Nád Béla blogja

A szép kincses Kolozsvár központja Ez az utolsó része a 2018-as erdélyi utamról készült cikksorozatnak! Ezuttal két ősi városunkról írok. Szívmelengető napok a „Tündérkertben” (6. rész) Villámlátogatás a kincsesben és a színesben     2018. augusztus 6-án torockói bázisunkról korán reggel indultunk. Ezen a napon a Tordai-hasadék végigjárása után még egy rövid látogatást terveztünk Kolozsvárra.   Voltam ott már többször, de nekünk magyaroknak oly kedves ez a város, hogy ha Erdélyben járunk, akkor útba KELL ejtenünk. Történelmünk megannyi szép „felemelő” eseménye kötődik ide, de ez akkor is a MIÉNK, ha a történelem vihara ki is tépte Magyarország testéből. Ahogy az ifjonti hévvel író zsenink, József Attila 1922-ben írta: „Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége   Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!”   Sajnos a költőóriások is tévedhetnek olykor. Az azonban biztos, hogy a szívünkben, agyunk rejtett zugában a MIÉNK és az is marad mindörökre. Ahogy megér...

Angyalok vigyázzák az Úr házát Máriakéménd- a hit áradása és végtelenített pincesor Kalandozások a Baranyai-dombságban 3. rész   Mikor a Baranyai-dombság turistáját abszolváltam, háromszor is jártam Máriakéménden. Mind a háromszor megállapítottam, hogy olyan ez a hely, ahol körülölel a hit, a hagyományok. Rendezett házaival, végtelenített pincesorával, gondozott szőlőivel elbűvölt. Beleszerelmesedtem a faluba. A múltról röviden   Máriakéméndet az Isten jó helyre teremtette. Egyenlő távolságra van Pécstől és Mohácstól. A két várost összekötő 57-es főúttól elég messze van, hogy a csend hona legyen, de elég közel ahhoz, hogy a civilizáció lüktetésében találja magát. Már a rómaiak idején forgalmas tájék volt ez. A régészek szerint a Borostyán út erre futott. Az tuti, hogy Dombay János 1938-ban római kori sírhelyeket tárt fel itt. Előkerült innen több pénzérme is ebből a korból.   Őseinknek így tetszhetett e táj. Mikor szent királyunk, István 1015-ben...