Erdély-1

Szívmelengető napok a „Tündérkertben” I.

Egy az Isten, de a Nap kétszer kél

 Az embernek, ahogy a kor dere már megüté a fejét, változnak a szokásai. Régebben kaptam a 60 literes hátizsákot, „csurig” tömtem és mint egy óriás csiga, vittem magammal a komplett cókmókomat több napon át vándorolva. Mostanra átálltam arra, hogy egy szállást kiválasztok, ahol a termetes batyumat ott hagyhatom és onnan barangolom be a környéket. Kardinális kérdés, hogy milyen a kiválasztott bázis.

 2018 augusztusának elején remekül választottam. Tudom öndicséret… Azt hamar eldöntöttem, hogy a Torockói-hegység tágabb környezetét járom be. (Már amennyire lehet ezt a „tejjel-mézzel” folyó turisztikai Kánaánt röpke egy hét alatt bejárni!) A bázisom Torockón a Muskátli panzióban volt.

Egy míves ék a szállásunkon

 Maga a ház 1866-ban épült, de a „birodalmam” minden extrával felszerelt volt. Félpanziós ellátást választottunk, így naponta 2 alkalommal a mesés „terülj, terülj asztalkám” mellett kvaterkázhattunk házigazdáinkkal. Aki gasztró bummra vágyik, nyugodtan próbálja ki! (Fogyókúrázóknak nem ajánlom!) A ház udvaráról pont a Székelykőre láttunk rá. Reggelente megbűvölve bámultam a Napot, mely kétszer kel errefelé! A hét minden napján alámerültünk a tágabb környék látványorgiájába. Arra kínosan ügyeltünk, hogy legyen délután 1-2 óránk, mikor apránként bebarangoltuk Torockó hangulatos utcáit, felkerestük az évszázados emlékeket és faltuk a kürtöskalácsot.

 Az élmények árja többszáz oldalt tölthetne meg. Ezt próbálom pár oldalba zanzásítani. Tudom reménytelen vállalkozás, de azért belevágok. Mielőtt belekezdenék „mondókámba” még egy személyes megjegyzés. Csaknem 60 évesen újra eltalált Ámor nyila. Beleszerelmesedtem Torockóba. Ebből következik, hogy a következő oldalakat két szóval írhatom le: emocionális és szubjektív.

Az ostromlott sziget

 

Torockó címere

 Torockó, ahogy olvastam: „Erdély legnyugatibb székely végvára”. Testvéreink a honfoglalás óta őrzik identitásukat, az utóbbi évtizedekben komoly „honvédő” harcot vívtak, hogy megmaradhassanak. Persze nem idegen számukra a harc. Itt a Székelykő hármas csúcsa alatt küzdöttek a túlélésért a tatárokkal, a labancokkal… 1241-ben a tatárok teljesen elpusztították a környéket. A kézdi székelyek mentették meg a vidék népet. 1257-ben a hálás IV. Béla nekiadta a várat, melynek csekély romjai ma is fellelhetők a Székelykőn.1285-ben visszatért a tatár, alapos verést kapott. 1291-ben eisenwurzeni hospesek jöttek. 1514-ben a parasztsereg tett itt látogatást. Az 1700-as évek elején kétszer is „bekopogott” a labanc. Az 1702-es Rabutin generális vérfürdőt rendezett itt. Mikor ez ellen két bátor atyafi tiltakozni mert, felakasztatta őket a piactéren. (Ekart András és Szabó Gergely emlékére vannak a régi házak ablakkeretei pirosra festve). 1784. november 10-11-én Horea rabló mócai égették fel a szomszédos Torockószentgyörggyel együtt. 1848. április 11-én az itteniek hitet tettek a 12 pont mellett.

  A nagy trauma Trianon következett. 1920-ban 91%-ban magyarok lakták a falut, az iskolában mégis csak román szó hallatszott. 1938-ban állami rendeletre a pár tucat román egy csili-vili ortodox templomot kapott. Hogy legyen rá pénz, a Székelykő oldalának egy részét-20 hektárt- tarra vágtak. Ma is ott áll a ritkán hangos templom senkitől nem háborgatva a főtéren. Oly sok balszerencse közt mégis tartják magukat az itteni magyarok. Míg sok-sok területen magyarjaink száma olvad, mint a tavaszi hó, itt erősen tartják magukat.

 Miért? Orbán Balázst idézem: „Torockó népe, mint nagyon conservatív természetű, egész körömszakadásig ragaszkodik ősi szokásaihoz, hagyományaihoz s egyáltalán újítás az életmód és egyebekben is bajosan tudja köztük magát befészkelni.”

 2014 júniusa óta működik itt a Duna-ház, melynek programjai segítik az identitás megőrzését. Egyébként a ház maga gyönyörű, a XIX. század végén építtette Czupor Ferenc torockói nagygazda.

A Duna ház épülete

Tuti, hogy magyar volt, mert a szájhagyomány szerint mikor összeszólalkozott a szomszédjával, kijelentette, hogy akkora házat épít, hogy a szomszédjához soha ne süssön be a nap. A házat járásbíróságnak szánta, ahol majd szeretett fia lesz a járásbíró. (Szegény fiú az I. világháború egyik áldozata lett!) Minden sétámon éreztem, hogy körülölel a helyiek makacs magyarsága. Ottjártamkor tartották a „falunapot”. A helyiek olyan lelkesen énekelték a székely himnuszt, hogy csak na!

Hungarikum határainktól többszáz kilométerre

 Torockó épített öröksége hungarikum. A házak vakítóan hófehérek, olyan egységet alkotnak, mely az idelátogatók árját varázsolja el.1999-ben Európa Nostra-díjat kaptak.

Az Europa Nostra díjas házsor

Ahogy akkor indokolták a döntést: „138 hagyományos házból álló, egyedi népi építészeti együttes kiváló helyreállításáért, mely szakmai körök kezdeményezésére, a legmagasabb műemlékvédelmi követelmények betartásával, határokon átnyúló támogatással és helyi elkötelezettség eredményeként valósult meg.”

 Ezt a csodás összképet egy rút otromba tömbház töri meg, melyet az unitárius erődtemplom „elnyomására” építettek a Caucesceau érában. (Istenem, de ronda!)

 A szép helyi házak már külsejükkel is hirdették az ott lakók társadalmi helyzetét. A méret és a díszítettség elárulta, hogy ki lakja a hajlékot. A falu legrégebbi háza 1668-ból való. Kicsit csálé már, de az egész ház sugározza a múltat, hirdeti: itt állok 350 éve és itt is maradok…  

 Honnan ez az egységes kép? 1870. május 1-jén leégtek a felső piacsor házai. Helyükre épültek a mai „fehér házak”.

 A Főtér közepén ott áll a vajor. Ez egy hatalmas multifunkcionális medence, mely elfoglalja a piactér jelentős részét. Felülső részén egy forrás kristálytiszta, hűs vize zubog alá egy csőből. A hosszúkás vékonyabb részen az állatok ittak egykor, az alsó kiszélesedő részen pedig az asszonyok mostak. Egyik reggel arra sétálva én is láttam egy nénit, aki egy termetes szőnyeget gyömiszkölt éppen, mint Kozma Pici egykor az ellenfeleit a birkózószőnyegen.

Van aki még a vajorban mos

 Mikor pedig a falunap volt, akkor vidám népviseletbe öltözött ízes beszédű gyerkőcök kergetőztek körülötte.  De csodásan sütött akkor a Nap! Melengette a lelkem… Vagy tán nem is a Nap volt? Később egy mellékutcában megtaláltam a piactéri vajor kisebbik testvérét is.

 A legnagyobb élményem a falu utcáin kóricálva az volt, mikor az ősöreg 1668-as ház megtekintése után két ház között ráleltem a sikátorra.

1668 óta áll ez a lakóház

 Ez a mediterrán hangulatot árasztó köz még 1 méter széles sem volt. Kemény kövektől rücskös járófelülete alaposan megmaszírozta puhány talpaimat. Két oldalt házfalak, kerítések, zöldellő kertek szegélyeztek, a szűk sikátor végéről a Székelykő integetett be. Még jó, hogy nem jött szembe senki. Így is olyan érzésem volt néha, hogy beszorulok, mint Micimackó mikor Nyuszinál járt vendégségben.

A szűk Sikátor

Csaknem 300 éves, de még ma is dohog

Áprily Lajost is megihlette ez a malom:

„Egyhangúságában csacska izgalom:

   hullámos árban ócska kis malom.

   Láncokra verve sok-sok éve már

   ezüst vízen arany termésre vár.

   A keskeny pallóján, aki belép

   megérzi meghitt, ősi életét.”

 Mikor a gazda beengedett, az udvarában én is azonnal „megéreztem” a századok súlyát. A malom falához ősöreg szerszámok támaszkodtak. Valaha Torockón malmok tucatjai jártak. Még a XX. század elején is 5 működött.

Kincsek a malom falán

Mára csak ez maradt meg, ez viszont igazi raritás. Ez hazánk legrégebbi felülcsapós patakmalma. (Még ma is működőképes. Ottjártamkor ugyan nem őröltek, de a kerék forgott rendületlen.) Benn a gerendán ott állt, hogy 1723-ban már Toroczkói Klára tulajdona volt.

1752 óta őrölnek itt

Nemcsak vezetett a gazda, hanem üzletelt is. Remek gyógyfüve teáját azóta is élvezettel kortyolgatom alkalomadtán. Miután kiléptünk a malomból a templom felé vettük az irányt, hiszen Torockónak a temploma az unitáriusok erős vára.

„Egy az Isten”

 Jókai remek regénye ismertetett meg először jobban ezzel a vallással, melynek egyik legősibb és legvirágzóbb eklézsiája Torockón lelhető fel. Hogyan lett itt az unitárius vallás az úr? Nagy ennek a története. Orbán Balázs után szabadon, kezdetben itt is római katolikusok éltek, azonban a XVI. században egy itteni gazda a Hesdát patak mellett Peterd határában tartotta a juhait. Vasárnap egy peterdi koma elvitte az ottani unitárius templomba. A mi gazdánknak annyira megtetszett az anyanyelven hallott magasztos és egyszerű szertartás, hogy amikor csak ideje engedte átjárt oda imádkozni. Mindig vitt magával egy-egy atyafit. Szép lassan a torockóiak ráébredtek: „Ez az, ami kell Nekik!”. Aztán a páternek vale-t mondtak és áttértek. A történet szép, hogy igaz -e?! Egyesek erre esküsznek, mások szerint a Toroczkai család tért át és az „Akié a föld, azé a vallás” elve alapján követte őket az egész falu.

 Egy biztos: gyönyörű erődtemplom hirdeti most is Isten dicsőségét. A fal és a templom között néha 1-2 méter a távolság.

A templom és a védfal közé szorulva

Bent a fehér és az arany uralkodik. Gyönyörű hímzések gyönyörködtetik a szemet.  Az orgona, a szószék egyszerűségében is „nagyszerű”. A szószékkorona, mint a párta a hollókői lányok fején.

A temlom gyönyörű szószéke

A templom várfala a feltevések szerint XV. századi, a torony is régebbi, 1670-ben, 1752-ben majd 1828-ban is átépítették. A templomot az „Az Egy Isten tiszteletére építtette a Thoroczkói unitaria ecclesia a maga költségén MDCCCII-ben”. Az orgonát Berethalmi Metz Sámuel 1822-ben készítette. A templom legnagyobb csinosítását 1823-ban Düpont Móricz Ágoston párizsi mester végezte.

Isten dicsőségére szól

 Ennek a résznek a végére egy Jókai idézet kell, hogy megértsük, hogy mi „foghatta” meg a helyieket az unitárius vallásban: „Az én templomom nem átjáróház egymással találkozni vágyó szerelmesek számára. Az én eklézsiám nem azilum más vallás elítéltjeinek, kik oda bíróik elöl menekülnek. Az én templomom tornyán a gömb nem azt hirdeti, hogy jertek ide! Itt szabadabb az erkölcs, könnyebb az élet, itt nem kell keresztet viselni:” Igaza volt Orbán Balázsnak a torockóiakat illetően: az itteni népnek való ez a szikár, bölcs vallás.

Az unitáriusok erődtemploma

Mi lakozott a házak belsejiben?

 Aki kíváncsi a torockóiak múltjára, szokásaira, az mindenképpen nézze meg a templom tőszomszédságában a Néprajzi Múzeumot. Remek anyagot gyűjtöttek itt össze, mely megismertet minket a település egykori mindennapjaival, szokásaival. Nyomon követhetjük például a helyi vasbányászat alakulását is bemutatja.

 Már a honfoglaló őseink is bányászták itt a vasat. Mivel Erdélyben nem volt vetélytársuk, jól megéltek a vasbányászatból, vaskohászatból. Orbán Balázs II. Géza korára tette a német bányászok bejövetelét. Az biztos, hogy II. András 1291-ben kiváltságlevelet adott a bányászoknak. Ennek a kiváltságlevélnek a másolatából minden család őrzött 1-1 példányt. Ez a levél egy több mint 300 éves pert robbantott ki. A levél ugyanis kivette a bányászokat a földesúri hatóságok hatálya és hatalma alól. 1514-ben mikor Dózsa hadai betörtek torockószentgyörgyi várba felreppent a vörös kakas. Ment is II. Ulászló udvarába az akkori családfő, hogy sajna elégett a kiváltságlevél, amit itt őriztek. Sebaj, ő pontosan emlékezett rá, hogy mi állt benne. Fura módon ő arra nem emlékezett, hogy a bányászok milyen kiváltságokat kaptak. Na, ebből kerekedett egy 1848-ig húzódó per. „Ugye, ugye: az úri huncutság!” Mikor 1881-ben leálltak a kohók és megszűnt a vaskitermelés az igazi csapás volt a helyieknek.

 A kiállítás nagy részét a helyi bútorok foglalják el. Csodaszép festett tarka „virágmezők”. A néprajzosok szerint a kalotaszegi bútorokkal rokonok az itteniek.

A méltán híres torockói festett bútor

Az alapjuk általában zöld-ritkábban előfordul barna és kék is- melyet fehér, piros, narancssárga vagy kék virágokkal pingálnak tele.  Pingáltak asztalra, székre, ágyra. A legszebbek a kelengyeládák. A kiállítás érdekességei a kontyos székek. Ezeket egyik oldalra lelógó „konty” díszíti. Ezek családi vihar előre-jelzőként funkcionáltak. Ha a kontyok összenéztek, akkor turbékolós volt a hangulat. Ha a széjjel, akkor „talajmenti” fagyokra és esős „szélviharra” volt kilátás.

 Az ágyakon, székeken, fogasokon gyönyörű hímzett anzugok kellették magukat, melyeket a torockói vert csipke tett igazán egyedivé. Csipkét többféle színből vertek, de egyhez csak egy színt használtak. A batyikót- vert csipke szalag- betétnek, rátétnek vagy szegélynek használták. A zenit egy párta volt, melyet aranyfonallal és vert csipkével ékesítettek. Igazi királynői fejrevaló volt. Hosszan írhatnék az egyedi is igencsak tetszetős ruhadarabokról, de a terjedelem… Orbán Balázs szerint az itteniek nemcsak jó erkölcseiket őrzik elszántan, hanem festőileg szép nemzeti öltözéküket is.

Nád Béla a Szigethalmi TE tiszteletbeli elnöke