„Tündérkert” a Karasica mentén avagy a további gazdagodás

 

Feked zöld szíve

 Vannak olyan szegletei az országnak, amit, ha egyszer láttál, soha nem felejtesz. Beleette az élmény magát az agykéregbe, ott incselkedik veled állandóan. Arra ösztönöz, hogy újra és újra megmártózz az élményekben, a látványban, amit az „aranyos szegelet” egykor adott Neked. Így vagyok én Fekeddel, a két hosszú dombhát közt a völgyben megbújó baranyai faluval, melynek fő ütőere a Karasica, amelynek két oldalán a „magyarországi német építészet gyöngyszemei” sorjáznak. Ahol alig 200 ember őrzi identitását, emberségét. Ez az emberség, a végtelen hit, a ragaszkodás az ősök szellemiségéhez, ettől váltam a kis falu rajongójává. Már több alkalommal írtam róla és nagy örömömre most ismét van okom rá, hogy tollat ragadjak.

Az apropó  

 2018. június 17-én egy tanösvény ünnepélyes átadására került sor Fekeden. Ez a tanösvény egy német nemzetiségi tanösvény. Bizony már ilyenek is vannak kies hazánkban. Az első Sombereken, a második Pilisszentivánban, a harmadik Tarjánban készült el. Feked a negyedik a sorban. A Német Szövetségi Köztársaság adta a pénzt a projekthez a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatán keresztül. Hazánkban több mint 400 településen élnek jelentős számban németek. Fontos, hogy jól érezzék magukat itt! Ehhez adnak segítséget a tanösvények, melyeknek sajátossága, hogy mindegyik más-más témát állít célkeresztbe. A fekedi téma a fa! Miért? Erről majd később!

A vidám 4 nap fénypontja 

 Idén ballagott az osztályom, mivel egyszer már 3 boldog napot töltöttünk Fekeden, emeltük a tétet. Itt búcsúztunk el egymástól tanítványaimmal. Jól éreztük magunkat. Az üde zöldben, jó levegőn repült az idő. Csemetéim bebarangolták a környező szelíd dombokat, fociztak a helyekkel, remek csatákat vívtak a szókirakóssal.

Ez mind a miénk volt!

Mikor szerveztem a kirándulást, akkor találtam egy invitálót, mely a fekedi tanösvény avatását hirdette. Nosza, az átadás napján, mint Csokonai ott hagytam „csapot, papot” kollégámra, Kontha Gabira hagyományozva a seregletet és elmentem a megnyitóra. Mit mondjak? Volt ott minden, ami a lélek épülését vagy éppen a jókedv felszítását szolgálta!

 

Bölcs gondolatok a templomkertben

Mikor a templomkertbe értem már „tömve” volt érdeklődőkkel. A falu lakosságának 2-3-szorosa volt ott. A padok „csordultig”!

Csak jöttek az emberek ...

Jöttek a beszédek. Ja! Natürlich német nyelven, mellyel igencsak kemény küzdelmet vívtam 4 éven keresztül a gimiben. (Nem mondhatom, hogy én kerültem ki győztesen!) Szerencsére a szónokok magyarul is elmondták a gondolataikat. Volt köztük pár igen-igen megszívlelendő vagy éppen lélekemelő: pl. Szeifert János a Fekedi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke azt mondta: „a most elkészült tanösvény ékes bizonyítéka annak, hogy a fekedihez hasonló kis közösségek is képesek összefogással nagy dolgokat létrehozni”. Veretes gondolat! Tillmann Pétertől, Feked polgármesterétől ez a gondolat a „kedvencem”: „Természeti értékeket bemutató tanösvényekkel sok helyütt találkozhatunk. A miénk azonban azt mutatja meg, hogyan forrott egybe a természet az itt élő emberek kultúrájával.” Heinek Ottónak, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnökének beszédéből is idéznék egy szösszenetet: „A tanösvényeinkkel nemcsak a külvilágnak akartuk megmutatni, de magunkat is meg akartuk győzni arról, hogy az elmúlt háromszáz esztendőben olyan otthont, olyan településeket építettünk, amelyek egyedi értékekkel rendelkeznek és amelyekre méltán lehetünk büszkék.” Kedves Uram! A Tanú klasszikusát kicsavarva nem „több szerénységet”, hanem több önbizalmat! Nem kell itt győzködni senkit! A tények magukért beszélnek.

Fergeteges és megható

 Természetesen egy német ünnepség nem lehet meg jóféle muzsika és magával ragadó táncok nélkül. Kezdetben a véméndi fúvószenekar fújta a „talpalávalót”, megágyazott ezzel a többi ínyencségnek. A helyi Klumpenjager néptánccsoportban örömmel fedeztem fel a falu polgármesterét, aki „lajbiban” ropta.

Ropták, ropták...

A helyi vegyeskórusra pedig bármely török forrást idézve nyugodtan használhatom a „bülbül hangú” jelzőt. Nem tudom az ének pontos szövegét, de úgy énekeltek a „Heimatland” -ról, hogy elszorult a szívem. Remek műsor volt, bemutatta azt a kultúrát, azokat a „csodákat”, amiért beleszerelmesedtem Fekedbe!

Feked "pacsirtái"

Öröm volt látni azokat a hétköznapi „arcokat”, akikkel összefutottam előző nap az utcán, a boltban, ahogy népviseletben felragyogtak, mint a jáspis a Csörgő-patak medrében! Na, eleget beszéltem! Induljunk el a tanösvényen!

Gyökerek, melyek éltetik a közösséget 

 A tanösvény bejárása-noha alig 1 kilométer- több mint 1 órát vett igénybe, információk özönét zúdult rám interaktív játékos formában. Célszerű a fekedi németség múltját bemutató táblánál kezdeni. Hogy ez hol van? Jó lesz a buszfordulónál lévő polgármesteri hivatalnál kérni egy vezető füzetet, az abban található térképvázlat segít. A Gyökerek elnevezésű tábla elmeséli, hogyan lakták be a Fuldai Apátság területéről érkező derék hesseniek ezt a vidéket. Ugyan Fekedet már 1372-ben említi egy okirat, „hála” a törököknek ez a falu teljesen megsemmisült. A XVIII. század első évtizedeben az akkori földesúr, Jany Jakab Ferdinánd kezdte el betelepítésüket. A semmiből kellett pár hónap alatt otthont teremteniük a betelepülteknek, megtermelni az elemózsiát. Mivel dolgos „népek” voltak… sikerült nekik. Azóta kapaszkodnak új hazájuk földjébe. Gyökeret eresztettek! Tombolhatott erre történelmünk ezernyi vihara, ők maradtak. (Ahogy megismertem ezt a közösséget maradni is fognak míg világ a világ!)

 A vezetőfüzet egy kedves történetet mesél el a fekediekről. Egy atyafi kiment az erdőbe- gondolom járt egyet. Mikor elfáradt, leült egy tölgyfa alá pihenni. Pihent és morfondírozott. Ekkora fának ilyen kicsi a termése? Ezt bizony elbaltázta a Jóisten! Ebben a pillanatban egy makk lehullt és pont a kobakján landolt! Ekkor rájött az atyafi: Mégis bölcs az Úr! Egy tökméretű terméssel rosszul járt volna.

A sokat látott nagy hárs

Az erdő és a fekediek szimbiózisa

 A következő tábla azt mutatja be, hogy mennyi mindent kaptak a helyiek az erdőtől. Első házaik jórészt fából épültek. 1772-ben Mária Terézia rendelete csökkentette a fakitermelési lázat. Az erdő adta a faszenet, a meszet. (Nem messze a falutól, Ófalu határában ma is áll mutatóba mészégető kemence.) A közeli Hordócsap-árok diófájából -minő meglepetés- hordócsapok készültek, a vizenyősön található zsurló gyógyította őket. A Karasica adta az energiát az őrléshez. A természet és az ember harmonikus együttélésének ékes bizonyítéka az Erdő-mező, hegy és völgy tábla. (Ha kedvünk van, egy jóízűt játszhatunk is egy rejtvénnyel!)

A gyöngyszemek!

 Feked messze földön híres egyedi utcaképéről, ahol minden ház más és más, mégis originális.

Egységes és egyedi utcakép

A hosszútornácos házak elrendezése egyforma. Azonban a külcsín a díszítőelemek minden házat egyedivé varázsolják. A múlt század 20-as éveiben viszonylagos jólét köszöntött a falura. Mire használták a helyiek? Arra, hogy megmutassák: Ki vagyok én? Erre épültek a díszes oromzatú házak, melyekbe egyedi kovácsoltvas kapukon és szép üvegberakásos bejárati ajtókon lehetett bemenni. Az oromzatok, amelyeket téglából húztak fel, a festett és vakolt díszektől minden ház sajátos „mézeskalács” házikó érzést kelt. A hátsó részek vályogja, a kellemes nyári hűvösét garantálja. A szép, esztergált faoszlopos tornácok árnyékolnak, ha kell!

Egyedi és szemet gyönyörködtető

Itt minden praktikus, de ugyanakkor szemet gyönyörködtető. Még jó, hogy itt nem jöttek divatba a tucat kockaházak! A helyek bölcsen úgy döntötte, hogy mindent felújítanak, de úgy, ahogy őseik megálmodták.

Gasztronómiai csodák 

 A következő tábla- lévén nagy „haspók” vagyok- lett a kedvencem. A helyi ínycsiklandozó specialitásokat mutatja be. Nálam a nyerő a stifolder nevű szalámi, mely a nevében hordozza a múltat. Stif Fulda- stifolder. Komoly átalakuláson ment át az elmúlt évszázadokban. Kezdetben vala a rusztikus, borsos fehér szalámi, a Fekedi Alte Wurst. Majd a fűszerpaprika diadalával lett az eredeti Stifolder. Ebben még szép méretes abált szalonnadarabok voltak. Mára már ezek eltűntek, homogénné vált a szalámi, mely olvad a szájban, mint a vaj. Komoly ízorgiát rendez a számban minden alkalommal, ha hozzájutok! 2010 óta fesztiválja van a Stifoldernek! Bizony ám!

 A másik helyi csoda a Hutzel, vagyis aszaltgyümölcs, melyet nagyböjt első napján (Hutzelsonntag) kötelező volt fogyasztani. Ilyenkor a gyerekek kis gyűjtőkörútra indultak a faluban. Ha valaki „smucig” volt, annak bizony könnyen kiszáradhatott a körtefája, ha a sűrű gyermekátkok megfogantak. A tábla alján levő kis fapeckek kihuzigálásával megdolgoztathatjuk a szaglóhámunkat. Az ügyesek kitalálhatják, hogy a helyiek milyen gyümölcsöket aszaltak a leggyakrabban. 

A klumpások faluja

 A következő tábla az Esőben, sárban, klumpában a klumpának állít emléket.

Klumpában esőben szélben

1944 karácsonyának másnapja szomorú nap volt a fekedieknek: a szovjetek elhajtottak rengeteg embert, férfit és nőt vegyesen. Gyalog, sokan klumpában indultak neki a sokak számára oly hosszú útnak. Mivel csak földút vitt akkor innen Pécsvárad felé a klumpa volt a „megoldás”. El is nevezték az ittenieket klumpásoknak.  Ott áll az elhurcoltak emlékműve a templomkertben. Vannak köztük olyanok, akik soha nem tértek vissza. Voltak szerencsések, akik 1947-re már otthon is voltak. A gyerekek rítak az anyjuk után, volt köztük, aki nem ismerte meg hazatérő édesanyját! Számít ez abban a korban, amikor úgy köszöntek. „Szabadság elvtársak!”? A tábla lábánál különböző elkészülési fázisban álló klumpák díszelegnek. A facipő általában tölgyből vagy cserből készült 2-3 óra alatt. Az 1940-es években 1 napi napszámból kifutotta egy pár. Olcsó volt, így nem csoda, hogy ezt hordta boldog-boldogtalan, akár esett, akár fújt. A tábla az elkészítés menetét is bemutatja. Gondoltátok volna kedves olvasók, hogy a befejező stádium a füstölés volt?

„Mindent Isten nevében!” 

 Alig értek ide a betelepülő hesseniek, már el is kezdték Isten házának építését. A mai templom 1765-re már készen is volt. 1846-ra meg kellett nagyítani. A helyiek büszkék voltak a csillogó rézborítású templomukra, mely már messziről látszott. Szikrázott a napfényben. Az infótáblát egy kedves játék teszi még élvezetesebbé. Neves szentek nevét kell párosítani a legnagyobb csodatételeiket bemutató ábrával. Örömmel fedeztem fel Szent Flórián, Vendel, Antal társaságában Pannónia köpenyes-ludas szentjének, Mártonnak a fizimiskáját.

Szentek és tetteik

Érdekessége a templomnak, hogy kertjébe 3 kapun át lehet bejutni. Mi ebben az érdekes? Az, hogy nincs kerítés! Miért? A múlt században rengeteg juhot tartottak itt. (Kellett a gyapjú a meleg anzugnak!) Mikor a pásztor a templom közelében próbálta szétválasztani az alvégi és felvégi birkákat-lévén a birkák között kevés a 100 IQ feletti- nem ment az sehogy. Elcifrálkodta magát, ezt meghallva a plébános kerítést építtetett a templom köré, hogy az Istennek nem tetsző szavakat távol tartsa a falaktól. Később elfogyott a juh, elmaradt a „cifra” beszéd, elbontották a falakat. Valami-általam nem ismert ok miatt- a kerítés maradt.

3 Hanzi és 3 Náni a Trikl szomszédnál

 A következő tábla a falu neves családjait mutatja be. A XVIII. századból ránk maradt iratokban a két világégésben a hazáért meghalók, a malenkij robotra hurcoltak és kitelepítettek névsorában ugyanazokkal a családnevekkel találkozunk.

Malenkij robotra emlékezve ...

Erről szól ez a tábla, amely a Hajdan és majdan néven fut. Ha időnk engedi, kockákból kirakhatunk pár gyakori családnevet. Képzeljétek el, nemcsak család-, de keresztnevek is öröklődtek. „Hemzsegett” a falu a Johannesektől, Andreastól, Josephustól…akik csupa Theresiának, Magdalenanak, Elisabethának…. udvaroltak. 1922 novemberében az akkori plébánosnál betelt a mérték. Ezt olvashatjuk a plébániakrónikában: „Miután kihirdettem, hogy a megszokott nevekre nem keresztelek…”. Vakarták is a fejüket a helyiek. Most mi legyen? A bölcs és viszonylag komoly, demokratikus érzéssel megáldottpap három új, a helyeknek szokatlan nevet ajánlott. Tessék választani!

Az öreg hárs

 A templomkertben áll egy több mint 150 éves hárs. Ez a hárs védte a falut. Szív alakú leveleivel a szerelmet hirdette. Mikor november 11-én az őszi búcsú elkezdődik a hárs mellett elástak egy új borral teli üveget. Mikor a legények kiásták, bizony akkor kezdődhetett csak a búcsú. Jött a hatalmas „ereszd el a hajam!”.

A famatuzsálemről

 Ezzel a tanösvény végére értem. Bántam, hogy „itt a vége”. Nagy élmény volt a Karasica két oldala között, smaragddombok árnyékában  korzózni, megpihenni a kis tó partján, leülni Habsburg Ottó szobránál, elmélázni azon, mi az európai szellemiség, hallgatni a játszótéren és a focipályán zsivajgó gyermekeimet. Szemlátomást észre sem vették, hogy eltűntem jó másfál órára.

 Feked megint elvarázsoltál! Egy új attrakcióval kápráztattál el! Olyan újdonsággal, melyből csak úgy süt a hit, az ősök tisztelete, a szülőföld megbecsülése. Valamikor a XV. században így írta alá egy pápai követ a levelét: „kelt Visegrádon a földi paradicsomban.” Most kőkeményen plagizálni fogok! Az én írásom Fekedről szólt, a földi paradicsomról.

Fekedi enyhely