Széchenyi-kastély fazonra igazított udvara

Ahogy beléptem az épületbe, elmaradt a fotózás, csak néztem a kiállított tárgyakat, kor-dokumentumokat. Egy igazi hérosz életének tanúit. Láttam a” legnagyobb magyar” miniszteri dolgozószobájának berendezését a földszinten. Miután az emeletre jutottam, szinte elsodortak tetteinek, szép ideáinak nyomai. Lánchíd, folyamszabályozás, juh, -ló, -és selyemhernyótenyésztés, vasútfejlesztés, gőzhajók és gőzmalmok… Kedves Olvasó, ha végig járod a termeket, akkor elakad a szavad, hogy mi mindennel foglalkozott a nagy ember, hogy szeretett hazáját felemelje. Mindezt úgy, hogy nem várt fizetséget, sőt, ha kellett, akkor maga hozott áldozatot. A bátor, vakmerő, nőfaló snájdig huszártiszt, a bécsi kongresszus ünnepelt daliája miután végig utazta Európát, rádöbbent, hogy szeretett hazája fejlettségben a béka popója alatt tengődik.

Egy a lipcsei csatára emlékeztető óra a Széchenyi-kastélyból

Ezután egész életét arra áldozta, hogy felküzdje nem saját magát, hanem egész nemzetét az élvonalba. Elhatározta, ahogy később egy tragikus sorsú költőnk írta: „Egész népemet fogom, nem középiskolás fokon tanítani.” Hitt a jövőben: „...sokan azt gondolják: Magyarország volt, én azt szeretném hinni-lesz!” Hitt a tudás hatalmában: „A tudományos emberfők mennyisége a nemzet igazi hatalma.” No, de beszéljünk vidámabb dolgokról! Az emeleten akadtam rá kedvenc termemre. A falon hatalmas képernyőn ropták a táncot. A padlón a szivárvány színeiben lábnyomok szerte-széjjel.

Magyar ropd a magyar táncokat!

Kiderült, hogy itt autodidakta módon tanulhatjuk meg a kor magyar táncait. Elindítod a kiválasztott felvételt, majd megkeresed a hozzá passzoló színt, és hajrá! Csak arra vigyázz, hogy a színt kövesd lépésről lépésre. Hopp, egy csárdás…

Nagycenk szíve- a „Domb”!

 Az ősi falu a „Domb” környékén állt. Ma is ez a falu „szíve”, úgy nevezik, hogy Széchenyi tér. Itt olyan tömegben állnak egymást „súrolva” a szemet gyönyörködtető látnivalók, mint a Vörös téren november 7-én a kiskatonák. Az első, ami elvarázsol, az a Stróbl Alajos által alkotott Széchenyi szobor.

Stróbl Alajos Széchenyi szobra Nagycenken

1890. szeptember 21-én Nagycenk „városatyái” elhatározták, hogy szobrot emelnek gróf Széchenyi István tiszteletére. Összefogott az egész ország, gyűlt a pénz rendesen. Ami hiányzott, azt Sopron vármegye és a fiú gróf, Széchenyi Béla kipótolta. 1897. szeptember 21-én avatták fel a szobrot. A szobron a klasszikus, de „lebutított” mondat áll: „Magyarország nem volt, hanem lesz.” Fentebb már leírtam a hiteles verziót. (Ez rövidebb, ismertebb, tán ütősebb is!) Ha a szobortól feljebb emeled a tekinteted, akkor az ország tán legszebb romantikus stílusban épített templomát látod meg kedves Olvasó! 1859-ben leszakadt az akkori templom mennyezete. Nosza, Tolnay Antal plébános pennát ragadott és írt Döblingbe. A gróf nem késlekedett a válasszal: „…emeljünk egy tisztes templomot Nagy Czenken és pedig első királyunk, Szent István tiszteletére…”. Széchenyi még 1860. február 3-án személyesen fogadta Ybl Miklóst és a rá jellemző utasítást adott: „… minden cikornyás díszítményt kizáró, egyszerű, de mégis elég tágas legyen az épülő Isten háza!”

A romantika eklatáns példája a nagycenki templom

A templomot 1864. augusztus 20-án szentelték fel. Sajnos a nagy „Ő” -mert tényleg az volt- nem érhette meg. Ybl teljesítette a gróf akaratát. Neoromán stílusú templomot épített, ahol a bejárat felett egy épphogy „huszártorony” szerénykedik. Még a bélletes kapu is visszafogott.

A templom bélletes kapuja.

(Sajnos a templomba nem tudtam bejutni, pedig idegenforgalmi csúcsszezon volt!) Ami ebben a háromhajós neoromán templomban a leginkább megragadott, az egy kapuzat feletti Széchenyi címer körül van: „Si Deus pro nobis, quis contra nos.” A család jelmondata: „Ha Isten velünk, ki ellenünk.” Persze emellett a Széchenyi téren látható két csodálatos barokk szobor, - engem különösen a Pestis-oszlop ragadott magával- a Széchenyi-kút, világháborús emlékmű. Ezekről talán máskor, egy könyvben.

Az 1714- ben állított barokk oszlop Nagycenken

Három fém babérkoszorú, egy árvácska és hét árvácskabimbó.

 A nap legkatartikusabb élménye az utolsónak felkeresett helyen várt. Ez a romantikus templomtól kőhajításnyira lévő temetőben középen álló mauzóleum volt. Ez egy ösztövér épület. Egyik régebbi részét 1778-ban építették barokk stílusban. Ekkortájt a felvilágosult abszolutizmus bajnokai, Mária Terézia és II. József, a kalapos, ültek a trónra. Ők - számunkra jól érthető okokból- elrendelték, hogy a temetőket a falun kívülre kell költöztetni. Ez 1778-ban Nagycenken meg is történt íziben. A barokk kápolnához 1806 és 1819 között egy külső klasszicistát is tapasztott Széchényi uram. Helyre dór oszlopos, kváderköves és dombormíves csodát. Az előcsarnokot kazettás mennyezet és jón oszlopok teszik pompázatossá. Majd átjutunk a barokk ovális kupolás belső kápolnába, ahol Dorfmeister freskók láthatóak. Innen kell alászállni, mint Orfeusznak Hádész birodalmába, a kriptába.

Lejárat a Széchenyi- kriptához.

A levezető lépcső felett ott az örök igazság: „Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi: por és hamu.” Ahogy a kriptába érünk babérkoszorúk árja szökik elénk. Itt nyugszik a haza önzetlen óriása, gróf Széchenyi István. Az itt látható 3 fémből készült babérkoszorút a magyar színjátszás nagyasszonya, Jászai Mari hozta ide. Minden évben, amikor a hársfa virágai között méhecskék lejtették szorgos táncukat, eljött ide. Ha megkoszorúzták varázsos művészetéért, hozta is a koszorút és elszavalta Arany János veretes sorait: „Te sem haltál meg, népem nagy halottja! Nem mindenestül rejt a cenki sír, Oszlásodat még a család siratja. Oh, mert ily sebre hol van balzsamír? Mi fölkelünk: A fájdalom vigasztal. Egy nemzet gyásza nemcsak leverő, Nép mely dicsőt, magasztost így magasztal, Van élni abban hit, jog és erő!”

Soha nem feledjük a legnagyobbat!

A gróf mellett hű felesége, Seilern Crescentia nyugszik. A falon egy apró üvegdobozkában egy szívbe markoló emlék. Egy árvácska és körülötte 7 árvácskabimbó. Ezt a szeretett feleség készítette férje halálakor. Természetesen ő az árvácska, a hét bimbó a hét árván maradt gyermekre utal. A kripta még 47 Széchenyi hamvait rejti. Köztük van Széchényi Pál kalocsai érsek üvegkoporsója. A derék érsek a Rákóczi -szabadságharc idején a béke barátjaként közvetíteni próbált. Sarcolta, sanyargatta ezért a kuruc, de a labanc is lelkesen. A rossz nyelvek szerint az utóbbiak arzénja okozta halálát.

Széchényi Pál kalocsai érsek földi maradványai.

Dobszó…Ideje feltámadni 1860. április 7-ről 8-ra virradóra a legnagyobb magyar „karosszékben ülve, átlőtt koponyával találtatott.” Az elnyomók még a holttestétől is féltek, ezért a temetést nem engedték a kijelölt időpontban, április 12-én megtartani. Elrendelték, hogy csendben egy nappal előbb 10 órakor temessék el. A plébános, Tolnay Antal azonban kemény ember volt és azt mondta: „Ha lezárnak is, reggel suttyomban el nem temetem, hanem délután 4 órakor, mikorra a körül vidéket értesítettem.” Így a „fű alatti” temetésen 6000 gyászoló jelent meg. A következő 3 napon még 50 ezren zarándokoltak el a sírhoz. Ahogy ott álltam a koszorúk garmadája előtt, elém ugrott egy kép a lengyel testvérnép „Jókaija”, Sienkiewicz Kislovagjából. A hős felravatalozva ott fekszik a templom közepén, körülötte gyászoló népe. Egyszer csak megszólal a dob. Egy hang arra kéri, mit kéri, parancsolja, hogy keljen fel, mert a hazának szüksége van rá. Ahogy a gróf oly szépen megfogalmazta: „… a hazát nem alkot holt föld, hanem élő ember…” Talpra Széchenyi! Szükségünk van rád! Ha pedig nem is elevenedsz meg, legalább a szellemiséged az éljen, mert amíg az él: „él nemzet e hazán.” Legközelebb kicsit belekóstolunk a Fertő-tó varázsába, ellátogatunk a fertőrákosi kőfejtőbe és oda megyünk, ahol sokáig élve a madár sem juthatott el. 

 Nád Béla a Szigethalmi TE tiszteletbeli elnöke