Nád Béla blogja

Angyalok vigyázzák az Úr házát Máriakéménd- a hit áradása és végtelenített pincesor Kalandozások a Baranyai-dombságban 3. rész   Mikor a Baranyai-dombság turistáját abszolváltam, háromszor is jártam Máriakéménden. Mind a háromszor megállapítottam, hogy olyan ez a hely, ahol körülölel a hit, a hagyományok. Rendezett házaival, végtelenített pincesorával, gondozott szőlőivel elbűvölt. Beleszerelmesedtem a faluba. A múltról röviden   Máriakéméndet az Isten jó helyre teremtette. Egyenlő távolságra van Pécstől és Mohácstól. A két várost összekötő 57-es főúttól elég messze van, hogy a csend hona legyen, de elég közel ahhoz, hogy a civilizáció lüktetésében találja magát. Már a rómaiak idején forgalmas tájék volt ez. A régészek szerint a Borostyán út erre futott. Az tuti, hogy Dombay János 1938-ban római kori sírhelyeket tárt fel itt. Előkerült innen több pénzérme is ebből a korból.   Őseinknek így tetszhetett e táj. Mikor szent királyunk, István 1015-ben...

A Tordai-hasadék jól kiépített sétaútja Szívmelengető napok a „Tündérkertben” 5. rész Csodavilág és a legendák szorosa Ahol több mint 450 éve vallás- és lelkiismereti szabadságról döntöttek   2018. augusztus 3-án felvirradt végre az a nap, amikor Torda volt a menü fénypontja. Az a város, ahol 1568-ban az erdélyi országgyűlés a világon először törvényt hozott a szabad vallásgyakorlatról és a lelkiismeret szabadságáról. Nagy szó volt ez akkoriban a háborúktól szenvedő Európában.   Helyén állt a dákok Diernája, a rómaiak Potaissája. (Erről majd később részletesen írok!)  Tábla és más semmi...   Honfoglaló őseink szépen belakták ezt a helyet. Mi volt a hely vonzereje? Hát a só! I. Géza 1075-ből származó oklevele már említi az Aranus-menti Turdát és az innen befolyó sóvámot. Első vára a mai Várfalva feletti magaslaton állt. 1241-ben és 1285-ben a tatárok kétszer „leradírozták” a föld színéről.   1289-ben IV. László (a „kun”) székelye...