Erdély-6 Villámlátogatás a kincsesben és a színesben
Ez az utolsó része a 2018-as erdélyi utamról készült cikksorozatnak! Ezuttal két ősi városunkról írok.
Szívmelengető napok a „Tündérkertben” (6. rész)
Villámlátogatás a kincsesben és a színesben
2018. augusztus 6-án torockói bázisunkról korán reggel indultunk. Ezen a napon a Tordai-hasadék végigjárása után még egy rövid látogatást terveztünk Kolozsvárra. Voltam ott már többször, de nekünk magyaroknak oly kedves ez a város, hogy ha Erdélyben járunk, akkor útba KELL ejtenünk. Történelmünk megannyi szép „felemelő” eseménye kötődik ide, de ez akkor is a MIÉNK, ha a történelem vihara ki is tépte Magyarország testéből. Ahogy az ifjonti hévvel író zsenink, József Attila 1922-ben írta:
„Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!”
Sajnos a költőóriások is tévedhetnek olykor. Az azonban biztos, hogy a szívünkben, agyunk rejtett zugában a MIÉNK és az is marad mindörökre. Ahogy megérkeztünk Kolozsvárra -az út gyorsabb volt, mint hittem, mert Tordától az A1-es autópályán „zúgtunk át” - a belvárosban olyan keringésbe kezdtünk a kocsinkkal, mint az ifjúság a vásári a ringlispilen. Parkolni szinte lehetetlen. Még a parkolóba vezető autósorba való bejutásért is sorba kell állni. Sebaj! Kiböjtöltük azt a jelképes fél órát. Végig ott magasodott előttünk a hatalmas gótikus templom hívogatóan, melyet óvón vettek körül a barokk és a klasszicista épületcsodák. Grófok, bárók, hivalkodó, fényes palotái.
Az 1824 méter magas Öreghavastól alig 15-20 kilométerre a Kis-Szamos és a Nádas-völgyében található a város, a mezőség és a hegyvidék közti vásárvonalon, ahonnan a Királyhágó felé már régóta forgalmas út vezet. Aki Erdélyből az Alföld tengersíkja felé igyekszik, az biztosan áthalad itt. Nem csoda, hogy a dákok Napokája itt alakult ki. A rómaiak korában virágzó colonia volt itt. Mikor Kr. u. 271-ben a „barbárok”, a germán gótok elfoglalták a területet, a város elhagyatottá vált, elkezdődött az enyészet hosszú időszaka. Több Árpád-kori lelet is azt bizonyítja, hogy honfoglaló őseink letelepedtek itt. Egy 1177-es okirat írja:” Thomes comes Clusiensis”. Várát egy 1213-as okirat („de castro Clus”) is említi. Hogy mit jelent a neve? Az etimológusok a szláv kluctól, a latin clusane-n (szűk hely) át egészen a Miklus névenig sok szót „gyanúba” kevertek. A város a tatárjárás idején nagyon súlyos károkat szenvedett. Ahogy egy korabeli írásból megtudhatjuk: „...bizonyos Kluzsának nevezett várban a magyarok végtelen sokaságát mészárolták le.” Ezután V. István szászokkal „pótolta” a népességet.
1316-ban Kolozsvár Károly Róberttől (a dinasztia alapító Anjoutól) városi kiváltságot kapott. A fényes 1400-as években több mint 5000-en éltek itt. (Csak a tisztánlátás kedvéért Budán ennek alig kétszerese). Felerészt magyarok, felerészt szászok. Egy 1458-as oklevél tanúsága szerint igazságosan osztozkodtak a vezetésen. 1405-ben Zsigmond királyunk a csúcsra röpítette-szabad királyi város lett. Engedélyezte, hogy a szépen megdagadt várost fallal vegyék körül. Épült is egy több kilométer hosszú 18 tornyos és 6 kapus várfal. (Ha van időd három komplettet és két szakadtat meg is csodálhatsz!) Sok erdélyi fejedelem szépítgette, csinosítgatta a várost. A Habsburgok idején több veretes nevű család pl.: a Bánffyak, a Telekiek építettek itt palotát. Itt 1792-ben már volt magyar színészek háza, 1872-ben itt hozták létre hazánk második tudományegyetemét. 1920-ban jött a katasztrófa, amelyet azóta is -leszámítva az 1940-44 közti fénypászmát- tragédiaként élünk meg.
Az „igazságos” szülőházának mozgalmas és tanulságos történetibül
Az autóból kiszállva első utunk egy a csili-vili paloták közül kilógó egyszerű épülethez, Mátyás király szülőházához vezetett. Itt született történelmünk egyik legnagyobb királya, a nagytudású és „igazságos” Mátyás király 1443. február 23-án. Legalábbis sokan így tudják!
Hogy került ide Szilágyi Erzsébet? Ebben az időben a Hunyadiak fészkét, Vajdahunyadot éppen korszerűsítették. Erzsébet asszony a zaj elől menekült Kolozsvár nyugalmába.
De miért éppen Kolozsvárra? Kolozsvár az 1437-es Budai Nagy Antal vezette felkelés idején „rosszalkodásaival” elérte, hogy Habsburg Albert, az akkori király elvette kiváltságai egy részét. Hunyadi János segített ezeket visszaszerezni I. Ulászló idején, így biztos lehetett benne, hogy feleségét itt szívesen fogadják. Ahogy Heltai Gáspár írja „egy szőlőmíves gazdag embernél” szállt meg, Méhfi Jakabnál. Mátyás 1467-ben kiváltságot adott-na erre varrjál gombot kedves Olvasó! - a háznak is. A ház birtokosai ezentúl mentesültek az adófizetés alól. Csuhaj! Fájt is városvezetés feje emiatt eleget.
1877-ben Ferenc József meglátogatva a várost és ezt találta mondani: „Nem nagy kegyeletre mutat, hogy Kolozsvár Mátyás király születési házát katonai kórháznak használja.” Még 400 forintot adományozott is arra, hogy emléktábla kerüljön a házra. A kájzer 2 maflást is adott a mentés magyarkodó mafláknak. Egyrészt szép példáját adta megbékélési szándékának, másrészt jól „leégette” a garasoskodó városi elöljárókat. Először a XX. század elején próbálták meg kicsinosítani. Az eredményt Kós Károly így minősítette: „Egy groteszkül felemás, hamisított gótikus-német reneszánsz csodabogár.” 1942-43-ban aztán Kós Károly irányítása alatt elnyerte mai sokkal autentikusabb formáját.
Tehetetlen a kolozsvári vezetés, bosszankodik a turista
Őseink, sőt a mai okosok is a házba egy emlékiállítást álmodtak, ahol Matei Corvin, ahogy a román felirat említi, vagyis Mátyás az igazságos életét, jelentőségét mutatja be. Hogy ez miért „lehetetlen” küldetés, erről a kronika.ro oldalon találtam egy cikket Pap Melindától. Ebből kiderül, hogy a ház ma a Szépművészeti és Formatervezői Egyetem tulajdona, aki sem cserélni, sem történeti kiállítást berendezni nem akar. Annyi előrelépés történt, hogy 12 és 18 óra között be lehet menni a házba. Leszurkoltuk a 10-10 lejt és vártuk a csodát. Mátyásról egy fia tárgy sem emlékezett meg. Helyette oktatók munkáin kerekedhetett el a szemünk.
Még így is megérte bemenni. A déli és északi kapu eredeti gótikus kerete, a pince méretes falai, az udvaron heverő akantuszos oszlopfők, de legfőképpen az a tudat, hogy nagy történések színhelyén járok, bőven megérték a belépő árát. Azonban, ha leszámítjuk a nemzeti érzés pozitív hozadékát hát…. az ár-érték arány felborul, de alaposan. Arra gondolj, ha arra jársz, legalább a belépőkből befolyt összeget a házra fordítják.
Ennek a résznek a végére egy tanulságos monda a sok közül, melyet a nép mesélt Mátyásról. Mikor Mátyásunk meghallotta, hogy az akkori helyi kiskirály, a kolozsvári bíró sanyargatja a népet, arra vette az irányt. Kolozsvárra érve nagy munkában találta magyarjait. A döntő többség kemény munkával aprította, hordta a fát a bíró házába, a törpe minoritás meg pálcát suhogtatva „keménykedett” velük. Mikor az egyik pálcás észrevette Mátyást, „szelíden” rábeszélte a fahordásra. Mátyásunk hordta is a fát hűvös halomba. Titokban háromra ráírta a nevét. Másnap királyi göncben ment igazságot tenni. A nagy méltóságú bíró uram váltig bizonygatta, hogy a nép Kolozsváron a paradicsomban érzi magát és önként dalolva, ingyé dolgozik neki. Mátyás előkerestette az általa szignózott fahasábokat és ezután kegyesen ezt mondta: „Akasztófát érdemelnél, de a fejedet ütettem, szegény népnek sanyargatója!” Csoda, hogy imádta a nép?!
Valamikor V. István idején épült a mai templom helyén a német hospeseknek egy román stílusú bazilika. Ebből csak pár faragvány maradt ránk. Nagy Lajos királyunk idején kezdték el építeni. 1444-ben készült el, ez tuti. Ezt a főkapu mellett egy felirat bizonyítja.
A reformáció idején volt evangélikus, majd kálvinista is. 150 évig az unitáriusok hirdették az igét. 1716-ban kapták vissza a katolikusok. Ezután a belsőjét barokk színpompába öltöztették, az oltárok, a szószék csillogása az ellenreformáció, majd az én olyat mutatok, hogy… elvének földi „megtestesülése”. A templom tán leghíresebb oltárképe is ekkor készült el. Franz Anton Maulbertsch alkotása, a Háromkirályok imádása. A mostani főoltár igazi siheder ebben a környezetben. 1870-ből származik.
A templom falai sok-sok korszakos jelentőségű eseményt láttak. Itt választották fejedelemmé Báthory és Bethlen Gábort, itt állt egy ideig Bocskai István ravatala. A templomban szentelték 1939-ben Márton Áront püspökké.
Neki itt szabályos kultusza alakult ki. Emléktábla a templomban, a templom bejáratához közel pedig egy mestermű, egy szobor hirdeti emlékét. A templom ingyenesen látogatható. Igazi mintapéldánya a gótikának. A háromhajós csarnokrészben, a gigantikus pilléreken csodálatos csillagboltozat emelkedik.
A szentély sokszögzáródású és a hajónál kicsit alacsonyabb keresztboltozatos. A mérműves ablakok csúcsívei, a rózsaablakok kőcirádái mind-mind elvarázsolnak. A finoman cizellált fiatornyok részletgazdagok. Mindezt megkoronázzák a bélletes kapuk, melyekhez hasonlót-a művészettörténészek szerint- Kassán a Szent Erzsébet-székesegyházban láthatunk. Hosszan írhatnék a csodás oltárokról, Szervatiusz Tibor Piétájáról, Fadrusz János feszületéről, a míves orgonákról, de… Ezt látni kell!
Búcsú Mátyás büszkeségétől a Mátyás szobornál
A legtöbb kép, amit az interneten találunk Kolozsvárról Mátyás királyunk szobrát mutatja, melyhez a festői hátteret a Szent Mihály katedrális adja. Közel a szépen feltárt római romokhoz áll Fadrusz János munkája, mellyel 1900-ban elnyerte a párizsi világkiállítás fődíját. 1902. október 12-én avatták fel. A lován peckesen ülő daliás Mátyást 4 hadvezére veszi körül, akik a legyőzöttek zászlóit-hál Istennek ebben az időben kijutott a győzelmekből nekünk- vagyis a német, török, cseh és moldvai lobogókat markolják. Hogy ki ez a négy hadfi, erről nincs egyértelmű adat, de az istenadta nép már beazonosította őket. Ezek: Magyar Balázs, Kinizsi Pál, Szapolyai István és Báthory István. Remek csapat! A kor „aranycsapata”. Persze ez a remekmű sokáig semmiféle védelmet nem kapott, sőt csak 2006-ban restaurálták először. Tán, ha Mátyás Mateinek születik, ahogy a szülőházon olvashattam, akkor…
A végére egy kevéssé ismert monda régről a török korból (igaz, hogy a XIX. században jegyezték fel). Egyik éjjel Donát a szőlők „tetejében” legeltette a nyájat. Észrevette, hogy a kontyos megközelítette lopva Kolozsvárt. Inaszakadtában rohant a városba. Ott miután a hírt megvitte összesesett és meghalt. Az ellent visszaverték. Donát képét kifaragták és felvitték a szőlők „tetejébe”. Azt mondják azóta minden éjjel vigyázza a kőember Kolozsvár nyugalmát. Donát, Donát! Hol voltál…
Zászlóerdő, avagy kinek a pap…
Sajnos 2018.augusztus 7-én lejárt a Tündérkertre szánt idő. Hazafelé Gyulafehérvár felé kerültünk. Kíváncsi voltam arra a városra, mely 2018-ban zászlóerdőbe öltözve hirdette a román nép nagyságát. Nagy-Románia születését ünnepelte féktelenül. Igen! Mazochista vagyok. Ahogy a dal is hirdeti: „Az egyiknek sikerül, a másiknak nem!” A sors néha nem tudja, mit akar. Mikor először Gyulafehérváron jártam szűk 2 óránk volt a városra. Ez semmire sem elég! Most-gondoltam-most alaposan végig járom. Bizony sok helyre eljutottam, de volt olyan látnivaló, ahova én, az echte mazochista sem TUDTAM bemenni. A volt tiszti kaszinó volt ez a hely. Itt van az Egyesülés terme. Itt buktuk el Erdélyt 1918. december elsején. Ahol a wilsoni elveket szembe köpve a románok a magyarokat meg sem invitálva az eseményre kimondták az Egyesülést a Regáttal.
Régi dicsőségünk…
Gyulafehérvár helyén a vaskorban földvár állt. Később a rómaiak itt építették fel Dacia tartomány egyik legjelentősebb castrumát, Apulumot. 1009-ben itt már püspökséget alapított István királyunk. Itt székelt az erdélyi vajda. Mai székesegyháza a tatárjárás után épült. Szerencsésen vegyíti a román és gótikus elemeket. 1442-ben a város határában tanította móresre a nagy törökverő Mezid bég 15 ezres siserehadát. Itt élt a Budáról „kilakoltatott” Izabella királyné csöppnyi Jánoskájával. 1599-ben Vitéz Mihály vonult ide be. Sok-sok fejedelem dicsőséges vagy éppen gyászos napjait látta a város. 1918-ban aztán megtörtént a katasztrófális „egyesülés”. 1922-ben itt koronázták román királlyá I. Ferdinándot az éppen csak elkészült ortodox székesegyházban.
Jó 4 órát elidőztünk a belvárosban, ezután kis dévai kitérővel (azért magos Déva vára megéri azt az órácskát) indultunk haza.
Nád Béla a Szigethalmi TE tiszteletbeli elnöke
Megjegyzések
Megjegyzés küldése