Erdély-4
 |
| Szolcsva- A távoli szikla tövében bújik el a patak |
Szívmelengető napok a
„Tündérkertben” IV.
A mártírok városától a kudarcok búvópatakjáig.
A nehéz múltú város,
ahol két fűzfa áll őrt
Másnap augusztus 2-án
4 fős kompániánk a szép váras, Nagyenyed felé indult. Nagyenyed felé az utunk a
Kőközi-szoroson vezetett át. Ez volt ám a fincsi előétel. Zord sziklafalak
között kanyargott az út célunk felé.
 |
| Nagyenyed felé félúton |
Nagyenyed (Auid vagy éppen Strassburg) a Maros
völgyének álmosan szép ősi városa.
Miután 1241-42-ben a
tatárok megtépázták hazánkat IV. Béla németeket (szászokat) hívott az országba.
A lelkes és szorgos jövevények virágzó városokat hoztak létre.
 |
| Nagyenyed ősi vára |
Egy volt köztük
Nagyenyed. Pont a gazdagsága okán sokan és sokszor szerették volna kifosztani.
Páraknak sikerült. Ezért vértől „tocsogó” a város története. A XVI. századi
csetepaték csak apró villongások voltak a későbbiekhez képest. Míg Európa
„kulturáltabb” nyugati felében hektószám folyt a vér Isten nevében, az itteni
német evangélikusok és magyar reformátusok békében hallgatták az igét és
horribile dictu ehhez elég volt nekik egy templom.
 |
| Nagyenyed- Csodás, de idő rágta gótika |
Aztán vége szakadt a
békének. 1600-ban Vitéz Mihály, rá egy évre Basta császári generális csapatai
nyomorgatták, aprították a város polgárait. A pótlást hajdú vitézek adták.
Aztán jött II. Rákóczi György felelőtlen kalandja, majd a tatár siserahad.1704-ből eredeztethető Jókai örökzöld novellájának, A nagyenyedi két
fűzfának a története. Tiege generális zsoldosai 30 kurucok közé állt diák közül
28-at megöltek, a maradék kettő lett a fűzfa legendájának alapja. Az eddigi
borzalmak semmiségek ahhoz a vérfürdőhöz képest, ami még a városra várt.
Gyalázat, gyalázat,
gyalázat!
1849. január elsején
kivonult a császári katonaság a városból. Bemtől hiába kérték a helyiek, hogy
küldjön katonákat a városba. Az egyébként bölcs tábornok ezt nem tette meg. Ezt
megtudván 8-9000 kaszás, dorongos, vasvillás móc január 8-án lerohanta a
várost. A „hősök” a fegyvertelen lakosokat ütötték, vágták, ölték, ahol érték.
Álljon itt Szilágyi Farkas leírása a …földi pokolról: „Egy tribun vezényszavára
minden oldalról lövöldözni kezdettek a foglyokra. A lövöldözés mellett
lándzsákkal, dorongokkal, vasvillákkal, fejszékkel, nyársakkal a kezökben rohanják
meg őket, a 800 embert. És kezdetét veszi egy olyan irtózatos mészárlás,
melyikhez hasonló aligha történt meg a földön…szerencsétlen áldozataikat
vadállati kéjjel ölik, vágják darabokra. Kegyelmet nem adnak senkinek. A
csecsszopó gyerekeket sem kímélik. Még szerencsésnek vala mondható, kit golyó
talált, vagy kinek lándzsa fúródott szívébe és meghalt, mert százan és százan
valának, kik összemarcangolt testtel, összetört tagokkal órák hosszáig vívódtak
a halállal.” A rémálom január 8-tól 17-ig tartott. A közel 1000 meggyilkolt
mellett rengetegen fagytak halálra menekülés közben.
A horda vezérének, a
„hősnek” 1993-ban Nagyenyeden ma szobra van. Dicsőség a hősöknek? A halott ártatlan magyaroknak egy tömegsír
jutott a vár lábánál a mészégető gödrökben. Dicsőség a hősöknek!
Egy könnyű séta a
nehéz múltú falak között
Nagyenyed központját
uralja a vár. Amikor ott jártam, a falak egy része állványok mögé bújt.
 |
| Szépül Nagyenyed vára |
A
munkások száma és tempója alapján még jó pár évig elmolyolnak itt. A már
felújított falszakaszokból helyre tornyok emelkednek ki. Mikor közelebb
sétáltam tisztán olvasható volt az egyiken, hogy ezt a bástyát a történelem
errefelé oly sűrű viharaiban a Csizmadiák harcias céhe védte.
 |
| Nagyenyed- Ez a bástya a csizmadiáké volt |
A várral szemben egy
ifjonc ortodox templom terjeszkedett.
 |
| Zsúfolt ékű ortodoxia |
Harsány festésű, dúsan aranyozott.
Bementem. Rám zuhant a félhomály, erős nehéz illat töltötte be a teret. Az
egymásba fonódó freskók és a grandiózus ikonosztáz szentek hosszú sorát
vonultatta fel. Hamarosan otthagytam a gőgös Bizáncot és beléptem a vár belső
udvarára. Olyan helyen, amit a munkások használtak, de mivel nem szólt rám
senki, bátran tettem. Néztem a viseletes nehéz sorsú falakat. Megtépázva is
fenségesek voltak.
Hosszan gyönyörködtem
a gótikus vártemplomban.
 |
| Nagyenyedi gótikus templomkapu |
Sajnos zárva volt az ajtó és semmiféle információt nem
kaptam, hogy hogyan lehetne bejutni. A vár belső 3500 négyzetméterén régen még
Bethlen korában fejedelmi kastély állt. A várból kisétálva még beugrottam a
közeli katolikus templomba, vetettem egy pillantást a nagy hírű kollégiumra,
ahol egykor oly sok nagyunk tanult-többek között Körösi Csoma Sándor-amelyet
2003-ban Magyar Örökség-díjjal tüntettek ki. Beszálltam az autóba, még egy
búcsúpillantást vetettem a 8 tornyos kolosszusra, melynek falában egy piciny
emléktáblán ez áll: MDCCCXLIX január 8. Memento mori!
Ősi kolostor és
matuzsálem lakója
A következő megállóm
a remetei ortodox kolostor volt. Gyönyörű környezetben eget ostromló kőfalak
tövében áll immár közel 650 éve ez a csodálatos műemléktemplom. Minden „porcikáját” átjárja a múlt.
 |
| Kolostor a sziklák alatt! |
Freskói Mátyás
királyunk idején készültek. Sőt az egyik falfestményen az 1377-es szám van
felpingálva.
 |
| Üdv a pokolban! Egy freskó a kolostorból! |
Az udvaron sétálgatva
egy igazi matuzsálemmel találkoztam. Felső teste derékszöget zárt be a lábával.
Ilyen tartás még egy gumitestű artistának is kihívást jelentene. Olyan üdvözült
arccal csoszogott végig az udvaron, hogy esküszöm megirigyeltem.
 |
| Egy sokat megélt szerzetes a remetei kolostorból |
Utólag még egy
érdekességet olvastam a templomról: 1988-ban 2 méterrel megemelték az egész
templomot tornyostul, padlóstul. Erre azért volt szükség, mert a közeli patak
gyakran be-belátogatott a templomba. Az autóba „pattantunk” sietősen, várt
minket a nap fénypontja, a Remetei sziklaszoros.
Zúgva, bőgve,
rohanva, én meg, mint sir Robin …
Mikor készülődtem az
1 hetes útra, beleszerelmesedtem egy képbe. Derékig vízben gázolva a vad
patakban, melyet mészkőfalak szorítottak össze, gázoltak üdvözült arcú
turisták. Ez az, amit át akarok élni.
Felsétáltunk (alig 2
kilométer enyhén emelkedős út) a patak mentén addig, ahol a gyalogútnak vége
szakadt. Az előző napokban tekintélyes mennyiségű csapadék esett, sistergett a
patak, tajtékzott kegyetlen. Társaim, Gabi és Kati alámerültek a patak hűs
vizébe térdig.
 |
| Társaim hezitálnak, bemenjenek vagy... |
Ott álltak savankás arccal, küzdöttek a talpon maradásért. Nehezen
ment. Várt a Pokol kapuja, a zord sziklák fergeteges látványa. Ekkor győzött a
bennem lappangó szibarita. A víz hideg, a kövek élesek. Én, mint sir Robin a
Gyalog-galoppban bátran és sietve elszaladtam a kihívás elől. Azóta is bánom
ezt a döntésemet, de hát késő bánat...
Miért éppen a
Torockói-hegység?
2018. augusztus 4-én
úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk a Torockói-hegység egyik legemblematikusabb
helyét a Szolcsvai búvópatakot. Okulva a Remetei-sziklaszorosnál elszenvedett
súlyos kudarcokból megerősítettük lelkünket, alaposan feltöltődtünk a Muskátli
terülj-terülj asztalkájának bőséges kínálatából, aztán hajrá…
Mikor készültünk az
útra sok érdekes és reménykeltő információt gyűjtöttem be a hegységről. Erdély
oly sok szépséges tája közül miért pont ide érdemes ellátogatni? A hegység az
exokarsztjelenségek igazi kincsestára. Míg a Bihar-hegység csodáinak jó része a
föld mélyében rejtezik, addig a Torockói-hegység kitárulkozik.
 |
| A Torockói-hegység fenséges látványa |
A terület vizei
előbb-utóbb a Marost gazdagítják. Két legismertebb folyója az Aranyos és az
Ompoly. Igazi raritás az, hogy itt a vízválasztó a kettő között a
Torockói-medencében van, vagyis völgyi vízválasztó. Míg a Havas északnak veszi
az irányt az Aranyos felé, addig a Szilas délnek a Kőközi-szoroson át egyből a
Maros felé igyekszik. Mikor az ember végig autózik az Aranyos völgyén, elámul a
sziklás gerincek látványán, melyek szinte lebegnek a fejünk felett valahol a
sztratoszféra felső rétegében. (Pedig a Torockói-hegység nem a hegygigászok
hona!) Mikor az Aranyos völgyében elkészült az első út, ezt írták róla: „Ez az
út pedig nem készült, hanem beerőszakoltatott a szorosba, hol az Aranyos medre
által elfoglalt szűk völgyületben csaknem mindenütt a sziklák oldalába kellett
roppant munkával helyet vágni az útnak, vagy azt nagyszerű falrakat által
biztosítani a gyakran áradó folyó hullámcsapásai ellen, másutt a völgybe kiugró
sziklafokokat kellett átmetszeni.” Most mondd meg kedves olvasó! Ezek után kell
indokolni, hogy miért éppen a Torockói-hegység? (Naná, hogy nem Alaszka!)
Álomkép, melynek
csodás szépsége csak fokozza a „honszeretetet”
Tovább olvasva az
egykori feljegyzést, ezt a mondatot találja az olvasó: „Egy ilyen átmetszés
adott lételt a Leánykőnek, hol az út egy leszerelt sziklagerincz és egy
díszgúla idomú csompó (sziklaszál) közt vonul el”. (Mármint az Aranyos!) Erről
a káprázatos helyről egy ősrégi rege is szól. Ekképpen: A rómaiak korában állt
itt egy erőd. Részben, hogy őrizze a környék kitermelt aranyát, részben, hogy a
dákokat alkalomadtán megregulázza. Ennek az őrségnek a parancsnoka volt Mantius
Caro. Neki két lánya volt: Lívia, a dolgos „házitündér” és Valéria, a harcias
„amazon”. Mikor a dákok fellázadtak és a várat ostromolni kezdték több sem kellett
a harcias lánynak. Neki akart rontani az ellennek. Rávette atyját, hogy
rohanjanak ki az erősségből. Ráfáztak. Caro uram fogságba esett. A dákok persze
vele zsarolták a védőket, hogy 3 nap után kivégzik a foglyot, ha nem adják meg
magukat. Valéria a szörnyű szakadékba aláereszkedett, hogy segítséget hozzon
atyja kiszabadítására. Lezuhant, bele az Aranyosba, de túlélte. Hozta a
segítséget. Kiszabadította az atyját. Lett is nagy hírneve a derék amazonnak.
Harcias híréért sokan csodálták, de elvenni senki sem akarta! Hogyne, majd
otthon is főnököt akar játszani. Így a szelíd Lívia elkelt, a derék hős Valéria
mint „feledett aggleány halt el”. Ez utóbbi mondattöredéket szó szerint idéztem
a nagy geográfustól és lokálpatriótától, Orbán Balázstól. (Érdemes forgatni az
ő életművét!)
Több mint 80 ezer
denevér menedéke
A Szolcsvai-búvópatak
egy igazi kuriózum. Aki bejut -persze ahhoz kellő szakértelem és bátorság
szükségeltetik-, az előtt egy veszélyes csodavilág tárul fel. A barlangot
1839-ben említi először Ignatz Lenk von Traunfeld. Feltárója Dr. Balogh Ernő
volt. 1979 és 84 között a balázsfalvi barlangászok a bejáratához vasúti
sínekből összeállított hídrendszert építettek. Hol van már az évtizedes
hídrendszer? Darabokban szerteszét. A zabolátlan patak gyakori áradásai
szétzilálták. Itt-ott a Malom-patakban egyes darabjai még fellelhetők. Én egyet
láttam kb. 3 kilométerre az eredeti helyétől.
A barlang fő
járatának hossza több mint 1200 méter.
 |
| Szolcsva- De nagy szájú ez a barlang |
A bejárattól alig 200 méterre van a
csodaterem, melynek 60 méteres átmérője Romániában egyedülálló. A termet
cseppkőképződmények is dekorálják. Ebben a barlangban telente 84 ezer denevér
próbálja meg a túlélést. (Hogy ezt ki számolta össze?!) Ahogy a világhálón
kutakodtam 2 hírre leltem, ami azt bizonyítja, hogy ez nem amatőröknek való
„vidék”. (Hopp, már megint csentem!) 2016-ban egy csapat francia és román
barlangász rekedt benn egy hirtelen lezúduló ár miatt. 2018-ban pedig egy 30
éves magyar barlangásznő lett halálos baleset áldozata. Mitől ilyen szeszélyes
veszélyes a barlang? Ahol a 3 patakágat elnyeli a mély, a hordalék
eldugaszolhatja a szifont. A hirtelen lezúduló víztömeg 17-20 méteres
magasságig felgyűlve a súlyánál fogva átszakítja a dugót. Jaj, annak, akit ez
az ár a barlangban talál. A Malom-patakban ilyenkor, mint gyorsvonat zúdul le a
víztömeg, mely zúgva-bőgve…
Szomorú próbálkozások
egy szépséges vidéken
4-én tehát
nekiveselkedtünk- a búvópatak ki- és bejáratát akartuk felkeresni. A térkép
alapján hamar elértük a Szolcsva határában lévő ortodox kolostort. Igaz a
parkoló helyett a kolostor kertjében álltunk meg, de sebaj… Az úton a
kolostorig végig egy patak szaladt velünk szemben. Az út kicsit göcsörtös volt,
de járható. A parkolótól a kék kereszt jelzésen indultunk lefelé. a Molnár
patak (Valea Moribor) felé. A patak zabolátlanul szélesen -jó 5 méter széles
volt- sietett lefelé. A túldalon egy atyafi a közeli turistaház építkezéséhez
lapátolta ki a sódert. (Csak tiszta forrásból!) A patakon egy fapallós híd
vezetett át, a szakadt lécek kornyasztó hangulatát a stabilnak létszó
acélsodronyok enyhítették.
 |
| Szolcsva- Rozoga híd a patakon |
A híd olyan csálé volt, hogy a pisai ferdetorony elbujdokolna
szégyenében, ha meglátná. Társaim átinogtak a hídon. Én, a „merész” úgy
gondoltam átgázolok, hiszen meleg van, a víz meg max. 5-10 centi mély. Gyanút
foghattam volna, mert a sódert termelő atyafi lerakta a lapátját és hüledezve
nézett felém. Csak két dologban tévedtem: 1. a víz nem termálvíz volt 2. a
mélysége a közepén csaknem 1 méterre növekedett. Így ágyékig merülve a jéghideg
vízbe jelentősen lelassultam.
 |
| Szolcsva most már kibújt patakja |
A túlparton egy csalánmezőn átvergődve komoly
sziklagörgeteg és a jeges víz várt rám újra! Kész! A barlang szájától alig 20
méterre visszafordultam. Újabb jeges fürdő után visszanéztem a hatalmas
barlangszájra. Esküszöm teli szájjal nevetett…mit nevetett, röhögött rajtam.
Száraz csak testem felső fele maradt, de így váltóruha nélkül is úgy döntöttem-
egy tüdőm és gyulladásom, de megkeresem a búvópatak bejáratát.
A szuttyogás, a
dagonya, a szögesdrót és a panoráma
Az autóval
visszamentünk Szolcsváig, ahol a híd átvezet az Aranyoson. Nem keltünk át
rajta, előtte balra indul egy aszfaltút fel a Bedellői-fennsíkra. A kezdetben
csuhajos aszfaltos útnak hirtelen végeszakad.
 |
| A Torockói-hegység egyik sztrádája |
A bal oldalon olyan szakadék
kiséri a morzsalékos utat, hogy elfehéredtem. Nemcsak a kezem, amivel
kapaszkodtam, de a társaim szerint a fejem is. Laci barátom, a sofőr váltig
állította, hogy semmi gond! Hiszi a piszi! Egyszer csak egy kisebb csúcsnál,
ahol a kék kereszt és a sáv jelzés találkozott, megálltunk. Alattunk többszáz
méterre ott volt az imént felkeresett kolostor. Hogy ez milyen pici?!
 |
| Odalenn a mélyben egy ortodox kolostor makettje sejlik fel |
Körbe a
Torockói-hegység számtalan csodája. A csodák egyike egy szürke kőmonstrum.
Ennek a sziklának a tövénél található a patakok befolyása. Itt nem egy, hanem 3
patak tűnik el egy 3 méter széles szifonban. Míg a Szárazvölgy és a Ponor úgy
tessék-lássék betoccsan, addig a Poieni 30 méterről vakmerően belezuhan a
víznyelőbe. Szuttyogva, csúszkálva és a tehenek által telepített aknákat
kerülgetve ereszkedtem lefelé az „ígéret földje” irányába. Közben olyan móc
„luxuslakokat” láttam, hogy a szemem ketté állt tőle.
 |
| Jellegzetes móc épület |
A lelkes vándorlásomnak
egy szögesdrótkerítés vetett véget. No, mint a Brian életében az atyafinak, itt
lett elegem az egészből. Felvonszoltam vissza az autóig, utamat a ruhámból még
mindig szivárgó víz dagadt cseppjei szegélyezték. Egy órával később a
Muskátliban már a forró levessel kúráltam magam és készültem Torda
felfedezésére.
Legközelebb egy föld alatti csodavilágról és Szent László
csodatételeiről írok majd.
Nád Béla a Szigethalmi TE tiszteletbeli elnöke
Megjegyzések
Megjegyzés küldése